Szűz Mária mennybevételének ünnepén, augusztus 15-én délben Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozása előtt arról beszélt a Szent Péter téren összegyűlt híveknek, mennyire hitt Mária abban, hogy földi életünk nem céltalan bolyongás, hanem célja van az Atya házában.

 

Kedves testvéreim, jó napot és szép Mária-ünnepet kívánok!

 

Az egyház ma a Szűz Máriának szentelt egyik legfontosabb ünnepét ünnepli, a mennybevételt. Földi élete végén Krisztus anyja testben és lélekben felment a mennybe, vagyis az örök élet dicsőségébe, az Istennel való teljes közösségbe.

 

A ma felolvasott evangéliumi rész (Lk 1,39-56) elénk állítja Máriát, akiben a Szentlélek műve által megfogant Jézus, és aki ezt követően azonnal elment idős rokonához, Erzsébethez, aki csodálatos módon szintén gyermeket várt. Ebben a Szentlélekkel teli találkozásban Mária a Magnificat énekével fejezte ki örömét, mert teljesen tudatában volt annak, mit jelentenek a nagy dolgok, amelyek megvalósulni készültek az életében: rajta keresztül teljesedik be az egész nép várakozása.

 

Az evangélium megmutatja nekünk Mária nagyságának és boldogságának igazi okát is: az az ok pedig a hit. Erzsébet ezért ezekkel a szavakkal köszönti: „… boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.” (Lk 1,45)

 

Mária egész élettörténetének középpontjában a hit áll: ő a hívő, a nagy hívő; ő tudja – és elmondja –, hogy a történelemre ránehezedik a hatalmasok erőszakossága, a gazdagok gőgje, a kevélyek elbizakodottsága. Mária viszont hiszi és hirdeti, hogy Isten nem hagyja egyedül alázatos és szegény gyermekeit, hanem a segítségükre siet irgalmával, gondoskodásával, letaszítja trónjukról a hatalmasokat, szétszórja a szívükben gőgöseket.

 

Ez a mi Anyánk hite, ez Mária hite!

Mária hálaéneke segít, hogy megértsük az értelmét annak, ami vele történt: Ha Isten irgalma a történelem mozgatója, akkor „a romlástól méltán óvta meg az ő testét, mert csodálatosan világra hozta megtestesült Fiát, minden élet szerzőjét” (vö.: szentmise prefációja). Mindez nem csak Máriára vonatkozik. A „nagy dolgok”, amelyeket a mindenható Mária életében cselekedett, mélyen érintenek minket, szólnak az életben bejárandó utunkról, emlékeztetnek a célra, amely vár minket: az Atya házára.

 

Az életünk – ha a mennybe felvett Mária fényében tekintünk rá – nem céltalan bolyongás, hanem zarándoklat, amelynek – még ha sok bizonytalanság és szenvedés van is benne – biztos célja van: a ház, ahol Atyánk vár ránk szeretetével. Jó erre gondolni: hogy van egy Atyánk, aki szeretettel vár, és Anyánk, Mária is ott van a mennyben és szeretettel vár. Közben pedig, míg halad előre az élet, Isten felragyogtatja Mária jelét, aki „zarándok népének vigasztalása és reménye” (prefáció).

 

Ennek a jelnek arca van, neve van: Isten anyjának ragyogó arca, Mária áldott neve, a kegyelemmel teljes, mert hitt Isten szavának. Ő a nagy hívő! Az egyház tagjaiként nekünk is az a rendeletetésünk, hogy osztozzunk Édesanyánkkal a kegyelemben, mert Istennek hála, mi is hiszünk Krisztus keresztáldozatában és a keresztség által részesei lettünk a megváltás misztériumának. Ma mindannyian hozzá imádkozunk, hogy miközben földi életünk útja ezen a földön kanyarog, vesse ránk irgalmas tekintetét, világosítsa meg utunkat, jelezze számunkra a célt és mutassa meg nekünk e száműzetés után Jézust, méhe áldott gyümölcsét.

 

És mondjuk együtt: „Ó, irgalmas, ó, kegyes, ó édes Szűz Mária”!

 

 

Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:

 

Kedves testvéreim, most a Kína északi részén fekvő Tiencsin városának népére gondolok, ahol egy ipari területen robbanás történt, sok halott, sebesült és hatalmas kár maradt utána. Imádságomról biztosítom azokat, akik életüket veszítették, és mindenkit, aki megszenvedte ezt a csapást; az Úr adjon megnyugvást nekik és legyen támasza mindenkinek, aki azon munkálkodik, hogy enyhítse szenvedéseiket.

 

Köszöntök minden római és különféle országokból érkezett zarándokot! Rábízlak benneteket édesanyánk, Mária anyai gondoskodására, aki Isten dicsőségében él és mindig elkísér minket utunkon. Milyen szép lenne, ha ma el tudnátok menni Szűz Máriához, a Salus Populi Romani-kegyképhez a Santa Maria Maggiore-bazilikába! Szép gesztus lenne. Köszönöm, hogy eljöttetek, és szép Mária-ünnepet kívánok nektek. Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

 

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír
(tzs)