Ferenc pápa augusztus 9-én délben a hit folyamatáról elmélkedett, utána pedig az 1945-ös Japánban történt atomtámadások kapcsán a háború elkerülésére és párbeszédre biztatott, végül pedig a salvadori népért imádkozott.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnapon folytatjuk a hatodik fejezet olvasását János evangéliumából, ahol a kenyérszaporítás nagy csodája után Jézus elmagyarázza az embereknek e „jel” jelentését (Jn 6,41–51).

Miként korábban a szamariai asszonnyal a szomjúság tapasztalatából és a víz jeléből indult ki, itt az éhség és a kenyér tapasztalatát veszi alapul, hogy feltárja önmagát és hívja az embereket, hogy higgyenek benne.

Az emberek keresik és hallgatják őt, mert teljesen fellelkesültek a csoda láttán – királlyá akarják tenni! –, de amikor Jézus kijelenti, hogy az igazi kenyér, amelyet Isten ad, ő maga, sokan megbotránkoznak, értetlenül állnak, és zúgolódni kezdenek: „Vajon nem ismerjük az apját és az anyját? Hogyan mondhatja hát: az égből szálltam alá?” (Jn 6,42). Egymás közt morgolódnak. Jézus erre így válaszol: „Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza”, és hozzáteszi: „Aki hisz, annak örök élete van” (44. és 47. vers).

Megdöbbent és gondolkodásra késztet minket az Úrnak ez a kijelentése, amely a hit folyamatába vezet be minket, amely nem más, mint egy kapcsolat: kapcsolat az emberi személy – mindnyájunk – és Jézus személye között, és ebben döntő szerepet játszik az Atya, és természetesen a Szentlélek is, aki itt burkoltan szerepel. Ahhoz, hogy higgyünk, nem elég találkozni Jézussal, nem elég olvasni a Bibliát, az evangéliumot – ez fontos, de nem elég! –, még az sem elég, ha valaki tanúja egy csodának, például a kenyérszaporításénak. Nagyon sokan voltak szoros kapcsolatban Jézussal, mégsem hittek benne, sőt, megvetették és elítélték. Kérdezem: miért történt ez? Vajon nem vonzotta őket az Atya? Nem, ennek az volt oka, hogy a szívük zárva volt Isten Lelkének működése előtt. Ha zárva van a szíved, a hit lép be. Az Atyaisten mindig vonz minket Jézus felé: mi vagyunk azok, akik megnyitjuk vagy bezárjuk a szívünket. A hit pedig, mint egy mag a szív mélyén, akkor kel ki, amikor engedjük, hogy az Atya „vonzzon” Jézus felé, és „hozzá menjünk”, nyitott lélekkel, előítéletek nélkül; és akkor az ő arcán felismerjük Isten arcát és az ő szavaiban felismerjük Isten szavát, mert a Szentlélek bevezetett minket abba a szeretet- és életkapcsolatba, amely Jézust és az Atyát összeköti. És ott megkapjuk a hit ajándékát.

Akkor ezzel a hívő magatartással meg tudjuk érteni a Jézus által nekünk adott „élet kenyerének” értelmét is, amelyet így fejez ki: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, a világ életéért” (Jn 6,51). Jézusban, az ő „testében” – vagyis konkrét emberi valójában – jelen van Isten egész szeretete, amely nem más, mint a Szentlélek. Aki engedi, hogy vonzza ez a szeretet, az hittel megy Jézus felé, és tőle megkapja az életet, az örök életet.

A Názáreti Szűz Mária az, aki példaszerűen megélte ezt a tapasztalatot: ő az első ember, aki úgy hitt Istenben, hogy magába fogadta Jézus testét. Tanuljuk meg tőle, a mi anyánktól az örömet és hálát a hit ajándékáért. Ez pedig nem magánajándék, nem magántulajdon, hanem olyan ajándék, amelyet meg kell osztanunk másokkal: a „világ életéért” adott ajándék.

Ferenc pápa szavai az úrangyala (Angelus) után:

Kedves testvéreim!

Hetven évvel ezelőtt 1945. augusztus 6-án és 9-én történt a szörnyű atomtámadás Hirosima és Nagaszaki ellen. Hosszú idő telt el azóta, de ez a tragikus esemény még mindig rémületet és szörnyülködést vált ki. Szimbólumává vált az ember féktelen pusztító hatalmának, amikor a tudomány és technika eredményeit helytelenül használja fel, és örök figyelmeztetéssé vált az emberiség számára, hogy örökre utasítsa el a háborút, száműzze a nukleáris fegyvereket és minden tömegpusztító fegyvert. Ez a szomorú évforduló főképp arra hív minket, hogy imádkozzuk és dolgozzunk a békéért, terjesszük a világban a testvériség etikáját és a népek közötti derűs együttélés légkörét. Minden földről egyetlen hangként szólaljon meg: nemet mondunk a háborúra és az erőszakra, igent mondunk a párbeszédre és a békére!

Nagy aggodalommal követem az El Salvadorból érkező híreket, ahol az utóbbi időben súlyosbodtak a lakosság megpróbáltatásai a nélkülözés, a gazdasági válság, az akut társadalmi feszültségek és a növekvő erőszak miatt. Bátorítom a drága salvadori népet, hogy legyen kitartó – egységesen – a reményben, és kérek mindenkit: imádkozzon, hogy Boldog Oscar Romero földjén újra kivirágozzon az igazságosság és a béke.

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok, de különösen is köszöntöm a Mason Vicentinóból, Villaraspából, Nova Milaneséből, Fossòból, Sandonból és Ferrarából érkezett fiatalokat, valamint Calcarelliből jött ministránsokat.

Köszöntöm San Zenóból (Brescia mellől) érkezett motorosokat, akik a Gyermek Jézus (Bambin Gesù) kórházban ápolt gyermekekért jótékonykodnak.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: ANSA

Magyar Kurír