Idén március 6-ára esett hamvazószerda, amivel megkezdődött a nagyböjt. Püspöki székhelyeinken ünnepi szentmisét mutattak be, és elvégezték a hamvazás szertartását.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hamvazószerdán, március 6-án a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét. Szentbeszédében Ferenc pápa idei nagyböjti üzenete nyomán tanított.

Az ember önmagát a középpontba állítva könnyen ítélkezik mások felett. Észreveszi a másik ember szemében a szálkát, de önmagával szemben már nem gyakorol kritikát. De a keresztény ember nem akkor jó, ha jobb lesz a másiknál, hanem ha önmagához képest válik jobbá. „Jobb akarok lenni ma, mint tegnap voltam.” Ehhez erőfeszítés, önmegtagadás, böjtölés, áldozatvállalás szükséges. A szeretetből meghozott áldozataimat pedig oda kell tennem Isten elé, és ezt gyakorolnom kell, hogy erényekké, készséggé váljanak bennem – hangsúlyozta homíliájában a főpásztor. – Mert az erény nem más, mint a jóra való készség. Böjtölni sokféleképpen, többféle motivációval is lehet, de az igazi böjtölés nem magamra, az emberre, hanem Istenre mutat.

A Szentatya szerint: „imádkozni nem más, mint megtanulni lemondani a bálványimádásról és az egónk önelégültségéről, és beismerni, hogy szükségünk van az Úrra és az ő irgalmára”. Palánki Ferenc rámutatott, az imádságban rájövök arra, hogy nem vagyok elegendő magamnak, hogy szükségem van Isten jóságára, irgalmára, szeretetére. Isten nem fárad bele abba, hogy megbocsásson, hogy irgalmazzon. Mi fáradunk bele abba, hogy kérjük az Ő irgalmát.

Alamizsnálkodni annyit jelent, mondja a pápa, hogy „túllépünk azon a balgaságon, hogy csak magunknak élünk, csak magunknak halmozunk fel abban a téveszmében élve, hogy így biztosíthatjuk a jövőt, ami nem is a miénk”. A püspök egy dokumentumfilmre emlékeztetett, amely azt az embert mutatta be, aki óriási mennyiségű élelmiszert és a túléléshez szükséges eszközöket halmozott fel, hogy majd túlélje a világvégét. „Mekkora balgaság! – fogalmazott a főpásztor. – Amikor magamat állítom középpontba, Jézussal állok szemben, aki mindent odaadott értem, még az életét is. Ha valakivel jót teszünk, alamizsnát adunk, akkor tulajdonképpen az Isten jóságát mutatjuk meg, vagyis Őt állítjuk a középpontba életünkkel, szeretetünkkel. Mennyivel másabb így böjtölni, imádkozni, jót tenni. Az igazi jóság az Isten.”

A nagyböjt lelki tavasz, lehetőség számunkra. Használjuk fel ezt a kegyelmi időt, elmélyülésre, az Istennel való személyes találkozásra, hogy megtapasztalva az Ő irgalmát elámuljunk megváltott emberlétünk örökké tartó új csodáján – zárta hamvazószerdai homíliáját a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Fotó: Szabó Dávid

* * *

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás az esztergomi bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét hamvazószerdán. Koncelebráltak Mohos Gábor segédpüspök és az Érseki Papnevelő Intézet elöljárói. A főpásztor homíliáját ITT olvashatják.

Fotó: Mudrák Attila

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

A nagyböjt kezdetén ünnepi szentmisét mutatott be Bábel Balázs érsek a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. A szentmisében a hívek részesültek a bűnbánatot kifejező hamvazkodásban.

Bábel Balázs beszédének kezdetén megemlékezett a híres lengyel rendező, Andrzej Wajda első filmjéről, melynek címe Hamu és gyémánt. Az érsek elmondta, ez valójában egy háborús film, de a címét onnan kapta, hogy a főhős a temetőben sétálva felfedezi egy lengyel költő versét, melynek lényege, hogy az emberi sorsot, létet hamuvá alakítja az enyészet; a hamut esetleg szétszórja a szél, de a hamuban ott lehetnek a gyémántszemek is, az örökkévalóság és az érték jelképeként.

A hamvazószerdai liturgiában ezt a kettősséget akarjuk megélni. Az ember fel sem tudja fogni, hogy eljön a pillanat, amikor már nem lesz itt a földön. Tudja, de nem érti. A halál biztos. Ez kell, hogy kijózanítson bennünket – emlékeztetett az érsek. – Az, hogy porrá válunk, s megszűnünk itt a földön létezni, más-más reakciót vált ki az emberekből a világnézettől, hittől függően. Akik nem hisznek, úgy gondolják, hogy a halál a semmi kezdete. Több országban egyre gyakoribb az eutanázia. Sokan azt vallják, hogy nem érdemes kínlódni, szenvedni, úgyis megszűnünk, jöjjön hát az idézőjelbe tett „kegyes” halál. A hívő ember azt mondja ezzel szemben, hogy mivel nem szűnünk meg létezni, ezért a szenvedésnek is van valamiképpen értelme. A halál kapuvá válik, amely megnyit egy másik világot, ahol igazi gyémántszemeket, igazi értéket, azaz az Istent találjuk.

A hamvazás kifejezetten kijózanító szertartás – mondta Bábel Balázs. – Az alatta elhangzó szövegek ezek: „Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” vagy „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” Az evangélium pedig jó hír: Krisztus feltámadt; van örök élet; Isten irgalma kiáradt ránk; nincs veszve semmi a földön. Szükséges azonban a találkozáshoz a megfelelő magatartás, a megtisztulás, a bűnbánat. Kell a bocsánatkérés Istentől, de kell az is, hogy mi is megbocsátóbbak legyünk. Így adunk hitelt annak, hogy hiszünk az evangéliumban.

A világ ezt nem ismeri. Farsangi mulatságokat tartanak még nagyböjtben is. Fájó látni, hogy az embernek, aki egy nagy „wellnessnek” tartja az életet, a halál és az elmúlás tabutéma, mely előtt struccként homokba dugja a fejét. Egyházunk felelős pedagógiával szólít meg bennünket. Ma a hegyi beszéd részletét hallottuk, melyben Jézus a jó tettekre hívja fel a figyelmet, a csendes, kitartó magatartásra – figyelmeztetett a főpásztor, majd felsorolta a nagyböjti küldetés fő pontjait: imádság, böjt, adakozó lelkület. Végül Szent Pál apostol szavaival lelkesítette a híveket: most van itt az alkalmas idő, készüljünk megtisztult lélekkel a húsvétra!

Fotó: Koprivanacz Kristóf

* * *

Pécsi Egyházmegye

Hamvazószerdán délelőtt a város katolikus intézményeiben tanuló diákok érkeztek szentmisére a pécsi székesegyházba, este pedig püspöki szentmisén vehettek részt a hívek.

„Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” – kezdte prédikációját Udvardy György megyéspüspök, utalva a szentmise végén, a hamvazás szertartása alatt elhangzó felszólításra. A főpásztor elmondta, hogy a bűnbánat, az alázat, a kérés jeleként hamvazkodunk; elismerjük esendő, teremtményi voltunkat és elismerjük, hogy szükségünk van a megtérésre.

Homíliája folytatásában a húsvétnak életünkben való kitüntetett szerepéről beszélt a püspök: „Életünk húsvéti lét, mert a föltámadott Krisztus lelkét kaptuk meg. Húsvéti lét, mert a reményben élünk, mert van bátorságunk az emberi logikát túlszárnyaló döntéseket hozni. Isten logikája él bennünk, az ő Lelke által.”

Arra is felhívta a figyelmet Udvardy György, hogy Isten gyermekeinek méltóságában élünk, és mindennapi tapasztalatunk, hogy Isten gyermekeinek szabadságát kaptuk ajándékba. A nagyböjt éppen azt segít felfedezni, hogy küzdelmek és nehézségek árán ugyan, de tudunk istengyermeki méltóságban élni. A bűnbánat időszakában a lemondásaink, erőfeszítéseink során meggyengülünk istengyermeki méltóságunkban, szabadságunkban, de Isten az ő Fiában ismeri a mi gyengeségeinket. Tudja azt is, hogy ebben a nagyböjtben melyikünknek mire van szüksége: erőforrásra, bátorításra, egy-egy rossz szokás elengedésére, félelmektől való szabadulásra.

A megtérés kapcsán arra világított rá Udvardy György, hogy az mindig lényegi, mindig a reménységre irányul, Krisztust tartja a középpontban. Emberi létünk minden dimenzióját érinti: vágyainkat, gondolkodásunkat, akaratainkat, kapcsolatainkat, múltunkat, terveinket. Nem csupán érzelmi erőforrást kíván adni, nem hangulatunkat akarja javítani. A megtérésben érteni is akarjuk, kik vagyunk, mi történik velünk, hol van a reménységünk, miben áll a jövőnk, mit kell tennünk. A megtérés mindemellett sosem általános, hanem mindig konkrét: meg kell fogalmaznunk, mit fogunk ma tenni azon a területen, amely leginkább rászorul arra, hogy az evangélium fénye átragyogja.

Legyünk bátrak! Az Egyház nem azért hív össze bennünket, gyermekeit bűnbánattartásra, hogy vádaskodjék, hanem hogy az evangélium üzenetével felszólítson, vigasztaljon, bátorságot adjon, hogy elhiggyük, van lehetőségünk megváltozni – biztatott a pécsi főpásztor, végül pedig azt kérte, hogy ebben a szent időben vállaljuk a növekedés útját, hogy húsvét éjszakáján Krisztussal, a feltámadottal ismét örvendeni tudjunk saját magunk istengyermeki méltóságának.

Fotó: Loósz Róbert

* * *

Székesfehérvári Egyházmegye

Ugrits Tamás pasztorális helynökkel, püspöki biztossal ünnepelték a szentmisét hamvazószerdán a székesfehérvári Szent Imre Általános Iskola és Óvoda tanulói és óvodásai.

A szent negyven nap arra a kérdésre ad választ, vajon tudunk-e jobb emberekké válni. A lelki életben úgy tapasztaljuk, időről időre felmerül az igény, hogy az ember szeretne jobb lenni, több szeretetben, békességben, jóságban élni. Kérdés azonban, hogy tudunk-e jobb emberré válni: jobban szeretni, igazságosabb, több békét hozó emberré válni. A nagyböjt örömhíre és válasza az, hogy igen. Az ember meg tud újulni, ehhez természetesen szüksége van a maga lelki erejére, összeszedettségére, böjtre, imádságra, jócselekedetre. De szüksége van embertársai segítségére, példamutatására, imádságára is, legfőképpen pedig Isten kegyelmére, amelyet kiárasztott ránk Jézus Krisztus által, aki halálával, feltámadásával erőt adott nekünk a megújulásra, hogy „az új embert magunkra öltsük” – fogalmazott a szentbeszédben a helynök.

Majd megáldotta a bűnbánatot jelképező hamut, amely a hamvazkodás során emlékeztette a gyerekeket a megtisztulásra, az elmúlásra, de a halálon túl a feltámadásra is.

Egyházunk nagyon gazdagon megajándékozza a hívőket a jelképeken keresztül – hangsúlyozta –, hogy mélyen a szívünkig eljusson Isten szeretete és tanítása. Egy ilyen hamvazkodás kifejezi bűnbánatukat és a szívünkig hatol. Ott marad mélyen, amelyre mindig visszaemlékezünk. Ha nem is értünk meg mindent belőle, ez a gesztus akkor is fontos. Az emberi élet lényeges része, mert hozzá tartozik keresztény életünkhöz a bűnbánat, a Krisztusban való megújulás. A hamu ősidők óta azt fejezi ki az ember számára, hogy szeretne jobb lenni, és Isten kegyelmével valóban jobbá tud válni.

A könyörgésekben a diákok az őszinte bűnbánat kegyelmét és a bűnbocsánatot kérték a Mindenható Atyától, imádkoztak a papokért és a hívekért egyaránt.

A szentmise végén Ugrits Tamás azért imádkozott, hogy az Egyház sajátos nagyböjti gyakorlatai segítenek mindenkit méltóképpen felkészülni Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak megünneplésére.

Fotó: Nagy Anikó

* * *

Szombathelyi Egyházmegye

Szombathelyen nagyböjti stációs szentmisejárás kezdődött hamvazószerdán. Évek óta hagyomány a vasi megyeszékhelyen, hogy a negyvennapos bűnbánati időszakban minden szerdán és pénteken reggel más-más katolikus templomban gyűlnek össze a hívek. Hamvazószerdán az oladi Batthyány-templomban tartották az első stációs szentmisét, Székely János szombathelyi megyéspüspök főcelebrálásával. A szertartás során a hívek homlokára hamuval keresztet rajzoltak, emlékeztetve őket az elmúlásra és a bűnbánatra.

Akivel az Isten valami nagyot, fontosat akar tenni, azt először is kivezeti a pusztába. Így tett Ábrahámmal, Mózessel, Illéssel. És így kezdődik Jézus nyilvános működése is. A nagyböjt szintén erre hív: elcsendesedésre, hogy meghalljuk Isten szavát – mondta szentbeszédében Székely János, hozzátéve: ugyanilyen fontos, hogy a felebarátainkra is szánjunk időt.

A főpásztor arra kérte a híveket, hogy nagyböjtben ne csak az ételben tartsanak böjtöt, hanem kevesebb legyen a felesleges beszéd, a harag, az idegeskedés, a panaszkodás, és kevesebb időt fordítsanak a televíziózásra, telefonozásra, helyettük inkább többet forgassák a Szentírást. „Fontos lenne elcsendesedni, a mélybe ereszkedni. ”

Fotó: Hegyi Sándor, Molnár Péter

Székely János szentbeszéde meghallgatható itt:

 

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Esztergomi-Budapesti Főegyházmegye, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, Pécsi Egyházmegye, Székesfehérvári Egyházmegye, Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír