Veres András megyéspüspök a 2018-as esztendő első napján, Szűz Mária, Isten anyja ünnepén, a béke 51. világnapján ünnepi szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén koncelebrált Németh László általános püspöki helynök és Magyaros László győr-belvárosi segédlelkész.

A főpásztor szentbeszédét az alábbiakban közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Ezen a napon szinte egymással versengve igyekszünk kifejezni jókívánságainkat egymásnak. Nemcsak a családtagjainknak és a barátainknak, hanem mindenkinek, akivel találkozunk. Példás ez a nagy szeretet, ami felszínre tör bennünk ezekben az órákban. Mindjárt eszünkbe is ötlik a gondolat, hogy milyen jó lenne megőrizni legalább egy keveset ebből a hatalmas jó szándékból! Mert sajnos az is eszünkbe jut, hogy mennyi rosszindulattal, áskálódással, megszólással, ellenségeskedéssel és szeretetlenséggel kellett szembesülnünk az elmúlt esztendőben… Remélhetőleg mi sohasem voltunk ilyennek kezdeményezői! Elgondolkodunk továbbá azon is, hogy vajon miért változnak meg érzéseink az esztendő folyamán? Miért nem tudunk mindig a szeretet cselekedeteivel közeledni egymáshoz? Az ilyenkor megnyilvánuló jó szándék töredékével is mennyivel szebbé, békésebbé, boldogabbá tehetnénk egymás életét!

Ugyanakkor az esztendő fordulója egy másik irányba is tereli gondolatainkat: Vajon mit hoz az új év, milyen lesz a jövőnk? Még az is lehet, hogy a költőhöz, Babitshoz hasonlóan, kemény szavakkal vonjuk kérdőre Istent: „mit akarsz velem, Isten?” (Babits Mihály: Isten gyertyája). Mert bizony sokan nem találják a helyüket és a feladatukat ebben a megbolydult világban. Sokakat nyugtalanít a jövő, pedig utólag hányszor megállapítjuk bölcsen: Milyen jó, hogy nem tudtuk előre, hogy mi fog történni velünk! A természetes kíváncsiságon túl, a keresztény ember nem fél, nem is félhet a jövőtől. Ha hisszük, hogy minden, ami Istentől jön, az jó, és tudjuk azt is, hogy Isten még a bűn következtében bekövetkező rosszat is a javunkra tudja fordítani, akkor nem aggódunk, és nem esünk kétségbe. Miként egy másik versében Babits is óv az efféle félelemtől: „Tudod, hogy érted történnek mindenek – mit busulsz? / A csillagok örök forgása néked forog / és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog / a te bűnös lelkedért” (Zsoltár férfihangra).

Éppen ezért, mert Isten az életünk és minden jó forrása, helyezzük a kezébe életünket és az előttünk álló évet! Bármi történik velünk vagy körülöttünk, mit sem aggódunk, mert tudjuk: „Az Úristen örök áldás, /csira, élet és virágzás. (…) Az Úristen őriz engem, / mert az Ő országát zengem” (Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra).

Kedves Testvérek! Minden év első napja a Szűzanya ünnepe. Szinte a kereszténység kezdetétől úgy köszöntjük Őt ezen a napon mint Isten anyját. Azért ilyenkor, a karácsonyi időszakban van ez az ünnep, hogy ezzel is tudatosítsuk minden emberben, hogy ott, Betlehemben nem pusztán egy emberi gyermek, hanem maga Isten született a világra. Isten Fiában, Jézusban magára vette a mi emberi természetünket. Vagyis Jézus Istenember, ezért a Szűzanya Isten anyja. Nem kétséges, hogy ez minden emberi elképzelést és várakozást felülmúló kegyelmi ajándék a Szűzanya számára, de mi is, mindnyájan részesülünk ebből a kegyelemből, azáltal, hogy az Istenanyában a legkiválóbb közbenjárót nyertük Istennél.

Ezen az ünnepen megköszönjük a Szűzanyának, hogy vállalta az Isten Fiának anyaságát. Miként minden édesanyának – és nemcsak anyák napján – megköszönjük, hogy vállalta az anyaságot, hiszen ezzel reményt és jövőt adtak az Egyháznak és a nemzetnek, mennyivel inkább tartozunk köszönettel Jézus édesanyjának, aki a Megváltó anyjaként minden ember számára az üdvösség felé vezető út kapuja lett.

Helyénvaló tehát a Szűzanyát ilyen megtisztelő címmel is, mint Isten anyja illetni. Ugyanakkor az előbb elmondottak alapján helyes az is, ha a Szűzanya közbenjáró segítségét is kérjük így, az új év kezdetén.

Kedves Testvérek! Amikor most, az új esztendő kezdetén Isten áldását és a Szűzanya közbenjárását kérjük a szeretteink és a magunk számára, nehogy egy súlyos mulasztásba essünk! Minden intézmény vagy gazdasági vállalkozás elkészíti a maga éves tervét. Ez segíti őket abban, hogy eredményes munkát tudjanak végezni az év folyamán. Így évközben is van lehetőség, ha szükséges, a korrekcióra. Egy-egy sportoló is elkészíti a maga edzéstervét, ha valamilyen nagy versenyen eredményt akar elérni. Pontosan tudnia kell, hogy a verseny idejéig, mikorra, milyen fejlettségi szintre kell eljutnia. Ne legyen ez másképpen a mi életünkben sem! Legyen lelki programunk az egész évre! A lelki növekedés sikeressége érdekében is egy-egy részletcél megjelölése szükséges. Ugyanis az életszentség, az üdvösség is csak fokozatosan, apró, tervezett lépések által érhető el.

Egyházmegyei szinten is megalkottuk az előttünk álló év tervét. Bizonyos programok előkészítése már el is indult. Ebben az évben minden lelkipásztori munkánk középpontjában a családok lelkigondozása lesz. Szívesen csatlakozunk a kormány azon kezdeményezéséhez, amely 2018-at a családok évének jelölte meg. Ez különben is egybeesik az Egyház folytonos lelkipásztori célkitűzésével. A családok, azon belül pedig a nagycsaládok különös megbecsülését azzal a püspöki gesztussal is szeretném segíteni, hogy minden negyedik vagy többedik gyermek keresztelését szívesen vállalom, ha a család ezt kéri.

Továbbá szeretnénk, ha ebben az évben Egyházmegyénk minden tagja ellátogatna a győri Szűzanya kegyképéhez, illetve Szent László király és Boldog Apor Vilmos püspök ereklyéihez. Ezért különböző alkalmakat fogunk kínálni a különböző életállapotú és -korú testvéreink számára egy ilyen zarándoklaton való részvételre.

Végül, kedves Testvérek, azt hallottuk a mai evangéliumból, hogy a Szűzanya szívébe véste mindazt, amit az angyaloktól és a pásztoroktól hallott a Gyermek Jézus felől, és gyakran elgondolkodott rajtuk. Kövessük az ő példáját! Az új évben olvassuk gyakrabban a Szentírást, gondolkodjunk és elmélkedjünk az ott olvasottakról, hogy minél jobban megismerjük Istent és az ő velünk kapcsolatos tervét! Így egyre közelebb fogunk kerülni az életcélunkhoz, és talán még szeretteinket is segíteni tudjuk saját életcéljuk megtalálásában. A magunk részéről ennek egyetlen útja van, amit már a költő, Sík Sándor is követett: „Akarom élni az egész hitet, / Szeretni, ahogy Isten szeret, / És bízni, bízni akarok, / Abban, amit a Krisztus hozott. / Nem érzem, nem is gondolom, / De akarom, akarom, akarom” (A néma Miatyánk). Ámen!

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír