Január 6-án délben az Angelus elimádkozásakor a Szentatya a bölcsek látogatásáról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy mi se féljünk Jézus jövetelétől, és ne zárjuk be szívünket segítségre szoruló testvéreink előtt.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma vízkereszt, az Úr epifániájának, Jézus megjelenésének az ünnepe van, amelyet a fény jelképez. A prófétai szövegekben ez a fény ígéret: megígérik a fényt. Izajás ugyanis ezekkel a szavakkal fordul Jeruzsálemhez: „Kelj fel, öltözz fénybe, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!” (Iz 60,1). A próféta felszólítása – hogy keljen fel, mert jön a világosság – meglepőnek tűnik, mert a nép által megtapasztalt kemény száműzetés és rengeteg sanyargatás után hangzik el.

Ez a felhívás ma nekünk is szól, akik Jézus születését ünnepeltük, és bátorít: engedjük, hogy Betlehem fénye elérjen bennünket. Minket is arra hív, hogy ne álljunk meg az esemény külső jeleinél, hanem induljunk el újra onnan, és az élet újdonságait befogadva járjuk végig emberi és hívő utunkat.

A fény, amelyet Izajás próféta megjövendölt, az evangéliumban jelen van és fogadtatásra talált. Jézus, aki Betlehemben, Dávid városában született, azért jött, hogy üdvösséget hozzon közelieknek és a távoliaknak: mindenkinek. Máté evangélista több módját is megmutatja annak, ahogyan találkozni lehet Krisztussal és válaszolni lehet jelenlétére. Például, Heródesnek és a jeruzsálemi írástudóknak kemény a szíve, megmakacsolják magukat, és elutasítják, hogy meglátogassák azt a gyermeket. Ez egy lehetőség: bezárkózni a fény elől. Ők azokat képviselik, akik, napjainkban is félnek Jézus jövetelétől és bezárják szívüket segítségre szoruló testvéreik előtt. Heródes fél, hogy elveszíti hatalmát és nem a nép valódi javára, hanem saját személyes hasznára gondol. Az írástudók és a nép vezetői félnek, mert nem képesek messzebbre látni saját bizonyosságaiknál, s így nem tudják felfogni a Jézusban rejlő újdonságot.

Viszont egészen más a bölcsek tapasztalata (vö. Mt 2,1–12). Keletről érkeznek, a hagyományos zsidó hittől távol álló összes népet képviselik. Mégis hagyják, hogy a csillag vezesse őket, hosszú és kockázatos utat vállalnak, csak hogy célhoz érjenek és megismerjék az igazságot a Messiásról. A bölcsek nyitottakvoltak az „újdonságra”, és feltárul előttük a történelem legnagyobb és legmeglepőbb újdonsága: az emberré lett Isten. A bölcsek leborulnak Jézus előtt és jelképes ajándékokat adnak neki: aranyat, tömjént és mirhát; mert az Úr keresése nemcsak azt igényli, hogy kitartóak legyünk az úton, hanem a szívünknek is nagylelkűnek kell lennie. Végül visszatértek „hazájukba” (Mt 2,12); az evangélium azt mondja, hogy „másik úton” tértek haza. Testvéreim, valahányszor egy nő vagy egy férfi találkozik Jézussal, megváltoztatja az útját, más módon tér vissza az életbe, megújulva, „másik úton”. Visszatértek „hazájukba”, szívükben magukkal vitték annak az alázatos és szegény királynak a misztériumát. Elképzelhetjük, hogy mindenkinek elbeszélték élményüket: Istennek a Krisztusban felkínált üdvössége minden emberhez szól, közeliekhez és távoliakhoz egyaránt. Nem lehet „kisajátítani” azt a gyermeket: ő mindenkinek szánt ajándék.

Mi is teremtsünk egy kis csendet szívünkben, és engedjük, hogy megvilágítson bennünket Krisztus Betlehemből áradó fénye! Ne engedjük meg félelmeinknek, hogy bezárják szívünket, hanem legyen bátorságunk megnyílni ez előtt a szelíd és tapintatos fény előtt! Akkor a bölcsekhez hasonlóan minket is „nagy öröm” fog eltölteni (Mt 2,10), amelyet nem tudunk magunkban tartani. Támogasson bennünket ezen az úton Szűz Mária, a csillag, aki elvezet bennünket Jézushoz, az anya, aki megmutatja Jézust a bölcseknek és mindenkinek, aki hozzá közeledik.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Sok napja negyvenkilenc személy, akiket a Földközi-tengerből mentettek ki, két NGO-hajó fedélzetén van, biztos kikötőt keresnek, ahol kiköthetnének. Sürgető felhívással fordulok az európai vezetőkhöz, hogy tegyenek tanúságot konkrét szolidaritásukról ezekkel az emberekkel.

Egyes keleti – katolikus és ortodox – egyházak, amelyek a Julianus-naptárt követik, holnap ünneplik a szent karácsonyt. Szeretném kifejezni nekik szívélyes és testvéri jókívánságaimat annak a közösségnek a jegyében, amely a Jézust Úrnak és Üdvözítőnek valló összes keresztény között fennáll. Mindnyájuknak boldog karácsonyt!

Vízkereszt egyben a gyermekek missziós világnapja, amely idén ezeket a legfiatalabb misszionáriusokat arra hívja, hogy legyenek „Jézus atlétái”, tegyenek tanúságot az evangéliumról a családban, az iskolában és a szórakozóhelyeken.

Szeretettel köszöntelek mindannyitokat, egyéni zarándokok, családok, egyházközségi csoportok és társulatok, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek. Külön is köszöntöm a marsalai, peveragnói és San Martino in Rió-i híveket, Bonate Sottó-i bérmálkozó fiatalokat, és a „Fraterna Domus” csoportot.

Külön is köszöntöm a történeti-folklór felvonulást, amely a vízkereszt értékeit ápolja, és amely idén az abruzzói terület hagyományait eleveníti fel. Szeretnék megemlékezni a bölcsek felvonulásáról, mely sok lengyel városban zajlik, számos család és társulat részvételével. Köszöntöm a zenekarokat, akiket hallottam játszani. Folytassátok vízkereszt örömének továbbadását zenétekkel!

Mindannyitoknak szép ünnepet kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír