November elsején a Szentatya a mindenki számára lehetséges szent életről, és az evangéliumban hallott boldogságokról mint a keresztény élet térképéről elmélkedett a déli Mária-imádság keretében. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot és szép ünnepet kívánok!

Mindenszentek főünnepe a „mi” ünnepünk: nem azért, mert kiválóak vagyunk, hanem mert Isten szentsége megérintette életünket. A szentek nem hibátlan modellek, hanem Istentől átjárt emberek. A templomok ablaküvegeihez hasonlíthatjuk őket, akik különböző színekben engedik be a fényt. A szentek fivéreink és nővéreink, akik befogadták Isten világosságát szívükbe, és továbbadták a világnak, mindegyikük a saját színe szerint. De mindannyian áttetszőek voltak, küzdöttek, hogy letöröljék a bűn minden foltját és feketeségét, hogy szabadon áradhasson Isten szelíd fénye. Ez az élet célja: engedni, hogy áradjon Isten fénye; ez a mi életünk célja is.

A mai evangéliumban ugyanis Jézus övéihez fordul, mindnyájunkhoz fordul, és azt mondja nekünk: „boldogok” (Mt 5,3). Ezzel a szóval kezdődik az ő prédikációja, amely „evangélium”, örömhír, mert a boldogság útja. Aki Jézussal van, boldog. A boldogság nem abban áll, hogy birtoklunk valamit, vagy hogy válunk valakivé, nem, az igazi boldogság az, hogy együtt vagyunk az Úrral és szeretve élünk. Hiszitek ezt? A boldogság nem abban áll, hogy birtoklunk valamit, vagy hogy válunk valakivé, nem, az igazi boldogság az, hogy együtt vagyunk az Úrral és szeretve élünk. Hiszitek ezt? Még fejlődnünk kell, hogy hinni tudjuk ezt. Tehát a boldog élethez szükséges összetevőket boldogságoknak nevezzük: boldogok az egyszerűek, az alázatosak, akik teret adnak Istennek, akik tudnak sírni mások hibáiért és önnön bűneikért, akik szelídek maradnak, akik harcolnak az igazságosságért, akik irgalmasok mindenkihez, akik megőrzik szívük tisztaságát, akik mindig a békéért munkálkodnak, akik megmaradnak az örömben, akik nem gyűlölködnek, és amikor szenvednek, akkor is a rosszra jóval felelnek.

Ezek hát a boldogságok. Nem igényelnek feltűnő tetteket, nem szuperembereknek valók, hanem olyanoknak, akik átélik a mindennapi megpróbáltatásokat és nehézségeket, vagyis nekünk. Ilyenek a szentek: a világban lévő rossz által beszennyezett levegőt szívják – mint mindenki más –, de útjuk során soha nem tévesztik szem elől Jézus nyomdokát, amelyet a boldogmondásokban kijelölt, amelyeket mintegy a keresztény élet térképének tarthatunk.

Ma azoknak az ünnepe van, akik elérték a térképen kijelölt célt: nemcsak a liturgikus naptár szentjeiről van szó, hanem a „velünk szomszédos” számtalan fivérről és nővérről, akikkel talán találkoztunk is és ismertük őket. A mai egy családi ünnep, sok egyszerű, rejtetten élő emberé, akik valóban segítik Istent előrevinni a világot. Manapság sok van belőlük! Nagyon sok! Köszönetet mondunk ezeknek az ismeretlen fivéreinknek és nővéreinknek, akik segítik Istent előrevinni a világot, akik közöttünk élnek. Köszöntsük őket nagy tapssal!

Mindenekelőtt – mondja az első boldogság – boldogok „a Lélekben szegények” (Mt 5,3). Mit jelent ez? Azt, hogy nem a sikerért, a hatalomért, a pénzért élnek; tudják, hogy aki vagyont halmoz fel önmagának, az nem gazdagodik Isten szemében (vö. Lk 12,21). Ellenben hiszik, hogy az Úr az élet kincse, és a felebarát iránti szeretet a nyereség igazi forrása. Időnként elégedetlenkedünk valamiért, ami hiányzik, vagy aggódunk, ha nem becsülnek meg minket úgy, ahogy szeretnénk; emlékezzünk arra, hogy nem ebben áll a mi boldogságunk, hanem az Úrban és a szeretetben: egyedül ővele, egyedül szeretve élhetünk boldogan.

Végül szeretnék megemlíteni egy másik boldogmondást is, amely nem az evangéliumban található, hanem a Biblia végén, és az élet befejezéséről szól: „Boldogok a holtak, akik az Úrban haltak meg” (Jel 14,13). Holnap imáinkkal fogjuk kísérni halottainkat, hogy örökre örvendezhessenek az Úrban. Hálával emlékezzünk szeretteinkre, és imádkozzunk értük!

Isten anyja, a szentek királynéja és a menny kapuja járjon közben értünk, hogy az életszentség útján járjunk, és szeretteinkért, akik előttünk távoztak el a mennyei hazába!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Fájdalom tölt el azok miatt a terrorcselekmények miatt, amelyek ezekben a napokban történtek Szomáliában, Afganisztánban és tegnap New Yorkban. Miközben elítélem ezeket az erőszakos tetteket, imádkozom az elhunytakért, a sérültekért és családtagjaikért. Kérjük az Urat, hogy térítse meg a terroristák szívét, szabadítsa meg a világot a gyűlölettől és a gyilkos őrülettől, amely visszaél Isten nevével, hogy halált osztogasson.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm azokat, akik Courbevoie-ból (Franciaországból) és Derryből (Írországból) jöttek. Köszöntöm a terrasini híveket, a nemrég bérmálkozott modenai fiatalokat és az „Impegnarsi serve” [Elköteleződéssel szolgálsz] Társulatot.

Külön is köszöntöm azokat, akik részt vesznek a Szentek futásán: ezt a közösségi futást a „Don Bosco a világban” Alapítvány szervezte, hogy népünnepély jelleget adjon a mindenszentek vallási ünnepének. Köszönöm szép kezdeményezéseteket és itt léteteket!

Holnap délután elmegyek a nettunói amerikai temetőbe, azután az ardeatinai barlangüregekhez: kérlek titeket, imáitokkal kísérjetek el a háború és az erőszak áldozatairól való megemlékezés és az értük való imádkozás eme két állomásán. A háborúk csak temetőket és halált termelnek: ez a magyarázata annak, miért akartam ezt a jelzést adni egy olyan korban, amikor úgy tűnik, az emberiség nem tanulta meg és nem akarja megtanulni a leckét.

Mindenkinek szép ünnepet kívánok a szentek lelki társaságában! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: ANSA

Magyar Kurír