A Guadalupei Miasszonyunk ikon, Mexikó jelképe.

A Guadalupei Szűzanya vagy Guadalupei Miasszonyunk (spanyolul: Nuestra Señora de Guadalupe vagy La Virgen de Guadalupe) a Guadalupei bazilikában őrzött 16. századi Szűz Mária ikon, Mexikó legismertebb vallási, kulturális és nemzeti szimbóluma. Mexikói köznyelvi neve: Lupita.

Mint a lengyel Czestochowai Fekete Madonna, a vallási üzeneteken túl nemzeti és politikai tartalmakat testesít meg. Különösen fontos jelkép a mexikói indiánok számára, hiszen a Szent Szűz a feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén a Tepeyac dombon, az azték kukoricaistennő Tonantzin lerombolt templomának helyén, Mexikóvároshoz közel északra. A monda szerint aranyködbe burkolózó nő jelent meg, s arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz […] azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött. Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált. A helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját (bő köpeny) amiben a rózsát Zumarraga püspök elé vitte.^[1] A találkozás emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.

A mexikói mindennapok része: a kép házak utcai oldalán és belső falán ugyanúgy gyakran látható, mint a templomi és házioltárokon, vagy használati tárgyakon. Mexikóban és a Mexikóból kivándoroltak közt gyakori női és férfinév a Szűzre utaló María Guadalupe vagy Lupe. Az eredeti kép zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyének tartják, 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott,[1] egész évben pedig a húszmilliót is eléri az idelátogatók száma. A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították.[2]

Jose Guadalupe Posada metszete: Juan Diego az indián lepellel, amelyen feltűnt a Szűz képe, miközben rózsákat gyűjtött a köpenybe.

Juan de Zumárraga spanyol püspök, aki nem hitte el Juan Diego beszámolóját és csodát kért a bizonyításra.

A guadalupei jelenésről szóló első beszámolók szerint Juan Diego, egy közrangú megkeresztelt indián 1531. december 9-én - mindössze egy évtizeddel azután, hogy a spanyolok elfoglalták Tenochtitlánt - találkozott a Szűzzel a Tepeyac dombon. A Szűz Nahuatl nyelven azt kérte, azon a helyen építsenek apátságot, de amikor Juan Diego ezt elmondta Juan de Zumárraga püspöknek, az valamilyen csodás jelet kért a történet igazolására. Ekkor a Szűz azt mondta Juan Diegónak, gyűjtsön virágot a dombról. Tél volt, amikor nem nyílnak virágok, az indián mégis rózsákat talált és tilmájába gyűjtötte, majd átadta őket a püspöknek. Amikor a rózsák kihullottak a lepelből, a ruhán ottmaradt a Guadalupe Szűz képémnek lenyomata.

A jelenés történetéről számos irat számol be. Köztük avan Nahuatl nyelvű Huei tlamahuiçoltica vagy Nican mopohua ("Ehelyt elmondatik"), egy 1649-ben nyomtatott traktátus a Szűzről, amely az előbbi történetet is tartalmazza; a spanyol nyelvű, 1648-ban nyomtatott Imagen de la Virgen María ("A Szűz Mária képe") című könyv; a 17. századi bűnbocsánati cédulák nyomtatására használt Stradanus metszet és a Codex Escalada, egy őzbőrre írt piktografikus beszámoló, amely 1548-ban készülhetett.^[5]

A jelenésről is szól az 1666-ban készült Informaciones Jurídicas, egy gyűjtemény, amely a Cuautitlán, Juan Diego városa közelében lefolytatott "interjúkat" rögzítette.

A Nican Mopohua első oldala.

Akadtak történészek és még klerikusok is, akik kétségbevonták a történet hitelességét, mint az amerikai pap-történész Stafford Poole, a mexikói történész Joaquín García Icazbalceta, vagy a Guadalupei bazilika volt apátja, Guillermo Schulenburg. Különösen Schulenburg kavart nagy vihart, amikor 1996-ban egy interjúban azt mondta a katolikus Ixthus magazinnak, hogy Juan Diego "szimbólum, nem realitás", amely a bennszülöttek szívéhez szólt a Vatikán szándéka szerint.

Codex Escalada.

A kételyeket főleg az táplálta, hogy a jelenés és az első fennmaradt nyomtatott beszámolók közt 117 év telt el. Az 1548-as Codex Escalada hitelességét többen vitatták, mint Stafford Poole és David. A. Brading, részben mert akkor találtak rá, amikor az 1990-es években Juan Diego szentté avatási eljárása folyt, részben mert olyan emberek keze nyomát vélték felfedezni rajta, akik később éltek. A Codex eredetiségének védelmezői ugyanakkor azokra a tudományos vizsgálatokra hivatkoznak, amelyek szerint a Codex eredeti 16. századi dokumentum.

Zumárraga püspök nem tett említést Juan Diegóról írásaiban. A halála előtti évben írt katekizmusában ezt írta: "A világ Megváltója nem akar több csodát, mert már nincs rájuk szükség." Ennek az oka azonban az is lehetett, hogy a spanyol püspök nem merte elhinni, hogy a Szűz egy indiánnak jelenhetett meg, ugyanakkor ellentmond Schulenburg elméletének is. A szkeptikusok arra is gyakran utalnak, hogy a Tepeyacnál már a 16. században is bizonyítottan létező Guadalupe szentélyt bizonyosan a spanyolországi, extremadurai Guadalupei Miasszonyunknak szentelték.