(Morvaország, Tasswitz, 1751. december 26. - Bécs, 1820. március 15.)

Özvegy édesanyja egyedül nevelte. Szűkös anyagi körülményeik nem tették lehetővé, hogy tanulhasson.

Elsajátította a pékmesterséget, s így tartotta el magukat és gyűjtött némi pénzt a tanulásra. Huszonegy éves korában elkezdhette tanulmányait.

Ám a középiskola évei alatt elfogyott a megtakarított pénz, ezért az egyetemet már el sem kezdhette. 1780-ban Bécsben egy bőkezű jótevő lehetővé tette számára, hogy elvégezze a teológiai stúdiumokat.

1785-ben Rómában belépett a redemptoristák bontakozó rendjébe. Egy véletlen folytán ismét Bécsbe került. Már haláláig itt is maradt. Személyiségének kisugárzó erejével a katolikus reform elindítójává vált. Foglalkozott a betegekkel és bevezette a lelkipásztorkodás új formáját, a családlátogatásokat. Ugyanolyan természetességgel mozgott a nemesek körében, mint a tudósok és diákok között. Gyakran hívta meg asztalához Széchényi Ferenc gróf is. 1909. május 20-án avatták szentté.

Azt mondják, a magyar nép pesszimista, az ifjúságot pedig a tartatlan jelzővel illetik. Ott az önbecsülés, itt az állhatatosság hiányzik. Ha valami elsőre, minimális energia befektetéssel nem sikerül, azt már eleve elrendelt kudarcként éljük meg. A "nekem úgysem sikerülhet" jelszóval - szinte esélyt sem adva a Gondviselésnek -, mint vert sereg, önként "visszavonulunk"... (Sajnos ez a mentalitás a hívő emberek többségének is jellemzője.)

Vajon mi lett volna Kelemenből, ha belenyugszik sanyarú sorsába és megmarad "kétkezi" munkásnak, vagy amikor egyetemistaként elfogyott a pénze és elkeseredésében mindent feladva hátat fordít gyermekkori álmának?

Hány és hány fiatal hagyja abba tanulmányait a pillanatnyi sikertelenség (rosszul sikerült vizsga, félév...) után? Megriadva a próbáktól, mennyi jobb sorsa érdemes ember kallódik el? Az igazán fontos, nagy dolgokért tudni kell áldozatot vállalni. Nem az a legnagyobb tragédia, ha esetleg mások nem bíznak céljaink elérésében, a helyzet akkor válik menthetetlenné, ha mi sem bízunk önmagunkban.

Bécs apostolának élete szép példa arra, hogy hittel, kitartással és kemény munkával elérhetjük céljainkat.

Kovács András