Teréz 1873. január 2-án született kilencedik gyermekként. Édesanyját és négy fiútestvérét nagyon korán elveszítette. Tízévesen, amikor már a bencésekhez járt iskolába, súlyosan megbetegedett, de Pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki.

Tizenhárom évesen lett első áldozó, és arra kérte az Urat, hogy "vegye el a szabadáságt", vagyis Istenhez akart tartozni. Szerzetesi hivatást érzett, apáca akart lenni, és ezt a vágyát csak erősítette, hogy két nővére is apácának ment. Hitvallása ez volt: ,,Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!"""

Egyszer egy halálra ítélt gyilkos megtéréséért imádkozott, és amikor látta, hogy a gyilkos valóban megtért, egyre növekedett benne a vágy, hogy napról napra lelkeket mentsen. Mindent megtett azért, hogy haladéktalanul beléphessen a kármelita apácák kolostorába. A gyógyszerész nagybácsi, akinél édesapjával és nővéreivel laktak, eleinte hevesen ellenezte a dolgot, de később beleegyezett, hogy karácsonyra a tizenöt éves Teréz belépjen a kolostorba. Fiatal kora miatt csak viszontagságok árán sikerült belépnie a rendbe, még a pápához is folyamodott kérelmével, mire végül befogadták.

Ettől a naptól elfoglaltsága a következő volt: hat és fél óra zsolozsma és elmélkedés, öt óra munka, két óra közös foglalkozás, ugyancsak két óra egyéni foglalkozás, fél óra oktatás a novíciák mesternőjétől, összesen egy és háromnegyed óra étkezési idő és hat-hét óra éjszakai pihenés.
Az első öt esztendőben Teréz sokat szenvedett a magánytól, azonban minden szenvedést természetfeletti örömmel fogadott. Az Úr ugyanis értésére adta, hogy csak a kereszt által akar lelkeket adni neki. Így történt, hogy ,,a szenvedés iránti készsége olyan fokban növekedett, ahogyan gyarapodtak a szenvedései".

A szerzetesi ruhát 1889 januárjában ölthette magára. A következő évben rettenetes járvány tört ki a kolostorban, ami több nővér halálát okozta. Ez alkalmat adott Teréznek arra, hogy megmutathassa bátor odaadását.

Még februárban kezdett verseket írni. Az év végére készült el a Jeanne d""Arc küldetése című drámával, amelyet a következő év januárjában a kolostorban elő is adtak a nővérek. Amikor Teréz édesapja ebben az évben meghalt, szeretett nővére, Céline is belépett a Kármelba, és a Szent Arcról nevezett Genovéva nővér nevet kapta.
1895 januárjában nővérei kérésére elkezdte írni gyermekkora emlékeit. 1896. január 20-án adta át feljegyzései kéziratát a priórának. Ez a munka az Egy lélek története c. könyv első nyolc fejezetét tartalmazza. Nagypéntek éjszakáján Teréz vért köpött. Nem sokkal utána félelmetes kísértések támadták meg, megkérdőjeleződött lelkében a hite, reményvesztetté vált. E kísértések egészen haláláig gyötörték.

 "Legyetek szentek, amint Én Szent vagyok. Példaképül kis szent Teréz példáját állítom ma elétek. Mit tanuljatok tőle?

 

A Szeretetet!

"Az én hivatásom: a szeretet."

"Jézust úgy akarom szeretni, ahogy még soha senki nem szerette."

"Csakis önmagunk teljes feláldozását lehet igazán szeretetnek nevezni."

"Én Jézust nem az ajándékaiért szeretem, hanem Önmagáért."

"Érzem és tudom, hogy amikor másokkal gyöngéd vagyok, akkor az Úr Jézus működik bennem."

"Nem bánom, hogy feláldoztam magam a Szeretetnek."

 

Isten és a felebarát megörvendeztetését!

"Nincs más foglalkozásom, mint a szeretet és áldozat virágait szedni és azokat Istennek felajánlva Őt megörvendeztetni."

"Még egy gombostűt is azért veszek fel a földről, hogy azzal örömet szerezzek a Jóistennek!"

 

A lélekmentést!

"Ne fecséreljük el az

időnket, mentsük meg a lelkeket. Úgy hullanak a lelkek a pokolba, mint hópelyhek tél idején."

"jézus a mi szeretetünktől, áldozatainktól akarja függővé tenni a lelkek üdvét. Ajánljuk fel Neki szenvedéseinket az ő megmentésükért!"

 

A kis tettek értékelését!

"Minden pici áldozat, minden mosolygós tekintet, minden kedves szó és tett által meg akarom mutatni, hogy mennyire szeretlek Istenem."

"Jézus engem arra tanít, hogy minden apró cselekedetemet szeretetből végezzem."

"Jézus Szívét elragadják a tiszta szeretetből végzett legkisebb tetteink."

 

A szent közömbösséget!

"Semmibe se veszem az emberek véleményét és közömbösen fogadom: úgy a megszólást, mint a dicséretet. Mindezek nyomtalanul haladnak el előttem."

 

Az életszentség utáni vágyat!

"Ha szent akarsz lenni, könnyű lesz az neked, csak egy célod legyen. Jézusnak örömet szerezni!"

"Ha szent akarsz lenni: sokat kell szenvedned, folyton csak azt kell kutatnod, hogy mi a tökéletesebb és önmagadról meg kell tanulnod lemondani."

 

A napi kérdés feltevést!

"Jézus, Mária, meg vagytok elégedve velem?"

