A pápa március 12-én fogadta az Apostoli Penitenciária belső fórumáról szervezett huszonhatodik konferencia résztvevőit. A március 9. és 13. között rendezett tanácskozás célja, hogy segítse az új papokat a kiengesztelődés szentségének helyes kiszolgáltatásában – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

A találkozón megvitatták a bűnbánat szentsége megfelelő kiszolgáltatásának kérdését és annak kánonjogi, morális, liturgikus és pasztorális aspektusait, továbbá a bűnbánó kötelezettségeit és jogait.

A szentségek Isten emberek iránti gyengédségének helyei, Isten bennük megölel bennünket, mégpedig szégyenkezésünk és korlátaink éreztetése nélkül – mondta Ferenc pápa a konferencia résztvevőinek. – A gyónás hatékonyan jelenvalóvá teszi Isten irgalmas arcát. Sose feledjük el mint bűnbánók vagy gyóntatók, hogy nem létezik olyan bűn, amelyet Isten ne bocsátana meg.

Isten e csodálatos ajándéka, a gyónás kapcsán Ferenc pápa három iránymutatást adott a gyóntatóknak:
– ezt a szentséget az irgalmasságra nevelés eszközeként éljék meg,
– a gyóntatók hagyják, hogy a kiengesztelődés szentsége nevelje őket,
– amikor a hívek szentségi gyónását hallgatják, belső tekintetükkel forduljanak mindig az ég, a természetfeletti felé.

A gyónás ne legyen kínzás, hanem mindenki boldogsággal a szívében jöjjön ki a gyóntatószékből, reménytől ragyogó arccal, még ha a megtérés és az abból származó öröm könnyeitől áztatott szemmel is (vö. Evangelii gaudium, 44.). Ez a szentség a bűnbánó minden cselekedetével együtt sem jelenti azt, hogy súlyos, zavaró és tolakodó kihallgatássá kell, hogy váljon. Éppen ellenkezőleg. Legyen felszabadító és emberségben gazdag találkozás, amely magában foglalja az elkövetett rossz helyrehozásának – amennyiben az lehetséges – jogos kötelezettségét is. Így a hívő hívást érez majd arra, hogy gyakrabban gyónjon, és megtanulja a legjobb módon végezni azt, a lélek finomságával, ami jót tesz a gyóntató szívének is – tanított a Szentatya.

Sem a túlságosan elnéző, sem a túl szigorú gyóntató nem irgalmas – figyelmeztetett a pápa. – Egyik sem testvérként tekint a bűnbánóra, nem fogja kézen és kíséri el a megtérés útján! Az irgalmas gyóntató ellenben meghallgatja a bűnbánót, megbocsátja vétkét, kézen fogja, és elkíséri, hogy a megtérés, amely elkezdődött ezen a napon, kitartóan folytatódjon. Vállára veszi azt, mint a Jó Pásztor, aki elmegy, és megkeresi az eltévedt bárányt.

A pápa ezt követően arra hívta a papokat, hagyják, hogy a kiengesztelődés szentsége őket is nevelje: „Hányszor előfordul, hogy építő jellegű gyónásokat hallunk! Mennyit tanulhatunk testvéreink megtéréséből és bűnbánatából! Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy mi is lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk.”

A pápa azt kérte, a lelkipásztorok mindig szögezzék belső tekintetüket az égre, a természetfelettire, amikor gyóntatnak, annak tudatában, hogy nem saját érdemeik miatt kerültek e szolgálat végzésének helyére, hanem Isten kegyelméből. „Isten irgalmának köszönhetően vagyunk az irgalmasság kiszolgáltatói – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Alázatos, befogadó és irgalmas tekintettel forduljunk hát a gyónást végző felé.”

A legnagyobb bűnt elkövetett ember is, aki Isten elé lép, hogy bocsánatot kérjen, „szent föld”, és én, akinek Isten nevében meg kell bocsátanom neki, még az ő vétkeinél is visszatetszőbb dolgokat tudok elkövetni. Minden bűnbánó hívő, aki belép a gyóntatófülkébe, elkötelezettséggel, gonddal és lelkipásztori figyelemmel megművelendő „szent föld” – zárta beszédét Ferenc pápa, majd arra hívta a papokat, hogy nagylelkűen szenteljék magukat a gyónások meghallgatásának.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: L’Osservatore Romano

Magyar Kurír