Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (Lk 9,18–24) ismét arra hív minket, hogy színt valljunk Jézusról, mintegy „szemtől szembe” álljunk vele. Az egyik ritka nyugodt pillanatban, amikor egyedül van tanítványaival, megkérdezi tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” (Lk 9,18). Ők azt felelik: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki” (Lk 9,19). Az emberek tehát tisztelték Jézust, nagy prófétának tartották, de még nem ismerték az ő igazi kilétét, vagyis hogy ő a Messiás, Isten Fia, akit az Atya küldött mindenki üdvösségére.

Akkor Jézus közvetlenül az apostolokhoz fordul – mert ez az, ami őt jobban érdekli –, és megkérdezi tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” (Lk 9,20). Péter valamennyiük nevében nyomban válaszol: „Isten Felkentjének” (Lk 9,20), ami azt jelenti: te vagy a Messiás, akit Isten felszentelt, és elküldött, hogy megmentse népét a szövetség és az ígéret szerint. Így Jézus tudomást szerez arról, hogy a tizenkettő – kivált Péter – megkapta az Atyától a hit ajándékát, és ezért elkezd nyíltan beszélni – így mondja az evangélium: nyíltan beszélni – előttük arról, ami Jeruzsálemben vár rá: „Az Emberfiának – mondja – sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad” (Lk 9,22).

Ma ugyanerre a két kérdésre kell felelnünk mindannyiunknak: „Kicsoda Jézus a ma élő emberek szemében?” De a másik kérdés még fontosabb: „Kicsoda Jézus számunkra?” Az én számomra, a te számodra, az ő számára…? Kicsoda Jézus számunkra személyesen? Péter válaszát kell magunkévá tennünk, és örömmel meg kell vallanunk, hogy Jézus Isten Fia, az Atya örök szava, aki emberré lett, hogy megváltsa az emberiséget, kiárasztva rá az isteni irgalmasság bőségét. A világnak soha nem volt ekkora szüksége Krisztusra, az ő megmentésére, az ő irgalmas szeretetére! Sokan vannak, akik ürességet tapasztalnak maguk körül és magukban – időnként talán mi is ezt tapasztaljuk –, mások nyugtalanul és aggodalmak közt élnek a bizonytalanság és a konfliktusok miatt. Mindannyiunknak szüksége van megfelelő válaszokra a kérdéseinkre, a mi konkrét kérdéseinkre. Krisztusban, egyedül benne, megtalálhatjuk az igazi békét és minden emberi vágyunk beteljesedését. Jézus mindenki másnál jobban ismeri az ember szívét. Ezért meg is tudja gyógyítani azáltal, hogy betölti élettel és vigasztalással.

Az apostolokkal folytatott párbeszéd után Jézus mindenkihez fordul: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen” (Lk 9,23). Nem egy díszül szolgáló keresztről, nem is egy ideológiai keresztről van itt szó, hanem az élet keresztjéről, saját kötelességünk keresztjéről, arról a keresztről, hogy szeretetből másokért adjuk életünket – a szüleinkért, gyermekeinkért, családunkért, barátainkért, de ellenségeinkért is –, arról a keresztről, hogy készségesen közösséget vállalunk a szegényekkel, hogy harcolunk az igazságosságért és a békéért.

Amikor magunkévá tesszük ezt a magatartásformát, amikor magunkra vesszük ezeket a kereszteket, mindig veszítünk valamit. Nem szabad elfelejtenünk, hogy „aki elveszíti életét [Krisztusért], megmenti azt” (Lk 9,24). Elveszítünk, hogy nyerjünk. Emlékezzünk meg összes testvéreinkről, akik ma is megvalósítják Jézusnak e szavait, és odaadják idejüket, munkájukat, fáradozásukat, sőt életüket is, csakhogy meg ne tagadják Krisztusba vetett hitüket. Szentlelke által Jézus erőt ad nekünk, hogy tovább tudjunk haladni a hit és a tanúságtétel útján: megtenni azt, amiben hiszünk; nem mást mondani és mást cselekedni. Ezen az úton pedig mindig mellettünk van és előttünk halad Szűz Mária: engedjük, hogy kézen fogjon minket, amikor életünk legsötétebb és legnehezebb szakaszain megyünk keresztül.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Foggiában volt Maria Celeste Crostarosa apáca boldoggá avatása, ő alapította a Szentséges Megváltó Rendjét. Példájával és közbenjárásával segítsen minket, hogy egész életünket hasonlóvá tegyük Jézusnak, a mi Üdvözítőnknek életéhez.

Az ortodox egyház által követett julián naptár szerint ma tartják pünkösd ünnepét, és az Isteni Liturgiával ma elkezdődött Krétán a pánortodox zsinat. Csatlakozzunk ortodox testvéreink imájához, és hívjuk a Szentlelket, hogy segítse ajándékaival a zsinatra egybegyűlt pátriárkákat, érsekeket és püspököket. Most pedig mindannyian kérjük Szűz Mária segítségét minden ortodox testvérünkért: Üdvöz légy, Mária…

Holnap lesz a menekültek világnapja, amelyet az ENSZ kezdeményezett. Ennek az idei témája: „A menekültekkel. Azok oldalán állunk, akik kénytelenek elmenekülni.” A menekültek ugyanolyan emberek, mint mindenki más, de akiktől a háború elvette otthonukat, munkájukat, rokonaikat, barátaikat. Valamennyiük személyes története és arca arra hív minket, hogy megújítsuk elköteleződésünket az igazságosságra épülő béke építése mellett. Ezért akarunk velük lenni: találkozni velük, befogadni őket, meghallgatni őket, hogy együttesen Isten akarata szerint a béke eszközei legyünk.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a London Oratory School diákjait, a stockholmi híveket és az Olaszországban élő, franciául beszélő afrikai közösségeket. Köszöntöm a beneventói, Gravina di Puglia-i, corbettai és Cardano al Campo-i híveket, valamint a Busto Arsizio-i börtön önkénteseit, és rajtuk keresztül a fogvatartottakat. Köszöntöm a fermói ACRA, a római Pedalando és a Codevigóból érkezett kerékpáros csoportot: a szolidaritás üzeneteit viszik körbe útjaikon. Derék emberek ezek a kerékpárosok! Derék emberek!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok, és kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír