„Ma azokról a családokról szeretnék megemlékezni, melyek nem hagyhatják el otthonaikat. Meglehet, az erkély az egyetlen hely, ahonnét szétnézhetnek. Bent a lakásban pedig az egész család, a gyerekek, a szülők… A családtagok találjanak lehetőséget az egymás közti jó kommunikációra, építsenek szeretetkapcsolatokat a családban, együtt győzzék le a mostani idő félelmeit. Imádkozzunk a családok békéjéért ebben a válságban és a kreativitásért!” – imádkozott Ferenc pápa a szentmise elején.

Ozeás próféta szavát hallhattuk a mai szentmise olvasmányában (Oz 6,1–6): „Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott szét, de ő gyógyít is meg minket, ő sebesített meg, de Ő kötöz is be bennünket. Életre támaszt minket két nap múlva, és feltámaszt a harmadik napon, hogy élhessünk az ő színe előtt. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat; biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely megöntözi a földet.” Ezzel a reménységgel kel útra a nép, hogy visszatérjen az Úrhoz. Az imádság az egyik módja annak, hogy az Úrra találjunk. Imádjuk az Urat, térjünk vissza hozzá! – buzdított Ferenc pápa.

A napi evangéliumban Jézusnak a farizeusról és a vámosról szóló példabeszédét olvastuk. Jézus ezzel az imádságra akar tanítani bennünket. Ketten mennek imádkozni, de az egyik elbizakodott, és mintha ezt mondaná az Istennek: „Nézd, milyen derék ember vagyok! Ha szükséged van valamire, csak szólj, és én megoldom a problémát”. Így fordul az Istenhez. Önteltség! – mondta a pápa. Talán mindent megtett, amit a törvény előírt: „Kétszer böjtölök hetente és mindenből tizedet adok…”. Mindez két másik emberre emlékeztet. Először is a tékozló fiú történetéből a nagyobbik testvérre, aki így szól az apjához: „Nekem, aki pedig oly derék vagyok, nincs ünnepem, Te pedig ennek a szerencsétlennek ünnepet tartasz”. Ez önteltség! A másik ember történetét a napokban hallottuk, a névtelen, de gazdag emberről. Őt nem érdekelte mások nyomorúsága. Ezek azok az emberek, akik saját magukban, vagy a pénzben, vagy a hatalomban bíznak.

A vámost, aki nem megy előre az oltárig, hanem „távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«” Ferenc pápa a tékozló fiúhoz hasonlította, aki tudatában elkövetett bűneinek, a mellét veri, mondván: „Fölkelek, s atyám házába megyek”. A megalázkodás! De a vámos még emlékeztet a koldus Lázárra is a dúsgazdag kapujánál. Mindig jelen vannak az evangéliumban ezek a páros történetek – tette hozzá a pápa.

Alázattal kell imádkozni. Az Úr tanítja nekünk, hogyan is kell őhozzá járulni. Példaként említette meg a pápa Keresztelő Szent János ünnepének liturgiájából azt a szép képet, mely a Jordán folyóhoz igyekvő népet írja le: „meztelen lélekkel és mezítláb mennek, hogy megkeresztelkedjenek”. Mezítelen lélekkel imádkozni, takargatás nélkül, anélkül, hogy beöltöznénk erényeinkbe. Ő megbocsátja a bűneinket, nekünk pedig meg kell mutatnunk a vétkeinket a „mezítelenségünkkel”. Az Úr színe előtt, mezítelen szívvel, szemtől szemben, mezítelen lélekkel imádkozzunk – ezt várja el tőlünk az Úr.

Ha túl magabiztosan megyünk az Úr elé, akkor az önteltség hibájába esünk, mint a farizeus, a nagyobbik testvér és a dúsgazdag. A helyes út a megalázkodás: Te vagy az Isten, én pedig bűnös vagyok! Önmagunk igazolása az gőg és büszkeség. Ferenc pápa végül azt kérte, hogy ilyen alázatos lelkülettel kezdjük el imádságainkat.

A Szentatya a liturgia végén rövid imádás után szentségi áldást adott mindazoknak, akik élő adásban követték a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír