Haynald Lajos (1870)

 

Haynald Lajos (Szécsény, 1816. október 3. – Kalocsa, 1891. július 4.) teológiai doktor, bíbornok-érsek, erdélyi katolikus püspök

Haynald Lajos bíbornok-érsek. Munkácsy Mihály festette 1886-ban

Haynald Lajos szobra Kalocsán. Hunyadi László szobrászművész alkotása (2000)

Élete

Haynald István és Jüttner Franciska fia. A gimnáziumot 1824-től Vácon, 1826-tól Pesten és 1828-tól Esztergomban végezte. 1830. szeptember 3-án növendék papnak vették föl és a pozsonyi Emericanumban töltött egy évet; 1831-től a bölcseletet Nagyszombatban, 1833-tól a teológiát Bécsben hallgatta.

1839. október 15-én miséspappá szentelték föl. A bécsi Augustinaeumban készült a teológiai doktorátusra, amelyet 1841-ben szerzett meg. Segédlelkész volt Pest-Lipótvárosban és Budavárban. 1842. augusztus 11-én a hercegprímás kinevezte az esztergomi presbyteriumba hittani tanárnak. 1846 májusában Kopácsy prímás titkárának hívta meg udvarába; hivatalba lépése előtt azonban a külföldi egyházkormányzat és papnevelés tanulmányozására utazni küldte; kiszabott idejének legnagyobb részét Párizsban töltötte. 1848 elején az egyházmegyei hivatal kancellárja lett s rövid időn Bécsből udvari kápláni címet nyert.

Az 1849. április 14-ei függetlenségi nyilatkozatot nem hirdette ki az egyházmegyében, ezért június 18-án hivatalából elmozdították és visszavonult a szécsényi szülői házba. A szabadságharc után a prímási iroda igazgatójává s 1851. szeptember 15-étől Kovács Miklós erdélyi püspöknek coadjutorává, felszentelt püspöki ranggal nevezték ki. 1852. október 15-én tényleges erdélyi püspök lett. 1854. január 24-én a belső titkos tanácsosi címet nyerte. 1861. március 24-én az erdélyi királyi kormányszék valóságos kormányszéki tanácsosává nevezték ki. Mint erdélyi püspök több ízben bejárta megyéjét prédikálva s bérmálva; különösen az egyházi fegyelem megszilárdítása s a népiskolák ügyének emelése körül sok érdeme van. Tíz év alatt telt alapítványainak és adakozásainak összege jóval meghaladja a 300 ezer forintot.

Az 1860. októberi diploma után megindult mozgalomban a jogcontinuitás álláspontjára helyezkedvén, Magyarország és Erdély unióját sürgette. Álláspontját a gyulafehérvári történeti nevezetességű értekezleten fejtette ki 1861. február 19-én (megjelent a Pesti Napló 41. számában). Amikor az október 3-ai gyulafehérvári gyűlésen a bécsi kormány újabbi alkotmánysértése ellen ismét fölszólalt és azt mint absolutisticus tényt erősen elítélte, megindult ellene az üldözés. 1863-ban lemondott püspökségéről, hogy ne kelljen a bécsi Schmerling-Nádasdy-féle kormány politikai célzatai előtt meghajolnia.

Haynald Lajos portréja a Vasárnapi Újságban

IX. Piusz pápa 1864. szeptember 24. Carthago érsekének címével tüntette ki és Rómába hívta, ahol mint a rendkívüli ügyek tárgyalásával megbízott congregatio tagja tekintélyes állást foglalt el. 1867 áprilisában kalocsai érsekként tért vissza hazájába. 1868. március 17-én a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. 1870-ben 12,000 frtnyi alapítványa tette lehetővé, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum növénygyűjteményét önálló osztállyá szervezzék.

1871-ben az I. vatikáni zsinaton elfoglalt ellenzéki állásával a pápa neheztelését vonta magára. 1874-ben a firenzei nemzetközi kertészeti kongresszuson megjelent; 1875-ben a brüsszeli nemzetközi közegészségügyi kongresszus előmunkálataiban részt vett; 1876-ban a Budapesten tartott nemzetközi statisztikai kongresszuson elnökölt. 1877. június 6-ám a Szent István-rend nagykeresztjét kapta és 1879. május 12-én bíbornok lett. Kalocsán hasonló tevékenységet fejtett ki, mint előbb Erdélyben; alapítványai s adományai 4.209,730 forintot tesznek.

Utazásai s összeköttetései lehetővé tették neki egy olyan növénygyűjtemény összeállítását, mely gazdaság s rendezettség tekintetében Európában az elsők egyike, amelyet gazdag könyvtárával együtt a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. A királyi pár ezüstmennyegzője, valamint belső titkos tanácsossá kinevezése alkalmából az egyházi zene, festészet és szobrászat előmozdítására alapítványt tett.

