Pierre Teilhard de Chardin jezsuita tudós 1923-ban a kínai Ordosz-sivatagban végzett kutatómunkát. Amikor egy reggel, a Színeváltozás ünnepén a kelő nap vörös és narancs fényét megpillantotta, a látvány igen mély hatást gyakorolt rá. Úgy érezte, szeretné az egész teremtett világot Istennek felajánlani, ezért szeretett volna misét mondani.

Ám mivel nemhogy oltár, de még ostya és bor sem állt rendelkezésére, ez lehetetlen volt. Így arra jutott, hogy maga a világ lesz az oltár hálaadása, vagyis Eucharisztiája számára, kenyér és bor gyanánt pedig a világban történő dolgokat helyezi rá. Hálaadó imádságát az új napra ébredő világ felett tehát a felkelő nap fényében mondta el. Teilhard de Chardin imája rövidítve így hangzik:

„Uram, itt nem találok se bort, se kenyeret. Oltárom sincs. Ezért a szimbólumok fölé emelkedem, a Valóság puszta fenségébe, s én, a Te papod, az egész Föld oltárán ajánlom fel Neked a Világ munkáját és verítékét.

Ott, messze Keleten végigfutott a felkelő Nap első sugárcsókja. Tovahömpölygő tűzszőnyege alatt ismét ébredez a Föld élő színe, végigborzong, és újra kezdi gigászi küszködését. Istenem, ide teszem paténámra azt a termést, amely ettől az új erőfeszítéstől várható. Kelyhembe öntöm minden gyümölcs borát, melyet ma kipréselnek az emberek. Kelyhem és paténám: lelkem mélye. Szélesre tárul minden erő felé, ami csak mindjárt felszállni kezd a Földkerekség minden pontjáról és a Lélek felé futva összpontosul.

Hadd gondoljak hát mindazokra, legyen most titokzatosan jelen minden ember, akit új hajnalra ébreszt a Nap. Uram, egyenként jelennek meg azok, akiket szeretek: Te adtad őket életem természetes támaszául és varázsául. Sorba veszem annak a másik kedves családnak tagjait is, melyet oly sokféle elemből lassacskán gyűjtött körém a barátság, a tudományos kutatómunka és a szellemi alkotás rokonsága. De főleg azokra gondolok, akik – igaz úton vagy tévelyegve – ott dolgoznak az irodákban, laboratóriumokban, gyárakban, hisznek a Világ haladásában, és ma is szenvedélyes odaadással fogják kutatni a fényt.

Mindazt, ami e nap folyamán növekedni fog a Világban és mindazt, ami megfogyatkozik, még az elhalókat is, össze akarom gyűjteni magamba; hogy Neked nyújtsam át. Íme, Uram, áldozatom anyaga. Csak ez tetszhet Teneked. Uram, fogadd el ezt a teljes Ostyát, melyet a vonzásodra ébredező Teremtés ajánl fel ezen az új hajnalon.

Minden élőre, ami ma fog kicsírázni, növekedni, sokasodni, virágba borulni és termést hozni, ismét mondd ki szavadat: »Ez az én testem«. S minden halálra, amely szétrágni, elhervasztani és szétszakítani készül, mondd ki parancsoló szódat (a hit igazi titkát): »Ez az én vérem!«

Egyesülésem most már csonka maradna (még keresztény sem volna), ha e nap folyamán a nekem szánt növekedéssel együtt el nem fogadnám a saját nevemben és a Világ nevében is – a Veled egyesülés legközvetlenebb részeként – éppen a legyöngülés, az öregedés és a halál alattomos vagy kirívó munkáját, amely szüntelenül aláássa a Mindenséget, üdvösségére vagy kárhozatára.

Én Istenem, szívszakadva vetem magam azokba a félelmetes szétolvasztó erőkbe, melyek által – gondolkodás nélkül akarom hinni – ma is Isteni Jelenléted lép parányi egyéniségem helyébe. Tehát most már egyetlen szándékba foglalom annak boldogító örömét, ami az enyém, és annak szomját is, ami hiányzik nekem.

Uram, zárj engem Szíved legmélyére. S miközben ott tartasz, égess, tisztíts, gyújts lángra, tégy izzóvá, alakíts át egészen, Szíved ízlése és tetszése szerint, önmagam teljes megsemmisüléséig. Ámen.”

(fordította Rezek Román OSB)

Teilhard de Chardin ezt a hálaadást természetesen nem keverte össze a szentmise rendes megünneplésével, sokkal inkább az Eucharisztia „meghosszabbításának” vagy „kiterjesztésének” tekintette. Krisztus teste és vére az Eucharisztia anyagában valósul meg. Úgy vélte, hogy a megtestesülés az egész fizikai világot magában foglalja, és így a testté, anyaggá lett Isten misztériuma felsejlik a teremtés egészében.

Teilhard de Chardin élménye nemcsak az övé, mint katolikus papé, de lehet minden megkeresztelt emberé is. A keresztség által ki-ki arra hivatott, hogy hálaadással ajánlja fel a teremtett világot Istennek. Ezt az általános papi szolgálatot sokféle módon lehet elvégezni. Például amikor elkezdődik a nap, amikor megpillantjuk a hajnal vörösét és narancsát, Teilhard szavai hasonló imára inspirálhatnak.

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír