Véget ért „a bezárt egek” időszaka

Ma ünnepeljük Urunk megkeresztelkedését, és ezzel lezárul a karácsonyi időszak – mondta beszédében Ferenc pápa. Az evangélium leírja, mi történik a Jordán folyó partján. Abban a pillanatban, amikor Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust, megnyílik az ég. Szent Márknál olvassuk: „Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég” (1,10). Eszünkbe jut Izajás próféta drámai könyörgése: „Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!” (Iz 63,19). Ez a fohász meghallgatást nyert Jézus megkeresztelkedésének eseményekor. Így véget ért „az egek bezártsága”, amely az Isten és az ember különválasztását jelentette a bűn következményeként. A bűn eltávolít bennünket Istentől és megszakítja a föld és az ég közötti kapcsolatot, nyomorúságra és kudarcra ítélve életünket.

Mindenki találkozhat Isten Fiával a szentségekben, felismerheti őt a szegényekben, betegekben

A nyitott egek azt jelzik, hogy Isten kiárasztotta kegyelmét, hogy a föld meghozza termését (vö. Zsolt 85,13). A föld ezáltal Isten emberek közötti lakhelyévé vált és mindnyájunknak megvan a lehetősége, hogy találkozzon Isten Fiával, megtapasztalja teljes szeretetét és végtelen irgalmasságát. Valóban találkozhatunk vele a szentségekben, különös tekintettel az Eucharisztiára. Felismerhetjük őt testvéreink arcában, különösen a szegényekben, a betegekben, a bebörtönzöttekben, a menekültekben: ők a szenvedő Krisztus élő teste, a láthatatlan Isten látható képmásai.

Jézus megkeresztelkedésével nem csak az egek nyílnak meg, hanem Isten ismét hallatja hangját: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Mk 1,11). Az Atya hangja kihirdeti a misztériumot, ami az Előfutár által megkeresztelt Emberfiában rejlik.

Imádkozzunk gyakran a Szentlélekhez

Azután a Szentlélek galamb képében leszáll Jézusra, ami lehetővé teszi Krisztus, az Úr Felszenteltje számára, hogy megkezdje küldetését, ami a mi üdvösségünk. A Szentlélek – imáink nagy elfeledettje: gyakran imádkozunk Jézushoz, imádkozunk az Atyához, különösen, amikor a Miatyánkot imádkozzuk, de nem túl gyakran imádkozunk a Szentlélekhez, ugye? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Ő az elfeledett. Szükségünk van rá, hogy kérjük segítségét, erejét, sugallatát – a Szentlélek az, aki áthatotta teljes egészében Jézus életét és szolgálatát, ugyanaz a Lélek, aki ma vezeti a keresztények létét, azoknak a férfiaknak és nőknek az életét, akik kereszténynek vallják magukat, és akik keresztények akarnak lenni. Ha a Szentlélek működése alá helyezzük keresztény életünket és küldetésünket, amelyet mindnyájan megkaptunk keresztségünk értelmében, az azt jelenti, hogy ismét megtaláljuk a világhoz alkalmazkodó könnyű életmód leküzdéséhez szükséges apostoli bátorságot.

Ezzel szemben egy keresztény, egy közösség, amely „süket” a Szentlélek hangjára, aki arra késztet, hogy elvigyük az evangéliumot a föld és a társadalom végső határaiig, egyben olyan „néma” kereszténnyé és közösséggé válik, amelyik nem beszél és nem evangelizál. De emlékezzetek erre: imádkozzunk gyakran a Szentlélekhez, hogy segítsen, adjon erőt, adjon ösztönzést és vigyen előbbre minket.

Mária kísérjen el mindnyájunkat utunkon

Mária, Isten és az egyház Anyja kísérjen el bennünket, minden megkereszteltet; segítsen minket, hogy növekedjünk az Isten iránti szeretetben és az evangélium szolgálatának örömében, hogy így életünk teljes értelmet nyerjen – fokászkodott a pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Videó: Bonum TV

Magyar Kurír