Az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszédet közöljük.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma, nagyböjt ötödik vasárnapján János evangélista érdekes részletre hívja fel a figyelmünket: húsvét ünnepére zsidó vallású „görögök” is érkeztek Jeruzsálembe, akik így fordulnak Fülöp apostolhoz: „Látni szeretnénk Jézust” (Jn 12,21). Hatalmas tömeg van a szent városban, ahová Jézus utolsó alkalommal ment fel. Ott vannak a „kicsinyek” és azok az egyszerű emberek, akik ünnepelve fogadták a názáreti prófétát, és elismerték benne az Úr küldöttét. Ott vannak a főpapok és a nép vezetői, akik el akarják tenni láb alól, mert eretneknek és veszélyesnek tartják. Azután olyan emberek is ott vannak, mint azok a bizonyos „görögök”, akik kíváncsiak rá, szeretnének többet megtudni róla és az általa végbevitt tettekről, melyek közül a legutolsó – Lázár feltámasztása – nagy feltűnést keltett.

„Látni szeretnénk Jézust”: ezek a szavak, mint oly sok más szó az evangéliumokban, túlmutatnak az adott eseményen és egyfajta egyetemességet fejeznek ki. Azt a vágyat tárják fel, amely jelen van minden korban és kultúrában, jelen van oly sok ember szívében, akik hallottak ugyan beszélni Krisztusról, de még nem találkoztak vele. „Szeretném látni Jézust” – ez a vágy tölti be ezeknek az embereknek a szívét.

Jézus közvetve, prófétai módon válaszol arra a kérésre, hogy láthassák őt, mégpedig egy jövendöléssel, amely felfedi önazonosságát és megmutatja azt az utat, amelyen valóban meg lehet ismerni őt: „Eljött az óra, amikor megdicsőül az emberfia (Jn 12,23). Ez a kereszt órája! Ebben az órában a sátán, a gonoszság fejedelme vereséget szenved, Isten irgalmas szeretete pedig végérvényesen győzedelmeskedik. Krisztus kijelenti, hogy „felemeltetik a földről” (vö. 32. vers). Kettős jelentése van ennek a kifejezésnek: „felemeltetik”, mert keresztre feszítik, és „felemeltetik”, mert a feltámasztással az Atya magasba emeli, hogy mindenkit magához vonzzon, és kiengesztelje az embereket Istennel és egymással. A kereszt órája, a történelem legsötétebb órája egyben az üdvösség forrása mindazoknak, akik hisznek őbenne.

Folytatva az immár közelgő húsvéti „átmeneteléről” szóló próféciáját, Jézus egy egyszerű, de szuggesztív képet használ: a földbe hulló búzaszem meghal, hogy termést hozzon (vö. 24. vers). Ez a kép megmutatja nekünk Krisztus keresztjének egyik újabb jellemzőjét, ez pedig a termékenység. Krisztus keresztje termékeny! Jézus halála ugyanis az új élet kimeríthetetlen forrása, mert magában hordozza Isten szeretetének újjáteremtő erejét. A keresztények, akik a keresztség révén belemeríttettek ebbe a szeretetbe, „búzaszemmé” válhatnak és bőséges termést hozhatnak, ha Jézushoz hasonlóan „elveszítik életüket” Isten és testvéreik iránti szeretetből (vö. 25. vers).

Ezért azoknak, akik ma is „látni szeretnék Jézust”, azoknak, akik keresik Isten arcát, azoknak, akik kiskorukban jártak hittanra, de később nem mélyítették el, sőt talán el is vesztették hitüket, azoknak, akik még nem találkoztak személyesen Jézussal – mindezeknek az embereknek felkínálhatunk három dolgot: az evangéliumot, a feszületet és szegényes, de őszinte hitünk tanúságtételét. Az evangéliumot, mert benne találkozhatunk Jézussal, hallgathatjuk és megismerhetjük őt. A feszületet, mert az az önmagát értünk odaadó Jézus szeretetének jele. Végezetül a hitet, amely a testvéri szeretet egyszerű gesztusaiban nyilvánul meg, de főként következetes életvitelünkben: amikor összhangban van az, amit mondunk és, amit élünk, egybecseng hitünk és életünk, megfelelnek egymásnak szavaink és tetteink. Evangélium, feszület, tanúságtétel! Mária segítsen bennünket, hogy tudjuk nyújtani ezt a három dolgot az embereknek!

* * *

Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

A rossz idő ellenére sokan eljöttetek, gratulálok! Nagyon bátrak vagytok, a maratoni futók is nagyon bátrak [délelőtt rendezték ugyanis a római maratoni futóversenyt], szeretettel köszöntöm őket! Tegnap lelkipásztori látogatáson Nápolyban voltam, szeretnék köszönetet mondani minden nápolyinak a szíves fogadtatásért. Nagyon derék emberek! Köszönöm szépen!

Az ENSZ kezdeményezésére ma van a víz világnapja. A víz a legszükségesebb dolog az élethez, és az emberiség jövője attól függ, mennyire vagyunk képesek a víz megőrzésére és másokkal való megosztására. Ezért bátorítom a nemzetközi közösséget: őrködjön azon, hogy bolygónk vízkészletét kellőképpen megóvjuk, használatából senkit se zárjunk ki, illetve senki se szenvedjen hátrányos megkülönböztetést a vízhez jutásban, hiszen a víz az egyik legfőbb közjó. Assisi Szent Ferenccel együtt mondjuk: „Áldjon, Uram, téged víz húgunk, aki oly hasznos és alázatos, drága és tiszta” (Naphimnusz).

Köszöntöm az összes jelen lévő zarándokot, különösképpen a spanyolországi Orihuela zenei konzervatóriumának kórusát, a párizsi „Saint-Jean de Passy iskola” diákjait, a magyarországi híveket, a ticinói (svájci) kanton zenész csoportjait. Köszöntöm a cremonai világi ferences rendet, a lombardiai UNITALSI-t, az Oscar Romero vértanú püspökről nevét viselő csoportot, Romero püspököt nemsokára a boldogok sorában tisztelhetjük. Köszöntöm a fiumicinói híveket, a Sambucetóból érkezett gyerekeket, akik most elsőáldozók, azután a ravennai, a milánói és firenzei fiatalokat, akik most bérmálkoztak vagy most fognak bérmálkozni.

Most pedig megismétlünk egy tavaly már végbevitt cselekedetet: az egyház ősi hagyománya szerint nagyböjtben átadják az evangéliumot azoknak, akik a keresztségre készülnek; így ma egy zsebméretű evangéliumos könyvet szeretnék ajándékozni nektek, akik itt, a Szent Péter téren vagytok. Olyan hajléktalanok osztják szét ingyen közöttetek, akik Rómában élnek. Ebben is egy nagyon szép, Jézusnak tetsző cselekedetet látunk: a leginkább szükséget szenvedők azok, akik megajándékoznak bennünket Isten szavával. Vegyétek és vigyétek magatokkal, hogy gyakran olvashassátok. Legyen ott a táskátokban, a zsebetekben, és olvassátok gyakran, mindennap egy kis szakaszt. Isten szava megvilágítja lépteinket! Hasznotokra lesz, meglátjátok!

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!


Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír