A pannonhalmi hagyományoknak megfelelően több mint háromszázötven lelkigyakorlatozó vett részt Szent Márton hegyén a húsvéti szent három napon. Nagycsaládok, ifjúsági csoportok, szépkorúak kapcsolódtak be a szerzetesközösség zsolozsmájába, ünnepi liturgiáiba nagycsütörtöktől húsvétvasárnapig.

 

Több mint ötven éves hagyomány az, hogy Pannonhalma monostora vendégeket fogad be a szent három napra. A vendégfogadás az ötvenes évek végén indult: tíz-tizenöt fiatal követte a Szunyogh-misszáléval a kezében a latin nyelvű szertartásokat. 1965-ben már a Műegyetemen titokban szerveződött ifjúsági csoport költözött be ugyancsak titokban a monostorba. Szennay András főapátságának kezdetétől, 1972-től már magyarul és tudatos gondossággal végezte a szerzetesközösség a liturgiát, amelybe egyre több vendég kapcsolódott bele – ugyanakkor folyamatosan a megfigyelés és az ügynökrendszer árnyékában. A kilencvenes évek második fele óta megújított zsolozsmával, szélesebb programkínálattal fogadja a főapátság a húsvéti lelkigyakorlatozókat, akik elsősorban a liturgia és az azt megvilágító előadások, valamint a közösségi tapasztalat útján lépnek be húsvét misztériumába.

A pannonhalmi húsvétra jelentkezők száma évről évre meghaladja a főmonostor, a kollégium, valamint a bazilika befogadóképességét. Az apátság mintegy háromszázötven résztvevőt tud vendégül látni. A lelkigyakorlatozók a bencés gimnázium diákotthonában és a főmonostor vendégszobáiban vannak elszállásolva, és a gimnázium ebédlőjében étkeznek. Vannak rendszeresen visszatérő vendégek, vannak, akik mások elbeszéléséből értesültek a lehetőségről, és vannak olyanok is, akik ajándékba kapták a pannonhalmi tartózkodást. Évről évre sok kisgyerek és fiatal is részt vesz a szent három napon. A kisebbek számára óvodai és általános iskolai foglalkozásokat szerveznek a szerzetesközösség világi munkatársai. A gyermekprogramok közül kimagasló népszerűségnek örvend a húsvétvasárnap reggeli csokinyúlkeresés, amelyre az arborétumban kerül sor.

A háromnapos programsorozat keretét a zsolozsma és az ünnepi liturgiák jelölik ki. Nagycsütörtöktől nagyszombatig a vigíliában Jeremiás siralmait éneklik a szerzetesek. A vendégek ezekbe az alkalmakba ugyanúgy bekapcsolódnak, mint a déli napközi imaórába és a nap végén a kompletórium imádságába.

Nagycsütörtök este az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisében a főapát az egyház és a szerzetesközösségek ősi hagyománya szerint megmossa tizenkét férfi lábát: bencések, a monostor munkatársai, diákok és vendégek egyaránt vannak közöttük. A misét követően a bencés közösség saját asztalánál látja vendégül „az apostolokat”.

Nagypéntek kiemelt eseménye Urunk szenvedésének ünneplése, amely délután három órakor kezdődik. A liturgia során felhangzik Jézusnak János evangéliuma szerinti szenvedéstörténete. A passió eléneklésében évek óta az Áment Lukács által vezetett Szent Márton Kamarakórus segíti a bencés közösséget. A szertartás legmélyebb és legmegindítóbb része a kereszthódolat, amelybe Pannonhalmán hagyományosan mind a háromszázötven résztvevő bekapcsolódik: egyénileg, csendben, az időt odaszánva lépnek Jézus keresztjéhez.

Nagyszombat az előző napi események fényében csöndben, várakozásban telik. A délelőtti és délutáni előadások a feltámadás művének titkáról szólnak, és készítenek fel annak megünneplésére. A húsvéti vigília este fél tízkor kezdődik. A pannonhalmi húsvéthoz már ötven év óta hozzátartozik a kerengőudvarban végzett tűzszentelés, a sötét kerengőfolyosón tartott körmenet, a családok által felolvasott hét olvasmány, a bazilika kivilágításának és feldíszítésének minden érzékszervet megindító élménye, a felnőttkeresztelés, végül a liturgia végén tartott nagy szeretetlakoma.

Idén több mint háromszázötven lelkigyakorlatozó vett részt a pannonhalmi szent három napon, akik közül két hittanulót a húsvéti vigíliában keresztelt meg Várszegi Asztrik főapát.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Területi Főapátság

Magyar Kurír