Május 28-án, szombaton tartották a ferences egyházközségek zarándoklatát a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhelyen, ahol mintegy hatszázan gyűltek össze a rendtartomány templomait látogató hívő közösségekből.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A zarándoklat célja a találkozás volt: az Isten irgalmasságával való találkozás elmélyítése, az irgalmasság élő gyakorlatának jobb megismerése, és azoknak a közös lelkiségi, történelmi és áhítatformáknak a tudatosítása, amelyek a rendi hagyomány alapján összekötik az egymástól talán nagy távolságra levő, de mégis összetartozó ferences hívő közösségeket.

Az „Irgalmasság zarándokai” mottóval meghirdetett zarándoklat május 27-én, pénteken éjszaka az Eucharisztia előtti virrasztással kezdődött. A zsolozsma, a ferences vértanúk közbenjárásáért elmondott imádság, a különböző elmélkedések és áhítatformák segítségével a plébániai közösségek a papszentelés előtt álló Gábriel és Krisztián testéverekért, valamint új papi és szerzetesi hivatásokért fohászkodtak. Másnap laudes zárta a közös szentségimádást, ami néhány óra múlva az egyéni adoráció lehetőségével folytatódott a bazilika eucharisztikus kápolnájában, a kihelyezett Oltáriszentség előtt.

Május 28-án a napközi imaóra keretében hangzott el Várnai Jakab OFM katekézise a szentgyónásról, aki hangsúlyozta, hogy Jézus személyes találkozások alkalmával közölte irgalmát, és ezért olyan fontos a gyónás személyes jellege is, amelynek lényege, hogy a gyónó is „jelen legyen” Isten számára, azaz megszólíthatóvá kell válnia a gyónásban, nyitott szívvel kell figyelnie a lelkivezetés által nyújtott iránymutatásra. A gyónási gyakorlatra vonatkozóan  kérdéseket tehettek fel a zarándokok a katekézis után: „Gyónjak-e, ha úgyis vétkezem?”;  „Teszem a jót, de mintha nem azt tenném, amit igazán kellene.”; „Mi a búcsú lényege?” – vetették fel a hívek, a válaszokat Bán Jónás és Lendvai Zalán ferences szerzetesek fogalmazták meg. Az első kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy újból és újból esélyt kell adnunk Istennek és önmagunknak, hogy másként legyen, és ne mondjunk le magunkról, ha Isten sem mond le rólunk. A második kérdéssel kapcsolatban arra hívták fel a figyelmet a ferences szerzetesek, hogy meg kell különböztetnünk egymástól a fontos és a kevésbé fontos dolgokat. A búcsúról pedig elmondták, hogy annak lényege a meggyónt bűnök okozta sebek gyógyulása, amihez az akarat is társul, ezért azt csak önmagunkért és a megholtakért ajánlhatjuk fel.  A szenvedő lelkek attól szenvednek, hogy vágynak, akarják az üdvösséget, de állapotukon nem tudnak már segíteni, így a mi felajánlásunkkal segíthetünk nekik, ahogyan Szent Pál fogalmaz: „Testemben kiegészítem Krisztus szenvedését az egyház javára.” A két ferences lelkipásztor hangsúlyozta, hogy a gyónás szentségének középpontjában nem a bűn, de még csak nem is a gyónó, hanem maga Isten áll, aki irgalmával lehajol hozzánk, és ez áthangolja az ember állapotát.

A nap következő részében kiscsoportokban mélyíthették el a résztvevők a ferencesség és irgalmasság gondolatkörét. Az egyik csoportban a rendtartomány és a ferences nővérek szeretetszolgálati tevékenységeit ismerhették meg a jelenlévők; Berhidai Piusz OFM Assisi Szent Ferenc Isten-képéről mint minden jó forrásáról tartott előadást. Az ez iránt érdeklődők betekintést nyerhettek az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium (a „Franka”) életébe; szülők, öregdiákok tájékozódhattak az intézmény mindennapjairól, Várnai Jakab pedig a rend vizitátoraként a ferencesek szentföldi jelenlétét mutatta be.

A délutáni szentmisét Magyar Gergely korábbi provinciális celebrálta. A kárpátaljai ferences közösség és misszió jelenlegi vezetője prédikációjában Jónás története kapcsán hangsúlyozta, hogy a keresztény embernek ellenségei iránt is küldetése van, hogy „eléjük siessen Isten irgalmával”, amely a társadalmi folyamatokra is igaz. Meg kell próbálnunk befolyásolni a bűn korrupciójának folyamatait, közvetítve Isten irgalmát minden ember számára – hangsúlyozta Magyar Gergely prédikációjában.

Forrás és fotó: Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír