A keresztények a bűn és a kegyelem történelmében élnek, és mindig két lehetőség közül választhatnak: szolgálnak, vagy kiszolgáltatják magukat a testvéreikkel. Ezt a gondolatot fejtette ki Ferenc pápa április 30-án reggel, a Szent Márta-házban tartott szentmisén – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

A keresztény identitás két vonásáról, a történelemről és a szolgálatról elmélkedve a Szentatya megállapította: Szent Pál, Szent Péter és az első tanítványok nem egy történelem nélküli Jézust hirdettek. Ők a nép történetébe ágyazva hirdették Jézust, annak a népnek a történetébe helyezve, amelyet Isten évszázadokon át vezetett, hogy elérjen az idők teljességéhez. Isten belép a történelembe, és együtt halad népével.

A keresztény ember történelemben élő férfi és nő, mert nemcsak magában áll, hanem egy néphez, egy úton lévő néphez tartozik. Nem lehet keresztény önzésben gondolkodni, ez nem működik. A keresztény nem egy laboratóriumi lelki lény, hanem egy népbe ágyazott, lelkiséggel rendelkező ember; férfi és nő, aki mögött hosszú történelem áll, és aki tovább zarándokol előre, amíg az Úr vissza nem tér – mutatott rá a pápa.

Ez a történelem a kegyelem, de egyben a bűn története is. Mennyi bűnös, mennyi bűntett! Pál a mai liturgiában is megemlíti Dávid királyt, aki szent, de mielőtt szent lett volna, nagy bűnös volt. Nagy bűnös – ismételte Ferenc pápa. – A mi történelmünknek be kell fogadnia a szenteket és a bűnösöket is.

És személyes történetünkben mindannyiunknak vállalnunk kell a bűneinket, a saját bűnünket és az Úr kegyelmét, aki velünk van és elkísér minket a bűnben, hogy megbocsásson, és elkísér minket a kegyelemben. Nincsen keresztény identitás történelem nélkül – hangsúlyozta a Szentatya.

Majd így folytatta: A keresztény önazonosság másik vonása a szolgálat. Jézus megmossa tanítványai lábát, és arra hív minket, hogy kövessük őt, tehát szolgáljunk. A keresztény identitás szolgálat, nem önzés. „De atyám, mindnyájan önzők vagyunk.” Á, igen? Ez bűn, olyan szokás, amellyel szakítanunk kell. Bocsánatot kell kérnünk, hogy az Úr megtérítsen minket. A szolgálatra vagyunk hivatottak. Kereszténynek lenni nem látszat vagy akár társadalmi magatartás, nem lehet kikozmetikázni kicsit a lelkünket, hogy valamivel szebb legyen. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy azt tesszük, amit Jézus mondott: vagyis szolgálunk.

Tegyük föl magunknak a kérdést: A szívemben mit teszek inkább? Kiszolgáltatom magamat másokkal, a közösséggel, a plébániával, a családommal, a barátaimmal, vagy pedig én szolgálok, én vagyok mások szolgálatára? – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: L’Osservatore Romano

Magyar Kurír