Székely János esztergom-budapesti segédpüspök a jubileum alkalmából hálaadó szentmisét mutatott be az esztergomi bazilikában szeptember 18-án, majd a Szent Adalbert Központban konferencián vettek részt a szeretetszolgálat munkatársai.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén Mohos Gábor, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára és Herpy György, a szeretetszolgálat máriaremetei otthonának lakója koncelebráltak.

Hordozói vagyunk testvéreinknek – ahogyan az a kilencéves gyermek, aki valahol Dél-Amerikában egy másik kisgyermekkel a hátán, izzadva kaptatott felfelé a hegyen. Egy amerikai turista kérdésére, nem nehéz-e neki ez a teher, megdöbbenve válaszolt: „Nem teher ő, hanem a testvérem!” – ezzel a történettel adott hálát a szentmise elején Székely János püspök a Római Katolikus Szeretetszolgálat hatvanöt évéért, majd imádkozott azért, hogy az idős, a beteg, a gyenge ember a mi társadalmainkban se teher legyen, hanem testvér.

A szentmise prédikációjában a Lukács evangéliumából felolvasott történethez kapcsolódóan Székely János az irgalmas szamaritánus példáját állította a szeretetszolgálat munkatársai elé. „Ki a felebarátom?” – a kérdés tulajdonképpen arról szól, meddig tart a szeretet parancsa, ki nem a felebarátom – magyarázta. – A pap és a levita elmentek a félholtra vert ember mellett, a szamaritánus pedig „meglátta és megesett rajta a szíve”.

Székely János a „megesett rajta a szíve” kifejezés etimológiájából kiindulva magyarázta el, mit jelent ez az irgalmas szeretet: a héber és a görög nyelv az anyaméhet jelentő szóból képezi ezt a különleges igét, amely azt fejezi ki, hogy az édesanya egész teste reszket, ha a gyermekével baj van. A szamaritánusnak anyai szíve van, amely megrendül a fájdalom láttán.

A püspök felhívta a figyelmet Simone Weil francia filozófusnő megállapítására, aki szerint a világirodalomban ez a történet írja le a legszebben, mit jelent az irgalom, a szeretet: „Meglátta és megesett rajta a szíve.” Szeretni azt jelenti, hogy a szemünk kapuján át beengedjük az életünkbe a másik fájdalmát, hogy nekünk is fájjon. És akkor már természetes, hogy ezen a közös fájdalmon segíteni kell.

A szamaritánus odaadóan gondoskodott a félholtra vert emberről. Az evangélium gyönyörű példát mutat nekünk ezzel az irgalmas szeretetről. Megfordítja a kérdést: Ki volt felebarátja annak, aki rablók kezébe esett? Az igaz kérdés éppen ez: Felebarátja vagyok-e én? Méltó vagyok-e az ember névre? A szeretet tettei avatnak minket felebaráttá – hangsúlyozta Székely János.

A szentmise szónoka végül hálát adott, amiért szerethetünk és szolgálhatjuk a szegény, beteg embereket. Felidézte Szent Ferenc életének nagy fordulatát, amikor a bohém ifjúkor kicsapongásai után a leprással találkozott: korábban rettegett a betegségtől, undorodott a leprások sebeitől. Ám akkor hallott egy hangot: „Öleld meg ezt a beteg embert”. Halála előtt, visszagondolva erre a pillanatra, Szent Ferenc azt mondta: ami addig nehéznek tűnt, könnyűvé, ami keserűek tűnt, édessé lett. Megtapasztalta a szeretet boldogságát.

A legszebb dolog, ha szerethetünk és szolgálhatunk – hangsúlyozta Székely János, majd azért imádkozott, hogy társadalmunk legyen emberséges, olyan, ahol az idős, a beteg ember nem teher, hanem a testvérünk, és nem számokban mérjük az érte tett szolgálatot. 

A hálaadó szentmisét követően a Szent Adalbert Központban ünnepi konferenciát tartottak. A szeretetszolgálat hatvanöt éves jubileumi ünnepsége egyben az INDA (interprofesszionális demencia alapprogram) projekt kiemelt eseménye is volt. Süveges Gergő, a program szóvivője köszöntötte a résztvevőket és moderálta a konferenciát.

Székely János esztergom-budapesti segédpüspök köszöntőjében méltatta a Római Katolikus Szeretetszolgálat munkáját: a szabad versenyre épülő, pénzért, hatalomért küzdő világban a gyenge, a szegény, az idős menthetetlenül lemarad.

A Biblia álma azonban nem ez – hangsúlyozta. – Egy test tagjai vagyunk, és ha az egyik tag szenved, vele együtt szenved a többi is. A szenvedő ember a testvérünk, ebben a szellemben tevékenykedik a szeretetszolgálat.