 

Az igazi áldozást!

"Azt akarom, hogy a kis Jézus olyan jól érezze magát a szívemben, hogy ne kívánkozzék vissza többé a Mennyországba!"

 

A boldog hallgatást!

"Ha félreértenek vagy megítélnek minket, ne szóljunk egy szót sem. Ó, boldog hallgatás, mely mennyei békével árasztod el a lelket!"

 

Az apró áldozatokat

"Az ima alatt az egyik nővér folyton a rózsafüzért csörgette. Engem rendkívül zavart. Imám abban állt, hogy felajánlottam Jézusnak ezt a koncertet, és így igyekeztem Neki örömet szerezni."

 

A konkrét önmegtagadást

"Önmegtagadásom abban állt, hogy megtörtem akaratomat, elfojtottam ellenérzéseimet, észrevétlenül apró figyelmességekkel halmoztam el a környezetemet, és még sok ezer ilyen apróságból."

 

Az ellenszenv leküzdését

"Azon igyekeztem, hogy úgy bánjak ellenszenves nővértársaimmal, amint azzal bánnék, akit a legjobban szeretek. Mindannyiszor imádkoztam és bűnbánatot tartottam, valahányszor találkoztam vele."

 

A lelki szárazság jó megélését!

"Ha nem érzek semmit, ha lelki szárazságban vagyok, képtelenül az imára, az erények gyakorlására, akkor apró alkalmakat keresek, csekélységeket, hogy ezekkel örvendeztessem meg az Úr Jézust. Például egy mosollyal, egy kedves szóval, amikor pedig jobban esne a hallgatás. Ha pedig nem találok ilyenekre alkalmat, akkor legalább ismételten elsuttogom Neki, hogy szeretem."

 

A szórakozottság értékesítését

"Ó Uram, Istenem! Te tudod, hogy szórakozottságomban milyen gyakran eltávolodom Tőled. Ilyenkor végtelen Irgalmasságodra gondolok: aki nek az igazakért, hanem a bűnösökért jöttél. Ilyenkor imádkozom azokért, akikre elkalandozva gondoltam, így ők is hasznot merítenek szórakozottságomból."

 

Az alázatosságot

!

"Ha valóban alázatosak vagyunk, szívesen fogadjuk bárki jótanácsait"

 

Isten Akaratának fontosságát!

"Uram, én nem félek a szenvedéstől, nem félek semmitől, csak a magam akaratától. Kérlek, vedd el tőlem, és add nekem a Te Szent Isteni Akaratodat!"

 

A bűnösök szeretetét

"Én minden bűnöst meg szeretnék téríteni, hogy letöröljem a könnyeket, melyeket Jézus ont, bűneink miatt."

"Minden áron meg akarom akadályozni, hogy a bűnösök örökre elkárhozzanak."

"Ó én Jézusom, ne engedd, hogy lelkem tisztaságát a legkisebb bűnnel elhomályosítsam. Inkább most, ebben a pillanatban vigyél magadhoz."

 

A határtalan bizalmat

"Én az Istenbe vetett bizalomnak útját járom, és nem tudom megérteni azokat a lelkeket, akik ilyen Jóságos Baráttól félnek. A bizalom hiánya az, amely Jézust bántja. Én bízom Isten Irgalmában."

 

A hitet a megszentelt dolgokban

"Gyújtsátok meg a szentelt gyertyát, mondta utolsó napjaiban, mert közelsége enyhít rajtam, érzem, hogy eltávolítja a Gonosz szellemet!"

 

A szenvedés értékelését

"Szabad vagyok, mint a madár. Már nem félek a hosszú betegségtől sem, ha a jó Isten megengedi."

"A szenvedés megérlelt, és úgy megacélozta lelkemet, hogy a mulandó dolgokért már nem hullatok egy könnycseppet sem."

"A kereszt kísérő társam volt a bölcsőtől kezdve, és Jézus azt akarta, hogy szenvedélyesen szeressem ezt a keresztet."

 

A halál elfogadását

"Egy csöppet sem félek a halál borzalmaitól. Biztosan tudom, hogy Ő sosem fog elhagyni."

"Azért örülök a halálnak, mert Odafönt többet tehetek a lelkekért, mint itt a Földön."

Halálának előestéjén mondta: "Minden beteljesedett… csak a szeretet számít."

Halálának napján mondta: "Bátran! … hát előre!… előre… Ó! Nem akarnék egy csöppet sem kevesebbet szenvedni!" Aztán a feszületre pillantott, melyet imára kulcsolt kezeibe szorított: "Uram, Istenem… nagyon…. szeretlek!!!!"

"Íme az én vágyam a jövőre nézve: Istent szeretni, szeretetében részesülni, és lejönni a Földre, hogy megtanítsam az embereket arra, hogy kell szeretni a Szeretetet!"

"Megkezdtem hivatásom betöltését: úgy szerettetni meg másokkal a Jóistent, ahogy én szeretem Őt, hogy megismertessem másokkal az én kis ösvényemet."

"A mennyei boldogságban is jót akarok tenni a Földön élőkkel."

"Rózsaözönt fogok bocsátani a Földre a világ végéig."

 

Amennyország utáni vágyat

"Ó, a mennyországot mennyire óhajtom, hogy ott örökre szemlélhessem Jézus szépségét, de addig is sokat akarok szenvedni és megvetve lenni."

 

Az eredmény mellőzését

"Tegyél meg mindent, ami rajtad múlik, és ne törődj az eredménnyel."