Szeptember 2-án a déli Angelus elmondása előtt a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedett, utána pedig felhívta a figyelmet arra, hogy Szíriában újfent humanitárius válság fenyeget. Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnapon visszatérünk Márk evangéliumának olvasásához. A mai szakaszban (vö. Mk 7,1–8.14–15.21–23) a hívők – mindannyiunk – számára fontos témát érint Jézus, ez pedig az Isten szavához való hűségünk hitelessége, szemben minden világi beszennyeződéssel vagy legalista formalizmussal. Az elbeszélés azzal kezdődik, hogy az írástudók és a farizeusok tiltakoznak Jézusnál, azzal vádolják tanítványait, hogy nem tartják meg a hagyományos rituális előírásokat. Ezzel az volt a szándékuk, hogy aláássák Jézusnak mint tanítónak a hitelességét és tekintélyét; lényegében azt mondták: „Olyan tanító ez, aki eltűri, hogy tanítványai ne tartsák be a hagyomány parancsait.” Jézus azonban keményen válaszol nekik: „Képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: »Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok«” (Mk 7,6–7). Ezt mondta Jézus. Világos és kemény szavak! A „képmutató” szó a legkeményebb jelző, amelyet Jézus az evangéliumban használ, és a vallástanítókkal szemben mondja ki. A törvénytudóknak, az írástudóknak mondja Jézus, hogy „képmutatók”.

Jézus ugyanis rá akarja ébreszteni az írástudókat és a farizeusokat a hibára, amelybe estek. Melyik hibára? Arra, hogy megmásítják Isten akaratát, nem tartják meg a parancsait, és helyettük emberi hagyományokat követnek. Jézus szigorúan lép fel, mert fontos dolog forog kockán: az ember Istennel való kapcsolatának igazságáról, a vallásos élet hitelességéről van szó. A képmutató hazug, nem hiteles.

Az Úr ma bennünket is hív annak a veszélynek az elkerülésére, hogy fontosabbnak tartsuk a külső alakot a belső tartalomnál. Hív bennünket, hogy ismerjük fel – újból és újból – azt, ami a hittapasztalat központja, vagyis az Isten és a felebarát iránti szeretetet, és tisztítsuk meg azt a legalizmus és a ritualizmus képmutatásától.

Az evangélium üzenetét ma Jakab apostol is megerősíti, aki összefoglalja számunkra, hogy milyennek kell lennie az igaz vallásnak; azt mondja: az igaz vallás „meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és nem engedni, hogy beszennyeződjünk ettől a világtól” (Jak 1,27).

„Meglátogatni az árvákat és az özvegyeket” azt jelenti, hogy a leginkább rászorulókon, a legtörékenyebben, a legkirekesztettebbeken kezdve gyakoroljuk a felebarát iránti szeretetet. Olyan emberek ők, akiknek Isten különösképpen gondját viseli, és azt kéri, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk.

„Nem engedni, hogy beszennyeződjünk ettől a világtól” nem azt jelenti, hogy elszigetelődünk és bezárkózunk. Nem! Itt sem valami külső magatartásra, hanem belsőre, tartalmira kell gondolnunk. Azt jelenti: őrködünk, hogy gondolkodás- és cselekvésmódunkat ne szennyezze be a világias gondolkodás, vagyis a hiúság, a kapzsiság és a gőg. Igazából az a férfi vagy nő, aki hiúságban, kapzsiságban, gőgben él, és ugyanakkor hisz, és vallásosnak tetteti magát, sőt arra vetemedik, hogy másokról ítélkezzen, az képmutató.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy lássuk, miként fogadjuk be Isten szavát, amelyet vasárnaponként meghallgatunk a misében! Ha figyelmetlenül vagy felületesen hallgatjuk, nem sok hasznunk lesz belőle. Nyitott elmével és szívvel mint jó termőföld kell fogadnunk Isten szavát, hogy belénk épüljön és gyümölcsöt hozzon a konkrét életben. Jézus azt mondja, hogy Isten szava olyan, mint a búzamag, melynek konkrét tettekké kell növekednie. Így maga az isteni szó megtisztítja szívünket és tetteinket, s így az Istennel és a többi emberrel való kapcsolatunk megszabadul a képmutatástól.

Szűz Mária példája és közbenjárása segítsen bennünket, hogy mindig szívből tiszteljük az Urat, és iránta érzett szeretetünkről a testvérek javát szolgáló, konkrét döntéseinkkel tegyünk tanúságot.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Kassán (Szlovákiában) boldoggá avatták Anna Kolesárová szűz és vértanút, akit azért öltek meg, mert ellenállt annak, hogy megbecstelenítsék. Hasonlóan a mi olasz Maria Gorettinkhez. Ez a bátor lány segítse a keresztény fiatalokat, hogy szilárdak maradjanak az evangéliumhoz való hűségben akkor is, amikor árral szemben kell haladniuk és saját bőrüket kell vásárra vinniük. Tapsoljuk meg Boldog Anna Kolesárovát!

Ami fájdalmat okoz: még mindig háborús szelek fújnak a szeretett Szíriában, és nyugtalanító hírek érkeznek egy lehetséges humanitárius katasztrófáról Szíria Idlib tartományából. Megismétlem sürgető felhívásomat a nemzetközi közösséghez és az összes érintett szereplőhöz, hogy a diplomácia, a párbeszéd és a tárgyalás eszközét alkalmazzák, a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásával és a polgári lakosság életének megkímélésével.

Köszöntelek mindannyiatokat, Olaszországból és más országokból érkezett kedves zarándokok! Külön is köszöntöm Caerano San Marco katekétáit, Montirone és Rovato fiataljait, a Spanyolország városaiból érkezett, hosszú utat megtett fiatalokat, valamint a Vespa-motorosok találkozójának résztvevőit. Látom ott a feliratukat táblán, Isten hozott benneteket!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír