Idén 46 éve annak, hogy Márton Áron püspök 1971. április 18-án a gyulafehérvári székesegyházban pappá szentelte őket. Akkor tizen voltak, de még ugyanazon év szeptember 12-én további két Rómában tanuló társuk is a papság szentségében részesült a ditrói nagytemplomban.

 

Minden évben megemlékeztek szentelési évfordulójukról, a nagy távolság ellenére is találkoztak valamelyik osztálytársunknál, aki vendégül látta őket. Találkozásuk csúcspontja mindig az ünnepélyes hálaadó koncelebrációs szentmise volt, legtöbbször a helybeli hívek sokaságának részvételével a plébániatemplomban. Az utóbbi évek találkozóira Arad-Gályon, Túsnádfürdőn, Csíksomlyón, annak előtte Nagyváradon került sor, ami jelzi, hogy a kurzustársak egész Erdély területéről származnak, és a négy erdélyi magyar egyházmegye növendékei közül kerültek ki.

Idén az egyik távolba szakadt társuk, a magyarok világjáró püspöke volt a kurzustársak vendéglátója Esztergomban, a Szent Adalbert Központban, a bazilika és Várhegy tövében. Három osztálytársuk már csak „odafentről” csatlakozhatott hozzájuk.

A háromnapos találkozó során az atyák az Esztergomi Bazilikában bemutatott koncelebrációs szentmisékben adtak hálát Istennek a papság kegyelméért és mindazokért a kegyelmekért, amelyekkel minden emberi gyarlóságuk ellenére is elhalmozta és szolgálatában hűségesen megőrizte őket, és hogy mindmáig odaadóan szolgálhatnak az Úr szőlőjében: Ambrus Vilmos (Ludas), Ferencz István (Marosvásárhely), Gábor Zoltán (Szépvíz), László András (Újtusnád), Pálos István (Nagyvárad), Sándor Tivadar Arad-Gály), Vencser László (Linz) és a vendéglátó: Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök.

A szűnni nem akaró beszélgetések során megosztották egymással papi életük tapasztalatait, felidézték az együtt töltött szemináriumi évek emlékeit; hálás szívvel gondoltak szeretett hozzátartozóikra, kispapi életük támogatóira és jótevőire, szemináriumi társaikra, elöljáróikra és nevelőikre, Isten szolgájára, Márton Áron kegyelmes úrra, szentelő püspökükre.

A bazilika szentségi kápolnájában tartott szerda délelőtti koncelebrációs szentmise után a kassai vértanúk és Boldog Meszlényi Zoltán oltáránál imádkoztak és elmélkedtek, majd tiszteletüket tették és gyertyát gyújtottak Mindszenty József bíboros sírjánál a bazilika kriptájában, és a hűségéért megkínzott főpap boldoggá avatásáért imádkoztak.

Másnap a Bakócz-kápolna kegyképe előtt fohászkodtak Magyarok Nagyasszonya pártfogásáért. Délben Erdő Péter bíboros, érsek, prímásnál tették tiszteletüket, aki az esztergomi Prímási Palotában fogadta segédpüspöke kurzustársait, akik a főpásztor áldását kérték további életükre és szolgálatukra.

A felvidéki Garam völgyébe is ellátogattak, és az éppen 800 éves bényi premontrei kolostor romjai felett Sztyahula László kéméndi plébános, történész vezetésével ismerkedtek felvidéki magyar testvéreik az övékhez hasonló sorsával. A tanulmányi út során eljutottak Zselíz városába (Želiezovce), ahol Polka Pál zselízi helytörténész magángyűjteményének és a Franz Schubert emlékszobának megtekintése közben a galántai Esterházy család helyi történetével és a felvidéki magyarság múltjával is megismerkedtek – írta beszámolójában Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök.

Forrás és kép: MKPK, Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat

Magyar Kurír