Előimádkozó: Boldogasszony Anyánk!

Közösen: Mielőtt a sírba szállt, ― István király előre látta, ― mekkora baj 

fenyegeti az országot és a szendülő egyházat, ― mihelyt erős kezéből kiesik a kormány. ― Földi segítséget sehonnan sem várhatott ― s azért Neked ajánlotta föl hazánkat: ― vedd pártfogásba az új államot ― és a rokontalan népet. ― Ez ünnepi esztendőben Hozzád jöttünk köszönni ― és a szent király példáját követve ― ismét kezedbe tesszük sorsunkat.

      Ha a hosszú multra visszanézünk, belátjuk, ― Te valóban vigyáztál ránk, ― hiszen ellenségünk  ― mindig több és erősebb volt, mint a magyar, ― sőt gyakran magunk is mindent elkövettünk, hogy elpusztuljunk. ― Másfél századon át ― lakatlan vadonná lett a híres virágoskert ― Váradtól Pozsonyig és Egertől Temesig. Mohács óta minden csatánkat elvesztettük ― és közben még egymással is hadakoztunk. ― Ezért lett szállóige a régi szó: ― Isten csodája, hogy még áll hazánk. ― Te akkor is összegyűjtöttél, ― amikor mi mindent szétszórtunk; ― Te akkor is szerettél, ― amikor mi gyűlöltünk, mint török, tatár ― és Te akkor is hűséges Anyánk maradtál, ― amikor mi hűtlenek voltunk. ― Hatalmas szenteket, ― megmentő hősöket, ― alkotó nagyokat növeltél nekünk,  ― hiszen Hunyadi, ― Kapisztrán, Pázmány meg Zrínyi, ― Rákóczi, Prohászka, ― Bangha és Apor Vilmos ― mind a Te híveid voltak. ― Te őrizted búcsujáró népünk hitét, ― mert ez most is Hozzád zarándokol ― Pócsra meg Besnyőre és annyi szent helyre, ― hogy erőt és reményt gyűjtsön magába a jövőre.

      Valamikor virágzó nagyhatalom voltunk, ― most a csekély maradék is szét van szórva a világban. ― Azért jöttünk Hozzád Fatimába, ― hogy István király nyomdokába járva ― újra fölajánjuk Neked árva népünket. ― Sírva kérünk Édesanyánk, ― ne tekintsd bűneinket, ― hanem az igazak, ― a hősök és szentek érdemét ― és miattuk könyörülj az egész nemzeten.

      A század elején ― e szent magaslaton szóltál a világhoz, ― mi megfogadtuk szavadat és eljöttünk ma Hozzád, ― hogy István király születését itt is ünnepeljük. ― Egyúttal erősen fogadjuk, ― hogy az igaz hitből nem tágítunk, ― abban tovább műveljük magunkat ― és mindig a pápa hűségében maradunk. ― Azt is igérjük: ― mi Jézus apostolai akarunk lenni mindenütt, ― ahová sorsunk vezérel. ― Iszonyú válságban vergődik a mai világ, ― mi azonban bízunk a Mindenhatóban, ― aki a történelem ura ― és azért hirdetjük az isteni reményt ― a szorongásban vergődő népeknek. ― Tüzes buzgalommal azon fáradunk, ― minél előbb jöjjön ― az új keresztény tavasz, ― mert csak akkor lesz megint béke a földön. ― Alázattal kérünk áldott Boldogasszony, ― légy mindig a közbenjárónk és támaszunk, ― hogy amit igértünk, ― hűségesen meg is tartsuk. ―