A püspök felhívta a figyelmet arra, amit XVI. Benedek pápa oly sokszor elmondott: a társadalom emberiességének legfőbb mércéje, hogyan bánik a gyengékkel. Ahogyan Sirák fia könyvében áll: „Tettel és szóval, készséges türelemmel tiszteld apádat, hogy áldása szálljon rád, és áldása mindvégig megmaradjon... Fiam! Legyen gondod apádra öregségében, és ne keserítsd őt életében! Ha meg is fogyatkozik értelmében, légy elnéző iránta, és meg ne vesd őt erőd teljességében!”

Az esztergom-budapesti segédpüspök végül az egyház nevében megköszönte a szeretetszolgálat dolgozóinak odaadó munkáját, amelyet sokszor nehéz körülmények között, de nagy szívvel látnak el.

Mohos Gábor, az MKPK titkára köszöntőjében feltette a kérdést: Milyen tanítás rejlik a szeretetszolgálat hatvanöt éves történetében? Majd felidézte, az alakulás éve (1950) nem volt könnyű történelmi idő az egyház számára: a szerzetesrendek felosztásának éve, az összeomlás ideje volt. Mégis éppen ekkor indult a Katolikus Szeretetszolgálat. Ahhoz képest, milyen sok intézményt működtetett az egyház korábban, ez nagyon kicsi dolog volt, azért jött létre, hogy a szerzetesházakból elküldött idős, beteg szerzetesek otthonra találjanak. A szeretetszolgálat működése mégis a hit és a remény üzenetét hordozta: bármi zajlik körülöttünk, érdemes megtenni azt, amit megtehetünk, mert majd növekszik, gyümölcsöt terem.

Idővel új lehetőségek nyíltak a szeretetszolgálat előtt. Részévé vált az ipolytölgyesi intézmény, amely nem idősekkel, hanem fogyatékkal élőkkel foglalkozik. Mára pedig komoly szakmai programjai is vannak a Római Katolikus Szeretetszolgálatnak. Ahogy az elődök nem adták fel a reményt, a Gondviselésre hagyatkoztak, tegyünk úgy mi is. Ha erőnk véges is, Isten megáldja a munkánkat – buzdította a jelenlévőket az MKPK titkára.

Fülöp Attila, az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkári Kabinet megbízott kabinetfőnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a Római Katolikus Szeretetszolgálat hatvanöt éve képviseli elkötelezetten a küldetését. Megköszönte a munkatársaknak, hogy mások terhének megkönnyítése érdekében tevékenykednek.

A konferencia második részében Egervári Ágnes, a Római Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója a szeretetszolgálat munkájának lelki hátterét Anthony de Mello jezsuita pap történetével érzékeltette: amikor de Mello kőfaragókkal találkozott, megkérdezte tőlük, miért végzik ezt a nehéz munkát. A válaszok különbözőek voltak. Az egyik munkás azért, hogy fel ne kopjon az álla, a másiknak el kellett tartani a családját, a harmadik pedig ezt válaszolta: „Én építem a katedrálist”.

Egervári Ágnes a jubileum alkalmából felidézte azoknak az alakját, akik a szeretetszolgálat kezdeteitől fogva példamutatóan művelték a szolgáló szeretetet: „építették a katedrálist”. A megalakuláskor, 1950-ben a feloszlatott rendek tízezer szerzeteséből kétezerről kellett gondoskodni. A szeretetszolgálat főigazgatója képeket vetített az első otthonokról, majd az újonnan csatakozott intézményekről. Ma tizenkét intézményt tartanak fenn, közel hétszáz dolgozóval.

Ezt követően a főigazgató bemutatta legjelentősebb programjukat, az interprofesszionális demencia alapprogramot (INDA). Elmondta, hogy dabasi otthonukban már a kilencvenes évektől kezdve gondoskodnak szellemi hanyatlástól szenvedő idősekkel. A demenciával élők számának növekedésével ez egyre fontosabb feladat, világszerte 47 millió beteg van, és számuk évente 8 millióval nő. Ezért választották a demencia témáját, amikor idén tavasszal lehetőség nyílt számukra egy TÁMOP-projekt megvalósítására. Céljuk a szociális ellátás minőségének és hatékonyságának növelése. A projekt négy pillére a képzés, a kutatás, a kampány és módszertani központok létrehozása.

Rajna Péter, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi tanára, ideg- és elmegyógyász, geriáter az időskori szellemi hanyatláshoz kapcsolódó tényeket, tévhiteket és törekvéseket ismertette előadásában.

A programot pódiumbeszélgetés zárta Egervári Ágnes, Rajna Péter, Beszterczey András, a Református Szeretetszolgálat irodavezetője és Kovacsics Zsuzsanna, a Római Katolikus Szeretetszolgálat máriaremetei szeretetotthonának igazgatója részvételével az egyház szociális tanításáról és tudatos szerepvállalásáról a segítő tevékenységek rendszerében.

Fotó: Lambert Attila, Tóth János

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír