A Genova határában húzódó autópálya egyik völgyhídja 2018. augusztus 13-án összeomlott, a katasztrófában 43 ember vesztette életét. A tragédia első évfordulójáról a Szentatya is megemlékezett.

Világméretű megdöbbenést váltott ki a katasztrófa, főként annak ismeretében, hogy az illetékesek tudtak a Morandi-híd rossz állapotáról, de időről időre halogatták a szükséges beavatkozást. Az évforduló kapcsán Ferenc pápa levelet intézett a genovai lakosokhoz, amelyben továbbra is együttérzéséről és imáiról biztosítja őket.

„Kedves fivéreim és nővéreim, kedves barátaim! Egy év telt el a Morandi-híd összeomlása óta, mely 43 ember halálát okozta. Családokét, melyek éppen útra keltek vagy visszatértek a nyári szabadságról, továbbá munkájukat végző emberekét. A tragédia városotok szívét sebezte meg, melyben sokan elvesztették rokonaikat, sokan megsérültek, mások pedig otthonaikat elvesztve hajléktalanná váltak” – kezdődik Ferenc pápa levele.

„Hadd mondjam el nektek, hogy nem felejtettelek el benneteket, hogy imádkoztam és imádkozom az áldozatokért, a családjaikért, a sebesültekért, a hajléktalanná vált emberekért és mindenkiért, egész Genováért. Egy ilyen jellegű eseménnyel szemben nem könnyű az elszenvedett veszteség élesen nyilalló fájdalmát enyhíteni, miként érthető, hogy nem tudnak beletörődni a tragédiába, mely pedig elkerülhető lett volna.

Én nem tudok előre kész válaszokat adni nektek, mert bizonyos helyzetekkel szemben a mi szegényes szavaink nem bizonyulnak megfelelőnek. Nincsenek válaszaim, mert csak sírni lehet e tragédiák fölött, csendben maradni, imádkozni és kérdőre vonni magunkat annak törékenysége felől, amit felépítünk.

Van azonban egy üzenetem, amely atyai és testvéri szívemből fakad, amit szeretnék megosztani veletek. Ne hagyjátok, hogy az élet viszontagságai megtörjék a közösségetek kapcsolatainak szövetét, hogy eltöröljék annak az emlékezetét, ami annak történetét ilyen fontossá és jelentőssé tette. Amikor Genovára gondolok, mindig a kikötő jut az eszembe. Arra a helyre gondolok, ahonnét az apám elindult. A genovaiak dacos akaratára gondolok, a hétköznapi fáradalmakra és a reményekre.

Ma mindenekelőtt azt az egy dolgot szeretném nektek elmondani, hogy nem vagytok egyedül. Tudjátok, hogy Isten, a mi Atyánk meghallgatta a kiáltásunkat és kérésünket, nem szavakkal, hanem olyan jelenléttel, mely kísér bennünket, az ő Fiának a jelenlétével. Jézus még előttünk keresztülment a szenvedésen és a halálon. Megvetették, megalázták, megostorozták, keresztre feszítették, és barbár módon megölték. Isten válasza a fájdalmunkra a közelség lett, olyan jelenlét, mely elkísér bennünket és nem hagy egyedül. Jézus egy lett velünk, ezért ő mellettünk van és velünk együtt sír életünk legnehezebb pillanataiban. Őrá tekintve rábízzuk a kéréseinket, fájdalmunkat és indulatunkat. De azt is el szeretném mondani nektek, hogy Jézus nem volt egyedül a kereszten. A bitófa alatt ott állt az anyja, Mária. Stabat Mater, ott állt az Anya a kereszt alatt, hogy megossza Fiának szenvedését. Nem vagyunk egyedül, van Anyánk, aki a mennyből szeretettel néz ránk és közel van hozzánk.

Kapaszkodjunk belé, és mondjuk neki: »Anyánk!«, mint egy gyermek, amikor fél, és bátorításra, megerősítésre szorul. Ahogyan bátorítást nyert a földműves Benedetto Pareto 1490-ben a Figogna hegyén, amikor egy nagyon szép és kedves hölgyet látott, aki Jézus anyjaként mutatkozott be, azt kérve, hogy egy kápolnát építsenek a számára. Tekintsetek az Oltalom Szűzanyjára, és bízzatok anyai segítségében.

Bűnös és gyenge emberek vagyunk, de van egy irgalmas Atyánk, akihez fordulhatunk, és a keresztre feszített és feltámadt Fiú, aki velünk együtt jár, valamint a Szentlélek, aki segít, és soha nem hagy el bennünket.

Azt akarom mondani nektek, hogy nem vagytok egyedül – folytatódik a pápa levele –, mert a keresztény közösség, a genovai egyház veletek van, és osztozik szenvedéseitekben és nehézségeitekben. Minél inkább tudatában vagyunk gyengeségünknek és emberi életünk bizonytalanságának, annál inkább felfedezzük az emberi kapcsolatok szépségét, melyek egyesítenek minket mint család, közösség és polgári társadalom. Tudom, hogy ti, genovaiak képesek vagytok a szolidaritás nagy tetteire, hogy ingujjat felgyűrve munkához láttok, hogy nem adjátok meg magatokat, hogy tudtok a bajban lévő mellé állni. Tudom, egy ilyen nagy tragédia után, mely megsebezte családjaitokat és a várost, képesek voltatok cselekedni, felállni és előretekinteni. Ne veszítsétek el a reménységet, és ne hagyjátok, hogy azt elragadják tőletek! Továbbra is álljatok azok mellett, akiket a leginkább sújtott a baj. Imádkozom értetek, és ti se feledkezzetek el imádkozni értem!” – zárul Ferenc pápa üzenete a genovaiaknak.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír