A keresztény kultúrkörben ma húshagyó kedd, vagyis a farsang utolsó napja van. Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata előtt.

 

 

 

A húshagyókedd a megelőző hétfővel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják.

 

Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd, a magyarországi Baranya megyében pedig madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon.

 

Ez a nap a farsang utolsó napja, a farsangi mulatságok tetőpontja, a farsangtemetés ideje is. Néhol szalmabábukat égetnek, hogy lezárják a farsangot és a telet, a világ több részén pedig karnevállal, felvonulással ünneplik meg. Húshagyókeddre esik például a híres velencei karnevál utolsó napja is, ez idő tájt rendezik a riói karnevált, Magyarországon pedig a mohácsi busójárás a legnagyobb farsangzáró esemény.

 

A holnapi hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, amikor a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. A mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd a bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból.

 

A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba. Ennek az emlékét a mai napig őrzi a szertartás:

 

az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon és nagyböjt első vasárnapján keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja:

 

„Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”

 

A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.

 

A nagyböjt azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki: Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.

 

A böjt a XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.

 

A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a XIII. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág.

A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje.

 

A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve „semmihét”, „csonkahét” volt, a hamvazószerda utáni csütörtököt pedig Magyarországon néhol „kövércsütörtöknek”, „zabálócsütörtöknek”, vagy „torkos csütörtöknek” is nevezték. Ezen a napon ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területeken a csütörtöki torkoskodás kötelező volt, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot.

 

A torkos csütörtök viszont a világ többi részén hamvazószerda előtti csütörtököt, a farsangi főszezon csúcspontját, a karnevál első napját fedte. Az ezt követő pénteken, mivel a keresztények Jézus halálának emlékére minden pénteken böjtösen étkeztek, az ünneplés alábbhagyott, szombattól kezdve azonban egészen kedd reggelig tarthatták a mulatságokat. Kedden este, nehogy véletlenül is átlépjék az éjfélt, és így hamvazószerda napján vigadjanak, már nem ünnepeltek.