Kicsiny maradtam,szótlan

Só szerettem volna lenni,hogy
benned is zamattá váljon:
édes ízű gyümölccsé hitem,
és a szíved reá találjon.
Arra akit én szolgálok,
aki fűszerezi életem:
reménnyel,hittel,bizalommal,
s aki erőt ád énnekem.
Mosoly szerettem volna lenni,
ami téged is felderít,
fárasztó utad homályából
felvillan olykor,s bátorít.
Vagy kéz szerettem volna lenni,
ami kisér, s ha elesel,
erősen megfog,simogat,
s fedő szó nélkül felemel.
Vagy fény,szerettem volna lenni.
ragyogni,mint a csillagok,
utat mutatni mindenkinek,
s látod? Még gyertya sem vagyok.

Az a szikra,ami bennem ég.
olyan parányi fénysugár,hogy
nem gyújt lángra,jól tudom,
jól tudom,hogy az én hibám,
---Ne vess meg azért,mert így van,
hogy kicsiny maradtam,szótlan,
De tudod: a hallgatásnak
olyan nagyon-nagy súlya van.
---Csak imádság maradtam érted,
csendes szívvel könyörgő testvér:
ez az osztályrészem nékem,
és ez mindennél többet ér.

Páskulyné Kovács Erzsébet

Válasz

Bibliai elmélkedések 2014. 05.,23.,

Érett mezők

Olvasmány:
Jn 4,31-38

""Vajon nem ti magatok mondjátok-e,hogy még nyégy hónap,és jön az aratás? Íme,mondom nektek:emeljétek fel a
szemeteket,és lássátok meg,hogy a mezők már fehérek az aratásra!" (Jn 4,35 ). A szeretetlenség azt mondja:
az emberek nem akarnak hinni Istenben,.A szeretet viszont ezt: bárcsak mindenkihez elvihetnén Isten szeretetét.!
Mindennap igyekszünk megnézni a hiradót.Nem valami mulatságos program...gyilkosságok itt,terroristák ott,vagy-
enyhébb esetben ---- gazdasági válság amott. Ha meg a saját környezetünkbe nézünk szét--mondjuk egy faluban
Kárpátalján---,akkor gyógyíthatatlan beteg---pénz nélkül--ebben az utcában,családját elhagyó vagy éppen
részeges férj a másikban.Könnyes szem és beleszakadt a lélek,mert hisz nem tudunk mindenkin segíteni...És
kicsit néha értetlenül nézünk az ég felé,ahol a mindenható,szerető Mennyei Atya lakik. Hát ő sem tud? Vagy
talán nem is akar már segíteni.?Erre a keserű ,néha vádló kérdésre válaszol az Úr Jézus: ""Lássátok meg,
hogy a mezők már fehérek az aratásra." De Isten által megnyitott szem kell ennek a ténynek a felfedezéséhez.
Lehet,hogy az Úr sokszor azért "fehéríti meg a mezőket" a nyomor,a betegség,a halálfélelem égető tüzével,
hogy az ember végre valahára beérjen az aratásra.? Lehet,hogy ez egy irgalmas szenvedés? Aminek következménye
az lesz,hogy a gabonaember végre alázattal meghajtja a fejét,és azt mondja: "itt vagyok,Uram,ha még nem késő,
takaríts be a te csűrödbe." Jó lenne már így körülnézni a szenvedők között,és a kötelező egyetértő "igan,
egyszer,talán utóljára,felébreszteni a halálos álomból.! /LI/

Valami szép,dús aratást várnak,
s szemükben tiltott tűz ragyog...
(Kassák Lajos: Valami készül).

Aratásra érett már
A fehérlő határ.
Isten szava terjedj szét,
Nyerd meg minden nép szívét!
(J.F. Bahnmaier).
Menjetek el! Íme, elküldelek titeket,mint bárányokat a farkasok közzé. ( Lk 10,3 ).

Válasz

"Atyám,azt akarom,hogy akiket nekem adtál,azok is ott legyenek velem,ahol én
vagyok,hogy lássák az én dicsőségemet,amelyet nekem adtál,mert szerettél
engem már a világ kezdete előtt.
Igazságos Atyám,a világ nem ismert meg téged,de én megismertelek,és ők is.""
(Jn 17,24-25 )

Nagyon szépen köszönöm ezt a csodálatosan szép Igét!

Válasz