A könyvvizsgálással, a hitterjesztéssel s a búcsúk és szent ereklyék ügyével megbízott római szent ügyek tanácsosa, római gróf, Róma város nemes polgára, a kath. religio római akadémiájának tagja, az Academia dei Nuovi Lincei római társulatnak, a San Luca-féle római képzőművészeti akadémiának, az Institut Egyptien, a palermói tud. akad., a bukaresti akadémiának, a természetvizsgálók Lipót-Károly-féle császári német akadémiájának Gerbert névvel, a magyar természetbúvárok budapesti egyesületének, a rajnai poroszországi és vesztfáliai természetbúvárok társulatának, a francia nemzeti cherbourgi, a budapesti m. kir. egyetem hittani karának bekebelezett, a magyarországi műemlékek országos bizottságának kültagja, a lőveni egyetemen a természettudományok tiszteletbeli doktora, Baja s Erzsébetváros díszpolgára, pápai arany érdemkeresztes és több rend tulajdonosa sat.

Az 1841-ben alakult Religio és Nevelésbe és a Jelenkorba a francia, angol és olasz lapokból kiszemelt fordításokat, később ismertető cikkeket, végül erélyes vitatkozásokat írt.

Majd a német időszaki sajtó terén is nem egyszer képviselte a magyar egyház ügyét; egyebek közt 1845-ben az ágostai Allgemeine Zeitungban Horarik kath. pap kilépése alkalmából a magyar főpapság ellen intézett támadást éles tollvitában verte vissza; ő írta a freiburgi Kirchenlexikonba (1847) az összes magyar tárgyú s vonatkozású cikkeket; egyéb cikkei a Magyar Államban (1871. 22., 23. sz. Beszéde a magyar delegatio jan. 24. ülésén, 1872. 263. sz. Beszéde Pestvármegye nov. 12. közgyűlésén, 1886. 343. sz.

Emlékbeszéde Ipolyi Arnold felett), a Földrajzi Közleményekben (1877. Beszéde, melyet a magyar Afrika-bizottságnak máj. 25. tartott alakuló ülésén tartott s amellyel a bizottság elnökét Fülöp szász Koburg és gothai herceget üdvözölte s levele a herceghez jún. 26. Bécsből az afrikai társaság ügyében), a Magyar Növénytani Lapokban (az emlékbeszédeken kívül, 1881. Ceratophyllum Pentacanthum) jelentek meg Közreműködött még a Kerner: Flora exsiccata Austro-Hungariae című nagy művénél.

Művei 

• Epistolae pastorales… ad clerum saecularem et regularem dioecesis. Clandiopoli, 1852.
• Felsőházi beszéde az erdélyi unio tárgyában (jún. 17.) Pest. 1861. (Különnyomat a Hirnökből.)
• Emlékbeszéd, melyet… Bartakovics Béla egri érseknek, … okt. 7. az egri érseki főegyházban tartott gyászünnepélye alkalmával mondott. Eger, 1873.
• Parlatore Fülöp. Emlékbeszéd, melyet írt s a m. t. akadémia 1878. jún. 16. közülésén kivonatosan felolvasott. Bpest, 1879. (U. az különny. a P. Napló 1878. 151. és 153. sz. és mint különny. a kolozsvári M. Növénytani Lapokból 1878. Németül: Bpest, 1879.)
• A szentirási mézgák és gyanták termőnövényei. Népszerű előadás, tartotta a m. t. akadémia közülésén. Bpest. 1880. (Akadémiai 1869. székfoglaló értekezésének ezen népszerű kivonata először a M. Növénytani Lapokban azután a Gyógyszerészi Hetilapban és különnyomatban jelent meg.)
• Castanea Vesca. I. Solum in quo in Hungaria crescit. II. Incolatus eius in Hungaria. Colocae, 1881. (Előbb a firenzei Giornale Botanico-ban 1878.)
• Litterae authenticae exhibentes origines scholarum Hungariae. Colocae, 1882-85. (Ezen általa kiadott három kötetes munka a katholikus középiskolák alapításának és kifejlődésének történeti emlékeit tartalmazza.)
• Emlékbeszéd gróf Károlyi István, a sz. István-társulat elnöke fölött 1882. márcz. 23. Colocae.
• Emlékbeszéd dr. Fenzl Ede, a m. t. akadémia kültagja felett. Colocae, 1885.
• Emlékbeszéd Boissier Péter Edmund, a m. t. akadémia kültagja felett. Colocae, 1889.
• Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  Online hozzáférés