„A rendezvénynek két fontos célja volt: egyrészt az egymásra való odafigyelés, egymás támogatása, hiszen mindannyian felelősségteljes munkát végeznek, s emberi sorsok múlhatnak a rátermettségükön. Másrészt pedig szerettünk volna egy olyan fórumot biztosítani a szakmabeliek számára, ahol megoszthatják egymással tapasztalataikat, személyes kapcsolatok alakulhatnak ki a különböző intézményekben dolgozók között, s megbeszélhetik egymással azokat az általános problémákat, amelyekkel nap mint nap szembesülniük kell a munkájuk során” – nyilatkozta Kiss Károly, a Caritas ügyvezető igazgatója.

A találkozó első napjának témája az idősgondozás volt. Nagy Zita, a Caritas házi beteggondozói központjának munkatársa a gondozónők feladatairól tartott előadást, majd Greabu Andrea és Szolomájer Mónika számoltak be arról, hogy szociális munkás végzettséggel hogyan élték meg a gondozónői feladatkört. Ezt követően Nagy Andrea és Barna Éva a gondozás szépségeiről beszélt a résztvevőknek, majd Bör Gyöngyi, a Szent Márton Idősotthon vezetője az intézményesített ellátás perspektíváiról és a szolgáltatás minőségén való javítás lehetséges módjairól tartott előadást.

A délutáni műhelymunka folyamán több témakörben is elmondhatták véleményüket, tapasztalataikat a szakemberek. Szó volt többek közt egymás támogatásának fontosságáról, a munka és a hivatás kérdéséről, illetve a munkahelyi stressz kezeléséről is. A találkozó második napján Belényi Emese, a Partiumi Keresztény Egyetem tanársegédje tartott előadást a munkaidő hatékonyabb beosztásáról, majd különböző interaktív játékokat vezetett. Mint elmondta: szakmabeliekről lévén szó, a gondozónők és szociális munkások nagyon pozitívan viszonyultak a foglalkozáshoz, melynek végén sikerült közösen megfogalmazni munkakörbeli prioritásaikat.

„Nagyon jó volt, hogy megoszthattuk a gondjainkat olyan személyekkel, akik hasonló munkakörben dolgoznak” – fogalmazott Mihuț Natália szociális munkás. Mint elmondta, az egyik legjellemzőbb nehézséget a gondozónők számára a mindennapos stressz levezetése jelenti, oly módon, hogy abból a gondozásuk alatt állók semmit se érzékeljenek. A másik általános jelenség, amire a közös megbeszélések során fény derült, az, hogy a gondozónők munkáját gyakran alulértékeli a családjuk, holott ők ezt fontos és szép szolgálatként élik meg.

„Az idősgondozás nagyon szép szakma, és mi, akik ezt végezzük, inkább hivatásként tekintünk rá, mint munkaként. Emberekkel dolgozunk, velük vagyunk. Olyasmit adunk nekik, és olyan hálát kapunk viszonzásként, ami semmihez sem hasonlítható” – tette hozzá Szolomájer Mónika szociális munkás.

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír