Ferenc pápa tanításának megfelelően nagycsütörtökön este a perifériára ment, hogy ott kezdje el a szent három nap szertartásait – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

A periféria pedig tényleg a város széle, Róma északkeleti részén a Rebibbia börtön, ahol 2100 foglyot tartanak őrizetben, köztük 350 nőt. A pápa az Úr vacsorájának emlékére tartott szentmisét a börtön Miatyánk nevű kápolnájában mutatta be, melynek során megmosta tizenkét fogolynak, hat nőnek és hat férfinak a lábát. A nők közül kettő nigériai, egy kongói, egy ecuadori és kettő olasz volt, a férfiak közül egy brazil, egy nigériai és négy olasz. A számok tükrözik az arányokat, a foglyok fele olasz, a másik fele külföldi. A kápolnában 150 férfi és 150 nő fogvatartott várt a pápára, közülük tizenöt anya, akik háromévesnél kisebb gyerekeikkel együtt élhetnek a börtön egy külön részlegében. Ferenc pápa a börtönudvaron találkozott a fogvatartottakkal, köszöntötte és megcsókolta őket. Ők pedig saját rajzaikat, többek között egy összefűzött mappában a keresztút képeit ajándékozták a Szentatyának. Megható jelenet volt a pápa számára is, amikor tetovált kezű, erős karú férfiak egy fotót mutattak neki, és áldást kértek rá: „Ez Dávid, a fogolytársunk, aki meghalt. Áldja már meg…!” – és Ferenc pápa eleget tett kérésüknek.

„Szerette őket, mindvégig szerette”

„Akkor csütörtökön Jézus együtt volt az asztalnál a tizenkettővel, amikor megünnepelték a pászkát” – kezdte szabadon fogalmazott homíliáját a pápa. „Az evangéliumnak, amit éppen most hallottunk, van egy olyan mondata, mely a lényege mindannak, amit Jézus tett mindannyiunkért: »Szerette őket, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket« (Jn 13,1), Jézus szeretett bennünket, és most is szeret. Korlátok nélkül, mindig, a végsőkig. Soha nem fárad bele szeretni minket. Szeret mindnyájunkat, egészen addig a pontig, hogy életét adja értünk. Igen, hogy életét adja mindnyájunkért, közülünk minden egyes személyért. Mindenki elmondhatja közülünk: »Értem adta az életét.« Érted és érted adta az életét, mindenkiért, mindenkit személyesen nevén szólítva. Az ő szeretete személyes. Jézus szeretete nem csal meg soha, mert ő nem fárad bele szeretni, miként nem fárad bele megbocsátani és átölelni bennünket. Ez az első, amit mondani akartam: Jézus szeretett bennünket, a végsőkig” – hangsúlyozta a pápa.

Megmosom a lábatokat, hogy érezzétek az Úr szeretetét

„És aztán, miközben Jézus ezt tette, a tanítványok nem értették őt, a lábmosást. Abban a korban szokásban volt – magyarázta a pápa a prédikáció során –, hogy amikor az ember hazaérkezett, lemosták a lábáról az utca porát. Ez a ház bejáratánál történt, de nem a ház ura végezte, hanem rabszolgák. Ez egy rabszolgamunka volt! Jézus, mint egy rabszolga mossa meg a tanítványok lábát, és ezért mondja: »Amit én teszek, azt most nem érted – mondja Péternek –, de később majd megérted« (Jn 13,7). Jézusnak olyan nagy a szeretete, hogy rabszolgává lett értünk, hogy szolgáljon nekünk, hogy megváltson és megtisztítson minket. Ma, ezen a szentmisén az egyház azt akarja, hogy a pap megmossa tizenkét ember lábát a tizenkét apostolra emlékezve. A szívünkben érezni kell a bizonyosságot, biztosnak kell lennünk abban, hogy az Úr, amikor megmossa a lábunkat, megint érezteti velünk a szeretetét. Van a Szentírásban egy mondat Izajás prófétától: »Vajon az anya elfeledheti-e a gyermekét? De ha egy anya mégis elfeledné a gyermekét, én soha nem feledkezem meg rólad, mondja az Úr« (vö. Iz 49,15). Ilyen az Isten szeretete számunkra” – mondta a pápa. „Ma megmosom közületek tizenkettőnek a lábát, ám ezekben a fivérekben és nővérekben ti mindannyian benne vagytok. Mindenki, aki itt lakik. Ti képviselitek őket. De nekem is szükségem van arra, hogy az Úr megmosson engem, ezért kérem, imádkozzatok ezért ezen a szentmisén, hogy az Úr lemossa az én szennyeimet, azért, hogy mindinkább rabszolgátok lehessek, vagy inkább rabszolga a nép szolgálatában, miként Jézus az volt. Most pedig kezdjük el a szertartásnak ezt a részét…”

Búcsúszavak a börtönlátogatás végén

A börtönlátogatás végén a pápa ezekkel a szavakkal fordult a fogvatartottakhoz: „Mielőtt elindulnék, szeretném ismét megköszönni a fogadtatást és az értem mondott imádságot, nagyon köszönöm. Jó és szent húsvétot kívánok nektek, mindnyájatoknak. Most pedig kérlek benneteket, imádkozzatok értem. Mondjuk el együtt a Miatyánkot, hogy Isten adja ránk az áldását…” – ért véget Ferenc pápa nagycsütörtöki börtönlátogatása.