Május 10-én délben a Regina Caeli imádság előtt Ferenc pápa Jézus új parancsáról elmélkedett. A hiteles keresztény életben az Isten iránti és a felebarát iránti szeretet szorosan egybetartozik.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium – János evangéliumának 15. fejezete – az utolsó vacsora termébe vezet bennünket, ahol meghalljuk Jézus új parancsát. Így hangzik: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (12. vers). Közelgő keresztáldozatára gondolva pedig hozzáteszi: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek” (13–14. versek). Jézusnak ezek az utolsó vacsorán kimondott szavai egész üzenetét összefoglalják, sőt azt is összefoglalják, amit tett: Jézus életét adta barátaiért. Azokért a barátaiért, akik nem értették meg őt, akik a legfontosabb pillanatban magára hagyták, elárulták és megtagadták. Ez azt nyilvánítja ki előttünk, hogy ő szeret minket, bár nem érdemeltük ki az ő szeretetét. Így szeret minket Jézus!

Ily módon megmutatja nekünk Jézus, milyen úton kövessük: a szeretet útján. Az ő parancsa nem pusztán egy olyan előírás, amely mindig valami elvont és az élethez kívülről hozzáadott dolog marad. Krisztus parancsa azért új, mert ő volt az első, aki megvalósította, aki testet adott neki, és ekképpen a szeretet törvénye egyszer s mindenkorra beíratott az ember szívébe (vö. Jer 31,33). Hogyan íratott be? A Szentlélek tüze írta bele. Ezzel a Jézus által nekünk ajándékozott Lélekkel pedig mi is képesek vagyunk ezen az úton járni!

Ez egy konkrét út. Olyan út, amely arra késztet, hogy kilépjünk önmagunkból és elinduljunk mások felé. Jézus megmutatta nekünk, hogy az Isten iránti szeretet a felebarát iránti szeretetben valósul meg. Ez a kétfajta szeretet egybetartozik. Az evangélium lapjai tele vannak ezzel a szeretettel: Krisztus a felnőtteket és a gyermekeket, a tanultakat és a tudatlanokat, a gazdagokat és a szegényeket, az igazakat és a bűnösöket is mind befogadta szívébe.

Az Úr Jézusnak ez a mondata tehát arra hív minket, hogy szeressük egymást, még akkor is, ha nem mindig értjük egymást, nem mindig értünk egyet egymással… de épp ekkor mutatkozik meg a keresztény szeretet. Ez a szeretet akkor is kinyilvánul, ha vélemény- vagy jellembeli különbségek állnak fenn, a szeretet ugyanis felülemelkedik ezeken a különbözőségeken! Jézus erre a szeretetre tanított minket. Újfajta ezt a szeretet, mert Jézus és a Szentlélek által megújított szeretetről van szó. Ez egy megváltott, önzőségtől megszabadított szeretet. Ez a szeretet örömmel tölti el szívünket, ahogyan Jézus maga mondja: „Azért mondtam ezt nektek, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen” (11. vers.)

Krisztusnak a Szentlélek által szívünkbe árasztott szeretete az, ami nap mint nap csodákat művel az egyházban és a világban. Kicsiny és nagy tettekkel engedelmeskedhetünk az Úr parancsának: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (vö. Jn 15,12). Kicsiny, mindennapi tettekről van szó, amelyekkel felkarolunk egy öreget, egy gyermeket, egy beteget, egy magányos vagy nehéz helyzetben lévő embert, egy hajléktalant, egy munkanélkülit, egy bevándorlót, egy menekültet… Krisztus e mondatának erejében mindannyian felebarátjává válhatunk testvéreinknek, akikkel találkozunk. A másikhoz való közeledésnek, a másik mellé állásnak, a másik felkarolásának tetteiről van szó. Ezekben mutatkozik meg a szeretet, amelyre Krisztus tanított minket.

Segítsen minket a mi anyánk, a Boldogságos Szűz Mária, hogy mindnyájunk életében nap mint nap mindig egységben legyen az Isten és a felebarát iránti szeretet.

Ferenc pápa szavai a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) után:

Kedves testvéreim, köszöntelek mindnyájatokat, köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, az Olaszországból és a világ sokféle részéből érkezett zarándokokat, különösképpen azokat, akik Madridból, Puerto Ricóból és Horvátországból érkeztek. Köszöntöm a Guidoniából és Porticiből jött híveket, valamint a Carrarából, Bitontóból és Leccóból érkezett diáklányokat. Külön szeretettel gondolok az Orvieto-Todi egyházmegye fiataljaira, akiket elkísért Tuzia püspök úr: legyetek bátor keresztények és a remény tanúi!

Köszöntöm az Állami Erdőgazdaságot, amely a természeti erőforrások nemzeti ünnepét szervezi a teremtett világ szépsége újrafelfedezésének és megbecsülésének érdekében. Köszöntöm az Olasz Püspöki Konferencia által az iskolák közötti egyenlőség és a mindenki felé nyitott iskola érdekében szervezett konferencia résztvevőit, a női küldöttséget a „Komen Itáliától” a mellrák ellen küzdő társaságtól, továbbá mindazokat, akik részt vettek az élet védelmében ma délelőtt Rómában tartott kezdeményezésen: fontos, hogy összefogjunk az élet védelme és előmozdítása érdekében.

És, ha már az életről van szó, sok országban ma tartják az anyák napját: emlékezzünk meg hálás szeretettel minden édesanyáról! Most azokhoz az édesanyákhoz fordulok, akik itt, a téren vannak. Vannak-e itt édesanyák? Vannak? Tapsoljuk meg őket, tapsoljuk meg a téren lévő édesanyákat! Ez a taps azonban minden édesanyának szól, minden drága édesanyának: azoknak is, akik fizikailag velünk élnek, és azoknak is, akik lélekben élnek velünk. Az Úr áldja meg mindnyájukat, Mária pedig, akinek ezt a hónapot, a májust szenteljük, védelmezze őket.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Igaz, egy kissé meleg van… Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: ANSA

Magyar Kurír