hitvilág  2013.03.13. | 22:10 Íme, az új pápa – Portré

Az első latin-amerikai és az első jezsuita pápa 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban.

Vegyésznek készült, de végül a papi hivatást választotta. A sze- minárium elvégzése után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe.

A filozófiai doktorátus megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított, 1969-ben szentelték pappá. A kiváló vezetési képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat évig a rend tar- tományfőnöke, 1980-tól annak a szemináriumnak a rektora volt, amelyben végzett, doktori értekezését Németországban készítette el.

1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben nevezte ki bíborossá II. János Pál pápa, három vatikáni kongregációnak is tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke.

A lengyel pápa halála után tartott konklávén a kiszivárgott hírek szerint ő volt Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa legnagyobb vetélytársa, s állítólag a szoros negyedik forduló után maga kérte, hogy támogatói ne rá szavazzanak.

Bergoglio konzervatív teológiai nézeteket vall, elutasítja az abortuszt, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát. Ugyanakkor küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett, ami különösen népszerűvé tette a válságok sújtotta Argentínában, együttérzést mutat az AIDS-betegekkel és megrótta azokat a papokat, akik nem voltak hajlandóak megkeresztelni a házasságon kívül született gyermekeket.

Az evilági dolgokat elutasítja, érsekként sem volt autója, inkább a tömegközlekedést használta, nem volt hajlandó beköltözni a fényűző főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti.

A Latin-Amerikában született felszabadítási teológiától (amely szerint az egyháznak Jézus tanítását követve politikailag is a szegények oldalára kell állnia) távolságot tart, de közel áll a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalomhoz.

Személye hidat képez a harmadik világhoz: olasz származású argentin, aki Németországban tanult, jezsuitaként pedig egy nemzetek fölötti regionális közösség tagja.

Az egyházat megrázó botrányokban érintetlen, s mind a konzervatív, mind a mérsékeltek tisztelik intelligenciáját, szerénységét és lelkipásztori munkáját.

Megválasztása jelzi, hogy az egyház nagyobb súlyt helyez az Európán kívüli világra, ahol immár a katolikusok többsége – egyedül Latin-Amerikában 42 százalékuk – él.

MTI