„Isten bőséggel adja kegyelmét az embereknek, akik pedig méricskélni szokták a helyzeteket… Mindig kegyelem gyümölcse az isteni szeretet bőségének megértése” – ezek voltak Ferenc pápa október 20-i homíliájának főbb gondolatai, amelyek a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén hangzottak el.

„Az Isten ember iránti szeretete bőséges szeretet. Ez a nagylelkűség azonban sokszor elkerüli az ember figyelmét, mert túlságosan is hozzászokott ahhoz, hogy aprólékosan mérlegeljen, amikor valamijét szeretné odaajándékozni.” Ferenc pápa Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének Ádám–Krisztus-párhuzamát értelmezte: egy ember bűnének következményét a krisztusi megváltás mindenkire bőséggel áradó kegyelmével állítja szembe. „A Jézus által hozott üdvösség jelentősége felülmúlja Ádám bukását, mindez pedig annak a bemutatása, hogy a megváltás bőséggel árad, és az valójában egyfajta barátság közöttünk és közte.”

„Hogyan adja az Isten ebben az esetben a barátságát, a mi egész üdvösségünket?” – tette fel a kérdést a pápa. – Úgy adja, ahogy jelezte, mint amikor valami jót teszünk: túláradó mértékkel mér nekünk jutalmat. „Ez a bőséget juttatja eszünkbe, hiszen ez a szó, »bőség«, háromszor is előfordul ebben a szakaszban. Isten egészen odáig terjedő bőséggel adja kegyelmét, hogy végül Pál kimondja: »Ahol eluralkodott a bűn, ott túláradt a kegyelem.« Bővelkedik, egészen… Mert ilyen az Isten szeretete: mérték nélküli.”

„Mérték nélküli, mint az evangéliumi példabeszéd atyja, aki mindennap lesi a látóhatárt, hogy meglássa, vajon a fia elhatározta-e már, hogy hazatérjen hozzá – folytatta a pápa. – Isten szíve nem zárul be, mindig nyitva marad. És ha megérkezünk, mint az a fiú, akkor megölel és megcsókol bennünket. Olyan Isten ő, aki ünnepet rendez nekünk.”

„Isten nem szűkkeblű Isten, nem ismeri a szűkkeblűséget. Ő mindent ad. Ez az Isten nem mozdulatlan, hanem körülnéz, várakozik, amíg meg nem térünk. Olyan Isten, aki kimegy, hogy keressen, hogy megtaláljon mindnyájunkat. De tényleg igaz ez? – kérdezte Ferenc pápa. – Igen, mindennap keres bennünket. Ahogyan az elveszett bárány történetében mondta és tette is: keres minket. Ő mindig ilyen.”

„A mennyben nagyobb ünnepet tartanak az egy megtérő bűnös miatt, mint a száz igaz miatt. Mindazonáltal igaz, hogy nem könnyű a mi lehatárolt és szűk emberi látókörünk szerint megérteni az Istent. Ez csak kegyelem által lehetséges, amiként annak a Buenos Aires-i 84 éves szerzetesnővérnek a szolgálata, aki a kórházban Isten szeretetének mosolyával tekintett a betegekre. Ő megkapta e titok megértésének adományát, megértette Isten szeretetének ezt a túláradását” – tette hozzá a Szentatya.

„Másfelől igaz – folytatta a pápa –, hogy nekünk szokásunk az, hogy mérlegeljük a helyzeteket, azokkal a mértékekkel, amelyekkel rendelkezünk. Ám a mi mértékeink csekélyek, éppen ezért jó, ha a Szentlélek kegyelmét kérjük, hogy kicsit közelebb kerüljünk a misztérium megértéséhez, és hogy legyen bennünk vágy az atyai ölelés és csók után, Isten korlátlan mértékével” – zárta Ferenc pápa kedd reggeli homíliáját.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír