A házigazda, a Szárhegyen szolgáló Anaklét testvér a délelőtti beszélgetésekről elmondta: „arról volt szó, hogy engedjük, érintsen meg Isten igéje. Kérdés volt, hogy mire törekszünk, haladunk-e előre a Krisztus-követésben. Felmerült a kérdés: honnan lehet megállapítani, hogy fejlődünk, nem ott tartunk, mint egy jó pár évvel ezelőtt. Mert napjaink telnek, de életünknek célja van, előre kell haladni, a helyben maradás szégyen a mi számunkra. A szentatya mondja: nem azt várják el az emberek, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy sodrásban legyünk, törekedjünk, és életünk az Úrra irányuljon.”

A Megszentelt élet évében abban is igyekeznek „haladni”, hogy minél többen megismerjék a rendet, bejáratosak legyenek a kolostorba. „Igyekszünk több programot felmutatni, hogy megismerjenek bennünket, ugyanakkor ez egy jó alkalom, hogy eszközökké váljunk, s így az emberek Istenhez kerüljenek közelebb. A segítő nővérekkel közösen terveztünk számos programot, a szárhegyi kolostor is jó helyszín arra, hogy elsősorban lelki célra használódjon fel. Így nemcsak programokat szervezünk, hanem azoknak helyet is biztosítunk” – fogalmazott Anaklét atya.

Volt már a szárhegyi kolostorban lelkinap hitoktatóknak és pedagógusoknak, módszertani nap, lelkigyakorlat az udvarhelyi ferences kollégium gimnazistái számára, egyháztanácsosoknak, és az Iskola másként-programnak is része volt ez a helyszín, osztályok látogatták meg a templomot, beszélgettek fogadójukkal a szerzetesi életről.

Egyébként a segítő nővérek és a ferences szerzetes bejár az iskolai tanórákra is, beszél az egyháztörténelem keretében a hivatásról. „A hitoktatók hívnak meg, bemutatva az osztályoknak, hogy íme, itt vannak hús-vér szerzetesek, mesélnek magukról, sőt még kérdezni is lehet. Volt olyan kérdés, hogy van-e tévénk, internetünk, mennyit imádkozunk, böjtölünk, házasodhatunk-e, s ha nem, hogyan éljük meg a szülői hivatásunkat, ha nem lesz gyermekünk.”

Különleges eseményről is beszámolt a szárhegyi szerzetes. Felkereste őt egy házaspár, akik huszonöt éve élnek együtt, s közölték: az ezüst lakodalmat nem csinnadrattával akarják megünnepelni, hanem csendesen, elvonulva, bocsánatot kérni és megköszönni egymásnak és az Istennek a negyed évszázad történéseit. Kérték, egy hétvégét tölthessenek a kolostorban. „Erre másnak, másoknak is van lehetőségük, ha el akarnak a világtól vonulni. Mert a kolostorban ugyan szerzetesek laknak, de ez nem csupán a szerzeteseké, hanem mindazoké, akik együtt akarnak lenni különösen magával az Úrral” – ajánlotta fel a lehetőséget a szerzetes.