Agapét rendelek el

Elrendelem azok megkeresztelését, akik szemünk láttára most beteltek Szentlélekkel, és ennek jeleként nyelveken beszéltek és magasztalták Istent – mondta Péter, az Anyaszentegyház első feje, és úgy is lett. Milyen alapon tehette ezt ez az egykori halászember, kitől kapott Péter ilyen jellegű és ekkora hatalmat, hogy akár emberek megkeresztelését (olyanokét, akik akarják) csak úgy, egyik pillanatról a másikra elrendelhette? Válaszomat nem nyújtom el: Krisztustól.

Szeressük egymást…! – kéri az öreg János, talán Pathmosz szigetéről. S utána érvel, magyaráz, megokol, csak hogy meggyőzze a mindenkori Bibliát, s benne az ő levelét olvasót is, hogy ez az egyetlen egy helyes emberi magatartás. Ultima ratiója a földi pályafutása vége felé közeledő sokat látott és megélt apostol kérésének, ti. hogy miért viselkedj így: hiszen „Isten… elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.”

Én szerettelek benneteket! S most nincs más kérésem, s abból fakadóan neked tennivalód (természetesen csak ha akarod), mint megmaradni abban az „atmoszférában”, amit ez az én isteni, múlt időben fogalmazott szeretetem örökre, végérvényesen megteremtett. Mert az isteni cselekvések, történések múlt ideje egyáltalán nem olyan, mint sokszor a mi emberi múlt idejű dolgaink. Ha mi szerettünk valaha, valamikor valakit, korántsem biztos, hogy az most is így van. Azonban az, hogy Krisztus szeretett, létrehozott egy olyan egyedülálló, megingathatatlan, megdönthetetlen valóságot, amelybe lehetősége van az embernek: neked, nekem mindenestül belépni, és abban ott maradni, együtt lenni, és végső soron túlélni az első halált, és ebben az állapotban kikerülni a második, örök halált azt jelenti, hogy amit az idő feletti Isten egyszer is csinált az időben, az perfekt lett. Tehát ha Krisztus szeretett, az végérvényesen valósággá s tapasztalható atmoszférává vált. Valósággá, atmoszférává, amit a Biblia s annak nyomán maga az Úr is egyenesen országnak nevez: Isten Országa, Mennyeknek Országa.

A Feltámadott kérése… Nem! Kifejezett, isteni parancsa: Megmaradni ebben a valóságban, országban! Meggyőződésem: a fogantatással mindenki ebbe teremtődik. A keresztelkedéssel, ha valaki azáltal erősödhet, olyan kegyelmet kap az ember, amelynek erejéből egy egész életen át bent maradhat az Országban. Elsőáldozások, bérmálkozások idejét élve ide kívánkozik: az Ország Ura megannyi kegyelem-kenyérrel elhalmoz bennünket, hogy minél erősebben beágyazódjunk ebbe az Országba, és ki ne kerüljünk sose akár a külső sötétségnek megannyi e világi tornácára.

Húsvét 6. vasárnapján azért imádkozzunk templomainkban, hogy egyre jobban megértsük, s egymással is megértessük a „Világ Fejedelmének” valóságával szemben az értünk Feltámadt Úr szeretetének valóságát. Azt, amit ez a szeretet létrehozott, s amibe mi beleteremtődtünk, ajándékba kapott szentségek által benne egyre erősödünk.

Még egy utolsó dolog. A most vasárnapi igehelyek nyomán bátran mondhatom: alkotmánya is van ennek a valóságnak, ennek az Országnak. Egy szó, ami 19-szer fordul elő ebben a mindössze három igerészben, s amit magyar nyelven nem is tudunk jól egy szóval visszaadni.

Az Alaptörvény, aminek mindenki, még saját bevallása szerint az Atyától jött Fiú is engedelmeskedett: Agapé.

Koós Ede/Magyar Kurír