Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai evangélium (vö. Jn 3,16–18), a Szentháromság ünnepének evangéliuma, János apostol tömör megfogalmazásában állítja elénk Istennek a világ iránti, az ő teremtése iránti szeretetének titkát. A Nikodémussal folytatott rövid párbeszéd során Jézus úgy mutatja be magát, mint aki beteljesíti az Atyának a világra vonatkozó üdvözítő tervét. Kijelenti: „Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiút adta oda” (Jn 3,16). Ezek a szavak azt jelzik, hogy a három isteni személy – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – cselekvése egyetlen szeretetterv, mely megmenti az emberiséget és a világot; ez a mi üdvösségünk terve.

Isten jónak, szépnek teremtette a világot, de a bűn után a világ már a rossz és a romlás jegyét hordozza magán. Mi, férfiak és nők, bűnösök vagyunk, mindannyian, ezért Isten közbeléphetne, hogy megítélje a világot, hogy elpusztítsa a rosszat és megbüntesse a bűnösöket. Ehelyett ő szereti a világot, annak bűnei ellenére; Isten szeret mindannyiunkat, akkor is, ha hibázunk és elfordulunk tőle. Az Atyaisten annyira szereti a világot, hogy a világ megmentése érdekében a legértékesebbjét adja oda: egyszülött Fiát, aki életét áldozza az emberekért, feltámad, visszatér az Atyához, és elküldi a Szentlelket.

A Szentháromság tehát Szeretet, egészében a világ szolgálatában áll, melyet meg akar menteni és újra akar teremteni.

Ma, amikor Istenre, az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre gondolunk, Isten szeretetére gondolunk! Nagyon jó lenne, ha szeretettnek éreznénk magunkat! „Isten szeret engem”: ez az érzés tölt el ma bennünket.

Amikor Jézus kijelenti, hogy az Atya odaadja egyszülött Fiát, ösztönösen Ábrahámra és fiának, Izsáknak a feláldozására gondolunk, amiről a Teremtés könyve beszél (vö. Ter 22,1–14): íme, ez Isten szeretetének a „mérték nélküli mértéke”. Arra is gondoljunk, ahogyan Isten kinyilatkoztatta önmagát Mózesnek: ő végtelenül gyengéd, irgalmas, könyörületes, hosszan tűrő, kegyelemben és hűségben gazdag (vö. Kiv 34,6). A találkozás ezzel az Istennel bátorságot öntött Mózesbe, aki, ahogy a Kivonulás könyve beszámol, nem félt közvetítőként fellépni a nép és az Úr között, és azt mondta Istennek: „Bár keménynyakú ez nép, te mégis bocsásd meg bűnünket és vétkünket, és tégy örökségeddé bennünket!” (Kiv 34,9). És így tett Isten, elküldte az ő Fiát. Mi a Szentlélek erejében fiak vagyunk a Fiúban! Isten öröksége vagyunk!

Kedves testvérek, a mai ünnep arra hív bennünket, hogy hagyjuk magunkat újra elbűvölni Isten szépségétől; az ő szépségétől, jóságától, kimeríthetetlen igazságától! Ugyanakkor alázatos, közeli szépségről, jóságról és igazságról van szó, amely testté vált, hogy beléphessen életünkbe, történelmünkbe, az én élettörténetembe, mindnyájunk élettörténetébe, hogy minden férfi és nő találkozzon vele, s minden férfinak és nőnek örök élete legyen. Ez a hit: befogadjuk a Szeretet-Istent, befogadjuk ezt a Szeretet-Istent, aki Krisztusban önmagát adja, aki a Szentlélekben mozgat bennünket; hagyjuk, hogy ez az Isten ránk találjon, és bízzunk őbenne.

Ez a keresztény élet. Szeretni, találkozni Istennel, keresni Istent; de először ő keres bennünket, először ő talál ránk!

Szűz Mária, a Szentháromság lakhelye segítsen, hogy nyitott szívvel fogadjuk Isten szeretetét, amely örömmel tölt be bennünket, és értelmet ad e világi utunknak, mindig a cél, a menny felé irányítva azt!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Köszöntöm az egyes hívőket, a családokat és a szerzetesi közösségeket. A téren való jelenlétetek is azt jelzi, hogy Olaszországban a járvány akut fázisa véget ért, még ha továbbra is lelkiismeretesen követni kell a hatályos rendelkezéseket, mivel olyan szabályok ezek, amelyek segítenek megakadályozni a vírus terjedését. De legyetek óvatosak, ne ünnepeljétek idő előtt a győzelmet, ne ünnepeljetek túl korán! Hála Istennek, elhagytuk a járvány legsúlyosabb szakaszát, de mindig követnünk kell a hatóságok előírásait. De sajnos más országokban – néhány konkrét országra gondolok – a vírus még nagyon sok áldozatot szed. Az egyik országban múlt pénteken percenként halt meg egy ember! Szörnyű! Szeretném kifejezni közelségemet annak az országnak a lakosságához, a betegekhez és családtagjaikhoz, és mindazokhoz, akik gondozzák őket. Legyünk hozzájuk közel imáinkban!

A június hónapot különleges módon Krisztus Szívének szenteljük, olyan ájtatosság ez, amely egyesíti a nagy spirituális tanítómestereket és Isten népének egyszerű embereit. Jézus emberi és isteni szíve ugyanis az a forrás, ahonnan mindig meríthetünk Isten irgalmából, megbocsátásából, gyengédségéből. Megtehetjük ezt úgy, hogy elidőzünk az evangélium egyik szakaszánál, átérezve, hogy Jézus minden tettének, minden szavának középpontjában a szeretet áll, az Atya szeretete, aki elküldte az ő Fiát, és a Szentlélek szeretete, aki bennünk lakozik. Megtehetjük ezt szentségimádással is, ez a szeretet van jelen ugyanis az Eucharisztiában. Akkor szívünk is apránként türelmesebbé, nagylelkűbbé, irgalmasabbá válik Jézus szívének utánzásával. Van egy régi ima – én a nagymamámtól tanultam –, amely így szól: „Jézusom, tedd szívemet Szent Szívedhez hasonlóvá!” Gyönyörű ez az ima! „Tedd szívemet a tiedhez hasonlóvá!” Gyönyörű ima! Rövidke, de érdemes imádkozgatni ebben a hónapban! Elmondjuk most közösen? „Jézusom, tedd szívemet Szent Szívedhez hasonlóvá!” Ismételjük meg: „Jézusom, tedd szívemet Szent Szívedhez hasonlóvá!”

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Majdnem azt mondtam, hogy „áldott és meleg vasárnapot”. Áldott vasárnapot! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fotó: Vatican News

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír