Hám János 19. században élt szatmári püspök boldoggá avatásáért imádkoztak abban a szentmisében, amelyet Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke mutatott be május 25-én este a szatmárnémeti székesegyházban az egyházmegye papjaival együtt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise elején a főpásztor emlékeztetett, minden évben ugyanazon a napon, május 25-én imádkoznak Hám János boldoggá avatásáért, mivel 1827-ben ezen a napon nevezték ki Isten szolgája Hám János püspököt szatmári püspöknek, de a hétköznapokban is buzgón kell könyörögni, hogy e törekvések célba érjenek.

A meghívott szónok Reszler Mihály máramarosi főesperes volt, aki homíliájában az életszentség követelményeiről beszélt, s a híveket arra kérte, igazi keresztény emberré formálják magukat.

Jézus, a mi mesterünk teljesen figyelmen kívül hagyta az általánosan elfogadott társadalmi normákat és a mindenféle megszokott normát. Ő azt állította, hogy Isten országának mércéi különböznek az emberek világának mércéitől. Aki tehát üdvösségre szeretne jutni, annak felül kell vizsgálnia, vajon az Isten követelményeit helyezi-e életében az első helyre, vagy pedig az emberek által elfogadott fontossági sorrendet teszi magáévá? Isten követelményeinek következetes betartása gyakran fájdalmas változásnak tűnik, gyakran ellentétben áll megszokott életmódunkkal vagy épp azzal, amit szeretteink várnak el tőlünk – figyelmeztetett a szónok.

Reszler Mihály prédikációjában a hit útmutatásainak ismertetésén túl gyakorlati tanácsokat is adott a „másfajta” életre, Hám János példáján.

Milyennek is kell lennie a gyakorlatban a keresztény életmódnak? – tette fel a kérdést. – Hám János püspök, aki az életszentség útját járta, minket is Jézus követésére buzdít. Az ő életvitele Jézushoz vezet bennünket, mert minduntalan Jézusra mutat, elsősorban egyszerűségével. Amikor teljes egészében Istenre hagyatkozunk, akkor képesek vagyunk megszabadulni a rohanó életmód okozta szorongásoktól és feszültségektől.

A hétköznapokban sajnos a legtöbb keresztény hagyja magát sodortatni az árral, bár a lelke mélyén érzi a versenyfutás okozta nyomásokat és feszültségeket. Életmódunkat sokkal egyszerűbbé kellene tennünk, hogy ily módon mintegy visszatükrözzük az isteni gondviselésbe vetett bizalmunkat – hangsúlyozta a főesperes. – A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy mindent, ami hétköznapjainkhoz tartozik, kezdve az étrendünktől és befejezve a legelképzelhetetlenebb igényeinkig, leegyszerűsítsünk. Meg kellene tanulnunk annak tudatában élni, hogy mindaz, amink van, és amire szükségünk van, Isten ajándéka. Meg kellene tanulnunk önzetlenül adni, mert ha ezt megtennénk, életünkben helyreállna az Isten által megkövetelt fontossági sorrend egyensúlya, és megszabadulnánk a modern élet elkerülhetetlennek tűnő nyomásaitól.

 

Mindannyiunknak, akik törekszünk keresztényként élni, előbb-utóbb rá kell döbbennünk, hogy a keresztények nem csupán rokonszenves emberek. Jézus nem azért hívott meg követésére a keresztség szentségében, hogy elnyerjük az emberek tetszését. Ő azt akarta, hogy a kereszténység új emberiséget alkosson. Ő azt szeretné, hogy éppen különbözőségünk miatt emelkedjünk ki a tömegből. Krisztus egy radikálisan újszerű életmódra hívott meg bennünket, de nem azt mondta, hogy tetszenünk kell az embereknek. Az Isten országának előírásaihoz alkalmazkodó keresztény embernek az árral szemben úszó nonkonformistává kell lennie. Mert a világ a maga módján egészen másképp ítél, mint az, aki megízlelte már Isten országának édességét –mutatott rá Reszler Mihály.

Majd kiemelte, Hám János püspök élen járt a felebaráti szeretetben, és ezáltal is Krisztushoz vezet minket. A keresztény értékrend ugyanis világosan rámutat, hogy felebarátunknak kell tekintenünk azt az embert is, akivel nehezen tudunk közös nevezőre jutni, vagy akivel szemben bizonyos negatív előítéleteink vannak. A keresztény szeretet nem lehet személyválogató. Ez az a szeretet, amely igyekszik mindenkit megérteni, hajlandó időt áldozni, meghallgatni a problémákat és hozzájárulni azok megoldásához.

Nem dönthetjük el azt, kinek akarunk segíteni. Bízzuk ezért Istenre, hogy ő mutassa meg nekünk, kinek van szüksége a támogatásunkra. Szeretnünk kell azokat is, akik gyűlölnek bennünket, beszédbe kell elegyednünk azokkal is, akik neheztelnek ránk. Ez a keresztény felebaráti szeretet! Nem könnyű mindezt megvalósítani, az ember mindig úgy érzi, joga van bosszút állni az őt ért sérelmekért, joga van makacsul ragaszkodni előítéleteihez… – fogalmazott a szónok. – Jézus követelményeit újabbnál újabb fáradtságos próbálkozások révén leszünk képesek a gyakorlatban is megvalósítani. S ha úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk az újabb előrehaladásra, akkor bátran fordulhatunk Jézushoz, aki azért maradt közöttünk, hogy segítségünkre legyen, hogy újból és újból bátorítson, felemeljen, tápláljon és továbbküldjön.

Merjük bevallani neki gyengeségeinket, ismerjük be, hogy vannak negatív előítéleteink, és kérjük, segítsen önzetlenül szeretni azt az embert, akivel szemben nem tudjuk levetkőzni előítéleteinket – buzdított Reszler Mihály. – Az Isten országához való tartozás megköveteli tőlünk, hogy az emberi természettel homlokegyenest ellentétes életmódra törekedjünk. Emberi természetünk elsősorban saját személyünkkel, folyószámlánkkal, méltóságunkkal, vagyonunkkal törődik. De ha valaki Isten országának igazi polgárává válik, akkor fokozatosan csökkenni kezd benne az énközpontúság, és mind több figyelmet fog szentelni mások érdekeinek. Soha nem feledhetjük el isteni Üdvözítőnk figyelmeztetését: ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek és minden mást, amire szükségetek van, megkaptok hozzá (vö. Mt 6,33).

A szentmise végén, az áldás után Schönberger Jenő a jelen lévő papokkal és a ministránsokkal levonult Isten szolgája Hám János sírjához, és ott imádkoztak a püspök boldoggá avatásáért.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír