hitvilág  

2012.08.06. | 22:20 Szent Ferenc nyomdokain Olaszországban

A nyugati kereszténység legfontosabb zarándokhelye a középkor folyamán Jeru­zsálem, Róma és Santiago de Compostella volt. A Szentföldre már Krisztus halálát követően megindultak a zarándoklatok, a 4. századtól azonban a fő úti cél a két apostol ereklyéit és számos vértanú maradványait is őrző Róma lett. Hozzájuk a 10. századtól kezdődően folyamatosan felzárkózott Com­postella, a sor a későbbiek során tours-i Szent Márton, Szent Mihály és Szűz Mária kegyhelyeivel bővült.

Említett szent helyeken erdélyi zarándokok is megfordultak: a 15. század második feléből fennmaradt harangjelvények tanúsága szerint az itteniek elsősorban Rómát keresték fel, de aacheni, kölni stb. zarándoklatokra utaló nyomok is fellelhetőek. A homoródjánosfalvi templom szentélyének 16. század eleji átépítését – boltozatának gyámkövein látható jelvények alapján – az újabb kutatások a helyi egyház patrónusának spanyolországi zarándoklatával hozzák összefüggésbe.

A kolostorok, ispotályok és vendégházak vonalát követő régi útvonalakra az elmúlt évtizedekben valóságos új hálózatok épültek, amelyek mentén különböző indíttatással, gyalogszerrel és lóháton egyaránt évente tíz-, kiemelt években akár százezrek kereshetik fel a legfontosabb szent helyek valamelyikét. Több, Skandináviától Közép-Európáig kijelölt útvonal vezet például Szent Jakab (legendájának néhány részletét a gelencei Szent Imre-templom nyugati falának 14. századi falképein is megörökítették) spanyolországi ereklyéihez is, az El Camino mintájára ugyanakkor Európa-szerte új zarándokutak is létrejönnek (pl. a Mária-út Mariazell és Csíksomlyó között).

Sorozatunkban a szűk másfél évtizede kijelölt camminót, a Székelyföldön egyelőre kevésbé ismert olaszországi Szent Ferenc-utak egyikét mutatjuk be a június-július folyamán megtett zarándoklatunk élményei alapján.

Az Assisibe igyekvők számára több kijelölt, több ponton egymást metsző zándokútvonal áll rendelkezésre: egyikük Firenzéből, egy másik a Dovadola melletti Montepaolo középkori ferences remeteségétől indul, egy további pedig Assisi mellőzésével a Greccio–Fonte Colom­­bo–La Foresta–Poggio Bustone vonalat követi, majd rácsatlakozik a Rómába vezető útra.

Az általunk bejárt kb. 350 km hosszú útvonal (La Verna-i szentély–Poggio Bustone) különlegessége abban áll, hogy a hagyományos zarándoklatokkal ellentétben a szent hely, a névadó szent ereklyéit őrző templom nem célállomás, hanem az út első felének lezárása, innen aztán továbbhalad délre, Olasz­ország földrajzi középpontja irányába.

Az El Caminóval való összehasonlítás helyénvaló, hiszen nemcsak külsőségeiben követi azt, hanem annak hivatalos „kisebb testvére” is (a ferencesek latin megnevezését követve: OFM – Ordo Fratrum Minorum). Maga Szent Ferenc (1182–1226) is végigjárta az első vértanú apostol ereklyéjéhez vezető spanyolországi gyalogutat, a középkori leoni királyság területén található Astorga városban ma is őrzik emlékét annak, hogy zarándoklata során a városban ápolták Assisi híres fiát.

A zarándok itt is útlevelet, ún. credenzialt kap,

amellyel igénybe veheti a szálláshelyek (plébánia, kolostor, remeteség, ifjúsági szállás, panzió, szálloda) valamelyikét, kijelölt útvonalon (sárga nyíl és TAU jel) halad, és magán(val) hordozza a jelvényeket, jelen esetben a Szent Ferenc által aláírásként is gyakran használt jelt. A javasolt napi szakaszokra, szálláshelyekre, vidékre vonatkozó fontosabb tudnivalókkal négy kiadást megért, több nyelvre lefordított olasz útikönyv (magyar változata idén várható) nyújthat segítséget.

A Dél-Toscana, Umbria és Lazio tartomány északi részének hegyes-dombos vidékein végigvezető, a középkori ferences kolostor- és remeteséghálózat útvonalát követő olasz cammino Szent Ferenc életének legfontosabb mozzanataihoz igazodik. Kiindu­lópontja az Arezzo várostól kb. 50 km-re északra, mintegy 1100 méter tengerszint fölötti magasságban található La Verna-hegy, ahol 1214 körül maga Szent Ferenc építette az első kis kápolnát, majd később is gyakran visszajárt ide, az aszketikus magányt előtérbe helyező, önmegtartóztató életmód számára alkalmas környezetbe (Sasso Spicco). A sziklára épült szentély – templomok, kolostor és kápolnák együttese – jelentőségét a halálát követő években szentté avatott Ferenc legendája adja (magyar nyelven a 15. század dereka előtt íródott Jókai-kódex tartalmazza), miszerint az 1224. év Szent Mihály havának böjtjét itt végző barát elnyerte testén a krisztusi sebeket. Mai rendtársai naponta a stigmák kápolnájába vezető körmenettel emlékeznek erre. A középkor folyamán nagy népszerűségnek örvendő Legenda aurea, a szentek élettörténeteit tartalmazó Jacobus de Voragine-féle 13. századi összeállítás erről így szól: „Látomásában Isten szolgája egy megfeszített szeráfot pillantott meg maga fölött, aki keresztre feszítésének jeleivel láthatóan megpecsételte, úgyhogy maga is megfeszítettnek látszott. Keze, lába és oldala a kereszt jegyét viselte, de gondosan ügyelt arra, hogy ezeket a stigmákat mindenki szeme elől elrejtse. Néhányan még életében észrevették ezeket, halálakor pedig igen sokan megpillanthatták. Sok csoda igazolta, hogy ezek a jelek valóban léteztek.”

A mintegy tíz-tizenkét zarándok részére kialakított közös szállást a konvent nyugati, szentélyre néző szárnyában rendezték be, az alkalmi turisták számára külön szobák állnak rendelkezésre. A camminót gyalogszerrel járókat a zarándoklat kezdetét jelölő első útlevélpecsét, a békességet és boldogságot árasztó csodálatos környezet mellett további, a következő napok fizikai megerőltetéseiért már előre kárpótló meglepetés éri: a szentély alatti falu önfenntartó közösségekre emlékeztető formában élő lakosaival elfogyasztott közös vacsora a konvent éttermében. „Vannak még vidékek” – gondol haza a zarándok a Csíksomlyó feletti Kálvária-hegyre, majd reggeli fél hétkor a rendház megnyitásával, a csodálatos hely elhagyása iránti sajnálattal, de annál nagyobb lelkesedéssel, kedvező időjárás reményében és a Monte Calvanóra való felkapaszkodással megkezdi útját Assisi irányába.

Szöveg és képek: Csáki Árpád és Henning János

(folytatjuk)

3szek.ro