„Ma is a keresztségről szeretnék még szólni, hangsúlyozva ennek a szentségnek egy nagyon fontos gyümölcsét: a keresztség révén tagjai leszünk Krisztus Testének és Isten népének. Aquinói Szent Tamás azt állítja, hogy aki megkapja a keresztség szentségét, beépül Krisztus testébe, testének tagjai közé, és társul a hívek közösségéhez, vagyis Isten népéhez. A II. Vatikáni Zsinat nyomán ma azt mondjuk, hogy a keresztség révén Isten népének tagjává válunk, amely a történelemben zarándokoló nép.

Valóban, mint ahogy az élet nemzedékről nemzedékre öröklődik, így nemzedékről nemzedékre, a keresztségben kapott újjászületés révén átadjuk a kegyelmet. Isten népe ezzel a kegyelemmel halad előre az időben, folyóként öntözi a földet és terjeszti a világban Isten áldását. A pápa rögtönzött szavakkal hozzátette: amióta Jézus elküldte tanítványait, hogy menjenek és kereszteljék meg a népeket, azóta egészen a mai napig folytatódik a hit átadásának láncolata a keresztség révén.


Mindannyian egy-egy láncszem vagyunk; mindig egy lépést teszünk előre, mint ahogy a folyó vize öntözi a földet. Ilyen Isten kegyelme, ilyen a mi hitünk, amelyet át kell adnunk gyermekeinknek, a kicsinyeknek, hogy amikor felnőttek lesznek, ők is továbbadhassák gyermekeiknek. Ilyen a keresztség. Miért? Mert a keresztség révén belépünk Isten népének tagjai közé, akik továbbadják a hitet. Ez nagyon fontos. Isten népe, amely halad előre és átadja a hitet.

A keresztség erejében misszionárius tanítványokká válunk, akik arra kaptak meghívást, hogy elvigyék az evangéliumot a világ minden részébe (vö. Evangelii gaudium, 120. pont). „Minden megkeresztelt, bármi legyen is az egyházban betöltött funkciója és hitbeli képzésének foka, az evangelizálás aktív alanya”. Minden megkeresztelt feladata, mindenkié, Isten egész népéé, hogy új főszerepet vállaljon az új evangelizációban – idézett Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából. Isten népe tanítvány, mert megkapja a hitet és misszionárius, mert átadja a hitet. Ezt teszi velünk a keresztség szentsége: általa kapjuk meg a kegyelmet.

A hit azt jelenti, hogy továbbadjuk a hitet. Az egyházban mindnyájan tanítványok vagyunk, mindig, egész életünkben; és mindannyian misszionáriusok vagyunk, mindenki azon a helyen, amelyet az Úr jelölt ki számára. Mindnyájan: a legkisebb is misszionárius, és az, aki a legnagyobbnak látszik, tanítvány.

Azonban valaki azt mondhatná: de atyám, a püspökök nem tanítványok, a püspökök tudnak mindent; a pápa tud mindent, nem tanítvány – mondta Ferenc pápa, majd így válaszolt: a püspökök és a pápa is tanítvány, mert ha nem tanítványok, akkor nem tesznek jót, nem válhatnak misszionáriussá, nem tudják továbbadni a hitet. Megértettétek ezt? Ez fontos! Mindnyájan tanítványok és misszionáriusok vagyunk!

Megbonthatatlan kapcsolat áll fenn a keresztény hivatás misztikus és misszionárius dimenziója között. Mindkettő a keresztségben gyökerezik.

„Amikor részesülünk a hitben és a keresztségben, mi, keresztények befogadjuk a Szentlélek működését, aki arra vezet el bennünket, hogy megvalljuk Jézus Krisztust, mint Isten Fiát és Istent ’Abba’, Atya névvel szólítsuk. Mi, megkeresztelt férfiak és nők, mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy megéljük és átadjuk a Szentháromsággal való szeretetközösséget, mivel az evangelizáció felhívás arra, hogy részt vegyünk a szentháromságos szeretetközösségben” (Aparecidai Záródokumentum, 157. pont).

Senki sem üdvözül egyedül. Ez fontos. Senki nem üdvözül egyedül. A hívek közössége vagyunk, Isten népe vagyunk. Ebben a közösségben megtapasztaljuk annak a szépségét, hogy osztozunk egy olyan szeretetben, amely megelőz bennünket. Ezzel egyidejűleg ez a szeretet azt kéri tőlünk, hogy legyünk a kegyelem „csatornái” egymás számára korlátaink és bűneink ellenére. A közösségi dimenzió soha nem egy „keret”, „körítés”, hanem a keresztény élet, tanúságtétel és evangelizáció integráns része. A keresztény hit az egyházban születik és él. A keresztségben a családok és a plébániák azt ünneplik, hogy egy új tag társult Krisztushoz és testéhez, amely az egyház.”

A pápa ezután rámutatott arra, hogy mennyire fontos Isten népe számára a keresztség szentsége. Példásnak nevezte a Japánban élő keresztény közösség történetét. „Jól figyeljetek ide!” – mondta Ferenc pápa. „Annak a közösségnek a XVII. század elején kemény üldöztetésben volt részük. Sokan szenvedtek vértanúságot, a papság tagjait száműzték, hívek ezreit gyilkolták meg. Nem maradt Japánban egyetlen pap sem: mindenkit elűztek. Ekkor a keresztény közösség kénytelen volt titokban gyakorolni vallását, földalatti egyházzá vált, megőrizve hitét és az imát. Amikor született egy gyermek, az apuka vagy az anyuka megkeresztelte, mert mindnyájan keresztelhetünk.


Amikor körülbelül két és fél évszázad - 250 év - után a misszionáriusok visszatértek Japánba, a keresztények száma több ezer volt, és az egyház ismét virágzásnak indulhatott. A hívek a keresztségükből fakadó kegyelem révén őrizhették meg hitüket.

Ez óriási! Isten népe átadja a hitet, megkereszteli gyermekeit, és halad előre. Bár csak titokban tehették, mégis megőrizték az erős közösségi szellemet, mert a keresztség Krisztusban egy testté tette őket: el voltak szigetelve és el voltak rejtőzve, de mindig Isten népének, az egyház testének tagjai maradtak. Olyan sokat tanulhatunk ebből a történetből! Köszönöm szépen!” – fejezte be katekézisét Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson.

Vatikáni Rádió/CTV/RomeReports/Magyar Kurír