A keresztény élet három magatartásban foglalható össze: „talpon lenni” Isten meghallgatására, „türelmes hallgatásban” lenni szavának befogadására és a „kijáratban állni” mások meghallgatására – fogalmazott a pápa június 10-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén.

Lehetsz megtért bűnös, aki eldöntötte, hogy újrakezdi az életét Istennel, vagy lehetsz a megszentelt életre kiválasztott személy, mindenesetre elfoghat téged is a félelem, hogy nem tudod már tovább csinálni, és a depresszió olyan állapotába kerülhetsz, amikor a hit is elhomályosodik – kezdte homíliáját a Szentatya.

Ennek a nehéz helyzetnek a jelzésére és az alagútból való kijutás szemléltetéseként Ferenc pápa felidézte a tékozló fiú helyzetét, aki depressziójában és éhségében a disznókat szemléli, majd a napi olvasmány főszereplőjére, Illés prófétára irányította a figyelmet a Szentatya. Illés győztes, aki sokat küzdött a hitért, vereséget mérve a Kármel hegyén a bálványimádók százaira. Aztán a sokadik üldöztetése során, amikor őt vették célba, elcsüggedt. Bátorságát vesztve egy fa tövébe roskadt, már a halált várva, de Isten nem hagyta ebben az elesett állapotban, hanem angyalát küldte hozzá ezzel a felszólítással: „Kelj föl, egyél, és menj!”

Ahhoz, hogy Istennel találkozzunk, vissza kell térnünk az ember teremtéskori állapotába, amikor „talpon volt, és járt” – tanította a pápa. – Így teremtett az Isten bennünket: saját fenségére, képére és hasonlatosságára, és járásra. „Menj, menj tovább! Műveld a földet, gyarapítsad, sokasodj! Menj ki!”, mondta Isten. Illés pedig kiment a hegyre, és megállt ott, az Úr jelenlétében.

Kimenni és Isten hallgatásába helyezkedni... De hogyan tudok biztosan találkozni az Úrral? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. – A Királyok könyve beszédesen válaszol. Isten angyala felszólítja Illést, hogy hagyja el Hóreb hegyének barlangját, ahol meghúzta magát Isten jelenlétében. Mindazonáltal nem a sziklákat szaggató szélvihar, sem pedig az azt követő földrengés vezette őt ki. Akármilyen nagy a zúgás és mozgás, az Úr nincs ott! De a tűz után, a könnyű szél suttogásában, mint a kezdetkor, a beszédes csend alig hallható hangjában hozzánk szól!

Az angyal harmadik kérése Illéshez ez  volt: „Menj ki!” A próféta arra kapott küldetést, hogy térjen vissza a korábbi útjára, a puszta felé. Ebben áll a biztatása: legyen úton, ne maradjon bezárva saját önző kényelmességébe, hanem bátran vigye a többieknek az Úr üzenetét, vagyis induljon misszióba – emlékeztetett a Szentatya.

Mindig keresnünk kell az Urat. Tudjuk mindnyájan, hogy vannak nehéz pillanatok, melyek lefelé húznak, hitetlen és sötét pillanatok, amikor nem látjuk a horizontot és nem tudunk felállni. Mindnyájan ismerjük ezt. De jön az Úr, kenyérrel táplál és megerősít, ezt mondja: „Kelj fel, menj előre! Járj!” Ez kell az Úrral való találkozáshoz: talpra állni, és elindulni. Aztán várakozunk, nyitott szívvel, arra, hogy szóljon hozzánk. Ő pedig szól hozzánk. „Én vagyok, és erős lesz a hited.” Arra, hogy megőrizzed? Nem, hanem arra, hogy menj, és átadd másoknak, és másokat felkenj a szolgálatra! – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír