Az én Jézusom a Krisztus, aki teljes határozottsággal bírálta kortársait,
úgy, hogy ez a bírálat, - máig ható:
„Ez a nép ajkával tisztel engem, - ám szíve távol van tőlem,
Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, 
amelyek csak emberi parancsok.” (Mk 7, 18)

Ha ügyesen forgatjuk szavainkat, - majd mindent elérhetünk.
Szavaink nyilaival még a legrutinosabb ellenfél is legyőzhető.
A szívünkbe látó Istent azonban nem lehet áltatni.
Ő mindig helyesen látja dolgainkat.
Nem úgy, mint mi.
Szavaink bárkit felemelhetnek, vagy lesüllyeszthetnek. 
Felelősségünk is, éppen ebben van.
Hangsúlyozhatunk, vagy elhallgathatunk bármit.
Istennél azonban teljesen másképpen van.
A szavainkkal való játék, megtanulható.
A szavakkal való küzdés, elsajátítható.
Ám erkölcsi felelősségét és igazságtartalmát, 
szavainknak, - maga az Úr tartja számon.

Veszélyes fegyver a szó!
Az Úr azonban nem szavaink formáját, 
veszélyes csengését figyeli,
hanem szívünk legbensőjét.
Egyéniségünk lényege is, szívünkből sugárzik.
Kinek lelke jó, - az legelőször mindig a jót veszi észre. 
A háborgó és elégedetlen szívű,
az magával mindig elégedetlen lesz,
de ami még rosszabb, környezetével szemben is.
Csak annak szívében lesz ismerős, és ha gyarlón is,
de megélhető, - a szeretet parancsa,
kinek szívében Isten, „otthon” van.
Annak nem nehéz elhárítania bármely kísértést,
mely szertelenségre, gyűlöletre 
vagy önzésre ösztönözné.

Gyümölcseikről ismerjük meg a gyümölcsfákat.
Ugyanezzel a természetességgel,
tetteink lesznek gyümölcseink elsősorban és nem szavaink.
Az Úr, a benne bízókat tudja megerősíteni.
Ezzel az erővel tud segíteni a gyengén, hogy erősödjék.
Hogy a vétkes is képeses legyen rátalálni 
az isteni irgalom forrására és útjára.
Az erős pedig, hogy még erősebb legyen.

Lépjünk bátran, 
a szavak útjáról a tettek útjára, 
szeptemberünk első, - szép vasárnapján!

HIMNUSZ-reggeli

Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!
Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;
tartós öröm, amit bőségben ad
vasárnapunk!

Mennybéli fény, vakoknak napvilág,
veled rontott poklot Krisztus Király.
Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,
bár por vagyunk!

Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,
hogy minden bűn alá helyeztetett,
de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;
gyógyít az Úr!

Erős az Úr, és bölcsessége szent;
haragja szűnt, irgalma megjelent,
mikor fajunk s világunk tönkrement
és porba hullt!

Poklot tiport és feltámadt az Úr,
emberfajunk őbenne megújul,
az elveszett juh vállához simul,
és égre vár!

A béke szent az ég és föld között,
egész világ új fénybe öltözött,
győzött az Úr, hirdessék hírnökök:
csak ő Király!

Örök hazánk terólad énekel,
Egyház Anyánk víg szóval így felel:
„Alleluja!”, s ma százszor zengi el
népünk e dalt!

Legyőztük már a halál erejét,
élvezzük hát győzelmünk örömét;
békülj te föld, dicsőség neked ég,
zengj diadalt! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, Istenem! Fölséget és pompát öltöttél magadra, a fényesség a te palástod, alleluja.