A Kismartoni Magyar Lelkészség és a Jakab Antal Keresztény Kör közös szervezésében szeptember 21-én az őrvidéki tartományi székhely ferences templomában az esedékes magyar nyelvű szentmisén, majd pedig azt követően emlékprogram keretében is megidézték Isten szolgája Márton Áron püspök emlékét a megjelentek.

A P. Bíró Antal OFM verséből kölcsönzött címet és mottót viselő, „Szórja fényét a világon szerteszét” – Főhajtás Erdély nagy püspöke, Márton Áron emléke előtt című, a Gyulafehérvári Egyházmegyét 42 éven át irányító, jelenleg boldoggá avatására váró erdélyi főpásztor püspökké szentelésének (1939. február 12.) 75. évfordulója alkalmából rendezett emlékprogramot megelőző szentmisén annak főcelebránsa, Vencser László a kivételes alkalomra így utalt: „Ma Márton Áron püspökre emlékezünk. Megköszönjük Istennek, hogy adta őt nekünk, és amikor ma az emlékezés végén elimádkozzuk boldoggá avatásáért az imát, amit Erdély templomaiban a hívek évek óta minden szentmise után elimádkoznak, akkor azért is könyörgünk, hogy példaként követhessük őt. Szükségünk van ilyen példaképekre, akiknek nyomdokain járhatunk mi is.”

A szentmisét követően a Bécsből érkezett Geréd Péter egykori tanítvány egy Márton Áron saját kézjegyével ellátott, bekeretezett fényképet helyezett el az áldoztatórácson, ezzel is kifejezve egykori főpásztora iránti nagyrabecsülését. Mint elmondta, ez a fénykép évtizedek óta az éjjeliszekrényén van, így minden reggel első tekintete vele találkozik.

A kismartoni közösségben az e sorok írója által moderált, Márton Áron püspök előtt tisztelgő versekkel színesített műsorban Vencser László mellett a rendezvény házigazdája, Pál László püspöki vikárius, a kismartoni Egyházmegyei Bíróság vezetője is felelevenítette a nagy püspökhöz fűződő emlékeit.

Dávid Erzsébet Láttam a püspököt című költeménye után a kérdésre, hogy ő látta-e a püspököt, Pál László elmondta: először szülőfalujában, Szentegyházasfaluban látta, 1969. július 29-én, a bérmáláson, amikor is ő volt az első, akit Márton püspök megbérmált, talán mert ő volt a bérmálkozók között a legfiatalabb. Második alkalommal 1975-ben találkozott vele, amikor Gyulafehérvárra került a kántoriskolába.

Elsőévesekként ott ültek szeptember 29-én a székesegyházban a Szent Mihály-napi ünnepi szentmisén, amelyet Márton Áron mutatott be. Ott állt előttük és igét hirdetett az a nagy püspök, akiről otthon mindenki beszélt. Mivel a kántoriskola akkoriban a püspökségen volt, Pál László többször látta a püspököt, de sosem beszélt vele.

Harmadik élményeként azt mesélte el, hogy az érettségi előtt, 1979. május 27-én, a ballagás napján Pálfi Géza osztályfőnökük felkísérte az osztály tanulóit Márton Áron lakosztályába. A beteg, már nehezen beszélő püspök elmondta nekik, hogy az arcokat már duplán látja, de szavai nagy hatással voltak a diákokra.

Azt már az emlékprogramot követő kötetlen beszélgetésben mesélte el Pál László, hogy a nagy püspök temetése napján néhányan lementek a székesegyház kriptájába, ahol Márton Áron sírja előtt egy piros-fehér-zöld szalagos koszorút helyezett el valamelyik magyarországi vendég. Megjelent két szekus, a koszorút lefényképezték, majd egyikük a szalagot letépte, betette a zsebébe és elvitte.

Ugyancsak a kötetlen együttlét során jegyezte meg valaki azt is: „Nem igaz, hogy a múltat el kell felejteni. Nagyon is emlékezni és emlékeztetni kell rá…”

A kismartoni rendezvény része volt a Jakab Antal Keresztény Kör egész éves Márton Áron-emlékprogram-sorozatának, amelynek célja, hogy a nyugati diaszpórában élő, Erdélyből és a Kárpát-medence más tájairól elszármazott magyarok is emlékezzenek és főhajtással tisztelegjenek Isten szolgája előtt, és hogy azt a, nagy főpásztor boldoggá avatásáért megfogalmazott imádságot, amelyet Erdély templomaiban a papok és a hívek hosszú évek óta rendszeresen elimádkoznak, ők is elimádkozzák. Éppen ez volt a kismartoni rendezvénynek is a legfelemelőbb pillanata: a közösen elmondott ima, utána a himnuszok szavaival…

Varga Gabriella

hitvilág  2014.09.29. | 22:13 Szeptember 21-én Márton Áron püspökre emlékeztünk Kismartonban