Július 23-án, a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a jó magról és a konkolyról szóló példabeszédről elmélkedett, többek között a döntés és a türelem magatartásformáit hangsúlyozta Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakasz három példabeszédet tartalmaz, amelyekkel Jézus Isten országáról beszél a tömeghez. Megállok az elsőnél, a jó magról és a konkolyról szóló példabeszédnél, amely a világban lévő rossz problémáját világítja meg, és Isten türelmét emeli ki (vö. Mt 13,24–30.36–43). Mekkora türelme van Istennek! Mindannyian elmondhatjuk: „Mekkora türelme van Istennek hozzám!” A történet egy szántóföldön játszódik, két főszereplővel. Az egyik a föld gazdája, aki Istent képviseli, aki a jó magot veti, a másik az ellenség, aki a sátánt képviseli, aki a gyomot veti.

Ahogy telik az idő, a búza között felnő a konkoly is, de ezt látva másképp reagál a gazda, és másképp reagálnak a szolgák. Ők közbe akarnak avatkozni, ki akarják tépni a konkolyt, a gazda azonban, aki főleg a búza megmentésében érdekelt, ellenük veti: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is” (Mt 13,29). Ezzel a képpel Jézus azt érzékelteti velünk, hogy ebben a világban a jó és rossz olyannyira összeszövődik, hogy lehetetlen szétválasztani őket és kiirtani a rosszat. Csak Isten képes erre, aki meg is fogja tenni az utolsó ítéletkor. A maga kétértelműségével és összetettségével a jelen helyzet a szabadság terepe, a keresztények szabadságának terepe, amelyen a jó és a rossz közötti különbségtétel nehéz feladatát végeznünk kell.

Ebben a helyzetben – Istenbe és az ő gondviselésébe vetett nagy bizalommal – két, látszólag egymással szembenálló viselkedésformát kell összekötni: a döntést és a türelmet. A döntést amellett, hogy jó magok akarunk lenni – mindnyájan erre törekszünk –, minden erőnkkel, és ezért távol tartjuk magunkat a gonosztól és annak csábításaitól. A türelem pedig azt jelenti, hogy inkább egy olyan egyházat akarunk, amely kovász a tésztában, és nem fél attól, hogy bepiszkolja kezét gyermekei ruháját mosva, semmint a „tiszták” egyházát, amely idő előtt ítélkezni akar arról, ki van és ki nincs Isten országában.

Az Úr, aki a megtestesült bölcsesség, ma segít minket annak megértésében, hogy a jót és a rosszat nem lehet jól körülhatárolt területekkel vagy meghatározott emberi csoportokkal azonosítani. [Nem lehet azt mondani:] „Ezek a jók, amazok a rosszak.” Arra figyelmeztet minket, hogy a jó és rossz közötti határvonal minden ember szívén, vagyis mindannyiunk szívén keresztül húzódik, ami azt jelenti, hogy mindannyian bűnösök vagyunk. Szeretnélek megkérni titeket: „Aki nem bűnös, az jelentkezzen!” Senki sem jelentkezik. Mert mindannyian azok vagyunk, mindannyian bűnösök vagyunk. Jézus Krisztus – kereszthalálával és feltámadásával – kiszabadított minket a bűn szolgaságából, és megadja annak kegyelmét, hogy az új élet útján járjunk. De a keresztséggel együtt a gyónás lehetőségét megadta, mert mindig rászorulunk bűneink bocsánatára. Ha mindig és csak a rajtunk kívül lévő rosszat nézzük, az azt jelenti, hogy nem akarjuk elismerni a bennünk is meglévő bűnt.

Jézus arra is tanít minket, hogy másképp nézzük a világ szántóföldjét, másképp figyeljük a valóságot. Meg kell tanulnunk Isten „ideje” szerint gondolkodni – hiszen az nem a mi időnk –, és Isten „szemével” látni: az aggódó kivárás jótékony hatásának következtében az, ami konkoly volt vagy konkolynak látszott, jó terménnyé válhat. Ez a megtérés valósága, a remény perspektívája!

Szűz Mária segítsen, hogy a körülöttünk lévő valóságban ne csak a mocskot és a rosszat, hanem a jót és a szépet is észrevegyük; hogy leleplezzük a sátán működését, és főképpen, hogy bízzunk a történelmet termékennyé tevő Isten tevékenységében.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Aggódva figyelem azokat a súlyos feszültségeket és erőszakos cselekményeket, amelyek ezekben a napokban Jeruzsálemben történnek. Szükségét érzem, hogy határozott felhívást tegyek a visszafogottságra és a párbeszédre. Kérlek titeket, csatlakozzatok imámhoz, hogy az Úr mindenkiben felébressze a kiengesztelődésre és békére irányuló szándékot.

Köszöntelek mindnyájatokat, római hívők és a világ sokféle részéből érkezett zarándokok: köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat. Külön is köszöntöm a Munsterből (Írországból) jött híveket, az erzsébetes ferences nővéreket (Suore Elisabettine), az ennai lírikus-szimfonikus kórust, valamint a casamassimai fiatalokat, akik önkéntes szolgálatot végeztek Rómában.

Szeretettel és bátorítással gondolok az „Hombre Mundo” workshopban résztvevő fiatalokra, akik az evangélium öröméről szeretnének tanúságot tenni – földrészeket átívelően – a legnagyobb szűkölködésben élő emberek között.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek. Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír