Úrangyala imádsága előtt arról elmélkedett, nem szabad félnünk kimenni a pusztába, mert ott nem vagyunk egyedül, meghallhatjuk Isten hangját, és a Lélek segítségével megküzdhetünk a kísértésekkel. Az ima után zsebkönyvet osztottak szét.

Az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszédet közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Szerdán a hamvazkodással megkezdtük a nagyböjtöt, ma pedig e liturgikus időszak első vasárnapja van. A mai evangélium arról szól, hogy Jézus negyven napot töltött a pusztában, miután megkeresztelkedett a Jordán folyóban. Szent Márk evangélista így ír: „A Lélek kivitte Jézust a pusztába, és ő ott maradt negyven napon át, miközben megkísértette a sátán. Vadállatok között volt, és angyalok szolgáltak neki (1,12–13). Ezzel a néhány egyszerű szóval mutatja be Márk azt a próbatételt, amelyet Jézus szándékosan vállalt messiási küldetése megkezdése előtt. Az Úr Jézus győztesen kerül ki ebből a próbatételből, ez készítette fel arra, hogy Isten országának örömhírét elkezdje hirdetni. A magányban töltött negyven nap alatt nyílt küzdelmet vállalt a sátánnal, leleplezte annak kísértéseit, és legyőzte őt. És őbenne [Jézusban] mindnyájan győztünk, nekünk pedig most már az a feladatunk, hogy nap mint nap védelmezzük ezt a győzelmet!

Az egyház azért emlékezetet minket erre a misztériumra a nagyböjt kezdetén, mert ez mutatja meg ennek az időszaknak a perspektíváját és értelmét. A nagyböjt ugyanis a küzdelem ideje – a negyvennapos időszakban küzdeni kell! – a rossz szelleme elleni küzdelem ideje (vö. a hamvazószerdai szentmise könyörgése). Miközben pedig áthaladunk a negyvennapos „pusztaságon”, tekintetünket a húsvét felé fordítjuk, ez ugyanis Jézus végérvényes győzelme a gonosz, a bűn és a halál felett. Látjuk tehát ennek az első vasárnapnak a jelentését: határozottan újra Jézus útjára, az élethez vezető útra akarunk lépni. Szemlélni akarjuk Jézust, látni, mit tett, és vele akarunk menni.

Jézus útja a pusztaságon át vezet. A puszta azt a helyet jelenti, ahol hallani lehet Isten hangját és a kísértő hangját. A zajban, a lármában ezt nem lehet megtenni, ott csak az élet felületes hangjai hallatszódnak. A pusztában viszont le tudunk szállni a mélybe, ahol tényleg a sorsunk dől el, életről s halálról van szó. Hogyan lehet meghallani Isten hangját? Az ő szavában halljuk meg. Ezért fontos, hogy ismerjük a Szentírást, mert különben nem tudunk válaszolni a Gonosz fondorlatos közeledéseire. És itt szeretném megismételi azt a tanácsomat, hogy mindennap olvassuk az evangéliumot: vegyük elő mindennap, elmélkedjünk rajta, szánjunk rá egy kis időt, csak tíz percet; és vigyük magunkkal mindig: a zsebünkben, táskánkban… Fontos, hogy az evangélium mindig kezünk ügyében legyen. A nagyböjt pusztában töltött időszaka segít, hogy nemet tudjunk mondani a világiasságra, a „bálványokra”, segít, hogy az evangéliumnak megfelelő bátor döntéseket hozhassunk és erősebbé tehessük szolidaritásunkat testvéreinkkel.

Lépjünk tehát félelem nélkül a pusztába, mert nem vagyunk egyedül: együtt vagyunk Jézussal, az Atyával és a Szentlélekkel! Sőt, ahogyan Jézus esetében látjuk, épp a Szentlélek vezet bennünket nagyböjti utunkon, ugyanaz a Lélek, aki leszállt Jézusra és akit megkaptunk a keresztségben. Ezért a nagyböjt kedvező alkalom arra, hogy jobban tudatosítsuk magunkban azt, amit a keresztségünkben megkapott Szentlélek művelt és művelhet bennünk. És így, nagyböjti utunk végén, húsvét éjszakáján tudatosabban tudjuk majd megújítani keresztségi szövetségkötésünket és belőle fakadó kötelezettségeinket.

Szent Szűz, a Szentlélekre való odahallgatás mintaképe segítsen, hogy engedjük magunkat vezetni a Lélek által, aki mindnyájunkból „új teremtményt” akar formálni.

Őrá bízom különösképpen az e heti, ma délután kezdődő lelkigyakorlatot, amelyen a római kúriában dolgozó munkatársaimmal együtt részt veszek. Imádkozzatok, hogy ebben a „pusztában”, a lelkigyakorlaton meg tudjuk hallani Jézus hangját, ki tudjuk javítani hibáinkat, hiszen mindnyájunknak vannak hibái, és ellen tudjunk állni a nap mint nap ránk leselkedő kísértéseknek. Kérlek tehát benneteket, kísérjetek minket imáitokkal.

* * *

Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Szívből köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat és a Rómából, Olaszországból és más országokból érkezett minden zarándokot.
Üdvözlöm a nápolyi, cosenzai és veronai híveket, a Seregnóból érkezett fiatalokat, akik a hitvallás letételére jöttek Rómába.

A nagyböjt a megtérés időszaka, megtérésünknek pedig a szívből kell kiindulnia. Szívünknek kell az Úrhoz térnie. Ezért – a nagyböjt ezen első vasárnapján – arra gondoltam, hogy ajándékozok nektek, akik itt, a téren vagytok, egy zsebkönyvet, amelynek címe: „Őrizd meg szívedet!” Ez az a könyv [felmutatja]. Ez a kis könyv tartalmaz Jézus tanításai közül néhányat, benne vannak a hitünket kifejező legfontosabb szövegek, így például a hét szentség, a Szentlélek ajándékai, a tízparancsolat, az erények, az irgalmasság cselekedetei stb. Ki fogják osztani nektek az önkéntesek, akik között szép számmal vannak zarándoklatra érkezett hajléktalanok is. És ahogy mindig történik, úgy most is – itt, a téren – maguk a rászorulók azok, akik gazdagítanak minket: a keresztény tanítás gazdagságával látnak el minket, hogy megőrizzük szívünket. Mindnyájan vegyetek a könyvből, vigyétek magatokkal, segítsen titeket a megtérésben és lelki fejlődésetekben, amely mindig a szívből indul ki: a szív ugyanis az a hely, ahol a jó és a rossz, a világiasság és az evangélium, a közömbösség és a másokkal való osztozás közötti mindennapi választásaink történnek. Az emberiségnek igazságosságra, békére, szeretetre van szüksége, de csak akkor kapja meg ezeket, ha egész szívvel visszatér Istenhez, aki mindezeknek forrása. Fogjátok a könyvecskét, és olvassátok mindnyájan!

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, különösen ezen a lelkigyakorlatos héten, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: News.va, ANSA

Magyar Kurír