A keresztény embernek az élet minden helyzetében Istent kell választania, és nem szabad hagynia, hogy eltérítsék olyan megszokások, élethelyzetek, amelyek eltávolítják Istentől – mondta Ferenc pápa csütörtökön reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A Vatikáni Rádió összefoglalója.

Válasszuk Istent, válasszuk a jót, így nem bukunk bele a sikerek hajhászásába. Hiába éljeneznek tömegek, ha a végén csak a kicsiny, mulandó dolgok csodálói vagyunk. A szentmise és Ferenc pápa elmélkedésének középpontjában az a bibliai szakasz állt, amelyben Isten azt mondja Mózesnek: „Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain.” (MTörv 30,15)

Milyen utakon járok? Kit követek?

Mózes előtt olyan választás áll, mint a keresztények előtt nap mint nap – szögezte le homíliájában Ferenc pápa. Könnyebb hagyni, hogy magával sodorjon minket az élet, a helyzetek, a szokásaink. Tulajdonképpen könnyebb más istenek szolgálóivá lenni.

Választani kell Isten és más istenek között, akiknek nincs hatalmuk arra, hogy bármit is adjanak nekünk, csupán aprócska, mulandó dolgokat. És nem könnyű választani. Megvan az a szokásunk, hogy oda menjünk, ahová az emberek mennek, hogy úgy tegyünk, ahogy mindenki tesz. Mint mindenki. Mindenki és senki. És ma az egyház azt mondja: „De állj meg! Állj meg, és válassz!” Ez egy jó tanács. Jó hatással van ránk, ha megállunk, és végiggondoljuk kicsit: milyen az életstílusom? Milyen utakon járok?”

Milyen a kapcsolatom Istennel, a családommal?

És ezzel a kérdéssel együtt még mélyebbre kell ásnunk, fel kell tenni magunknak azt a kérdést is, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel, Jézussal? Milyen a kapcsolatom a szüleimmel, a testvérimmel, a feleségemmel vagy a férjemmel, a gyerekeimmel? Szentbeszédében ekkor Ferenc pápa a csütörtöki evangéliumra utalt, amelyben Jézus elmagyarázza tanítványainak, hogy az olyan ember, aki „az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall”, nem jut semmiféle előnyhöz.

Téves az az út, amely mindig a sikert keresi, a maga javát, anélkül hogy az Úrra gondolna, a családjára gondolna. Ez a kettő a kérdés: milyen a kapcsolatom Istennel, milyen a kapcsolatom a családommal? És az ember megnyerhet így mindent, de a végén csak vesztes marad. Kudarcot vall. Az ilyen élet kudarc. Ellene vethetnék: „De nem igaz, szobrot állítottak neki, festettek róla egy képet…” És mégis kudarcot vallott, nem tudott jól választani az élet és a halál között.

Bízzunk az Úrban, ő velünk van döntéseinkben

Ferenc pápa ekkor így folytatta: kérdezzük meg magunktól, milyen iramban halad az életünk, hogy elgondolkodunk-e azokról a dolgokról, amiket teszünk. És kérjük Isten kegyelmét, hogy meglegyen az a kis bátorságunk, ami ahhoz kell, hogy mindennap Őt válasszuk. Segíteni fog ebben az első zsoltár szép tanácsa: „Boldog ember az, aki az Úrban bízik.” Amikor az Úr ezt a tanácsot adja nekünk: „Állj meg! Válassz ma, válassz” – akkor nem hagy egyedül minket. Velünk van, és segíteni akar. Nekünk csak bizakodnunk kell, bíznunk Őbenne. „Boldog ember az, aki az Úrban bízik.” És amikor mi most megállunk, hogy elgondolkozzunk ezekről a dolgokról, és döntést hozzunk, válasszunk valamit, akkor tudjuk, hogy az Úr velünk van, mellettünk áll, hogy segítsen. Sosem hagyja, hogy egyedül menjünk, soha. Mindig velünk van. A döntés pillanatában is – fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír