Szent I. Kelemen vagy Római Szent Kelemen (ógörögül: Κλήμης Ρώμης Klémész Rómész, latinul: Clemens Romanus), (kb. 35 – 97?) Róma püspöke, Szent Anacletus utódaként a 4. római pápa 88-tól haláláig. A patrisztika az apostoli atyák között tartja számon. A katolikusok között többek között a Krím-félsziget és több európai város, valamint a kőfaragók, kalaposok és tengerészek védőszentje.

A történeti források személyére vonatkozóan nem egyeznek meg minden tekintetben, ezért több ponton – mind származását, mind uralkodásának sorrendjét és időközét illetően – is eltérnek a történészek véleményei.

Néhány ókeresztény szerző, mint Órigenész a Pál apostol filippiekhez írt levelében említett társával azonosítja (Fil 4,3), ennek megfelelően Kelemen nem csak Szent Péter utóda lenne, hanem Pál apostol tanítványa és munkatársa is. Órigenész emellett zsidókeresztény származásúnak tartja, amit a történészek is valószínűnek tartanak, ugyanis az általa írt Korintusiakhoz írt levélelárulja, hogy Kelemen kitűnően ismerte az Ószövetséget, és sokszor idézi is; ezenfelül a jeruzsálemi templom liturgia rendjének ismerete is a mellett szól, hogy a zsidóságból származott. A 4. században feltűnő újabb és újabb adatok már pogány-kereszténynek tartják Kelement. Ez minden bizonnyal nem történeti realitást tükröz, ugyanis ebben a században már szinte természetesnek tartották, hogy a kereszténység nagyjai a pogányságból megtértek közül kerültek ki. Az ókori források írnak egy Flavius Titus Clemens nevű consulról, aki unokatestvérével, a későbbi Domitianus császárral töltötte be ezt a hivatalt. A 4. századi Kelemen-regény - és ennek alapján a 19. század közepétől a történészek java része is - ővele azonosította Kelement. Azonban nem valószínű, hogy előkelő családból származott. Többen azt tartják elképzelhetőnek, hogy a Flavius család egyik fölszabadított rabszolgája volt.

Szent Kelemen pápa, (Giovanni Battista Tiepolo)

Uralkodásával kapcsolatban is felmerült több tisztázatlan tény. Szent Iréneusz szerint Szent Péter harmadik, Szent Jeromos szerint ellenben negyedik utódja volt. Tertullianus pedig azt írja, hogy Kelement maga Péter rendelte utódjául. Epiphaniosz hozza összhangba ezeket úgy, hogy bár Kelement Péter rendelte utódjául, de ő visszalépett Linus javára a békesség kedvéért. Többen úgy gondolják, hogy Péter apostol Rómában maga szentelte püspökké Linust, Klétoszt és Kelement. Kelemen valószínűleg többször is helyettesítette a Pétert követő Linuszt, majd Klétoszt, és ezért gondolták többen, hogy Kelemen a harmadik a szukcesszióban.

A Liber Pontificalis vértanúként tartja számon. Passiója szerint, amelyet a 4. században írtak, Traianus császár, az uralkodása alatt kirobbant keresztényüldözés során a Krím-félszigetre, Kherszonba száműzte. Kelemen kétezer keresztényt talált ott, akik hozzá hasonlóan kényszermunkára lettek ítélve. Panaszkodtak, hogy nagyon messzire kell vízért járniuk. Ekkor Kelemen a többiekkel együtt imádkozni kezdett vízért. Ekkor meglátott egy Bárányt, a lábával kapart egy helyen. Kelemen odament és a megjelölt helyen szerszámát belevágta a földbe. Olyan bővízű forrás fakadt, hogy patakként folyt tovább. A környék lakói úgy megrendültek az eseménytől, hogy megkeresztelkedtek. Amikor ez a császár tudomására jutott, elrendelte, hogy kössenek követ Kelemen nyakába és fojtsák a tengerbe. Végül horgonyt kötöttek a nyakába és a tengerbe vetették, ezért a horgony lett az attribútuma.

Miután vértanú lett, a legenda szerint a tenger több mérföldre visszahúzódott, hogy a hívek a holttestét kivihessék a szárazra. A hullámok mint márvány mauzóleum vették körül a szent testét.

Rómában hamarosan kialakult a tiszteletét őrző hely is. Egy ősi háztemplomnak a tulajdonosát Kelemennek hívták. A 4. században a két név viselőit azonosították, s az egykori háztulajdonos eltűnt a szent pápa mögött. Kelemen nevét a szentmise római kánonjába is fölvették. Ettől kezdve az irodalom, az egyházi művészet és a liturgia együtt magasztalta a vértanú pápát.

A római Szent Kelemen-bazilika belseje

A középkor elején hazatértek ereklyéi is: Cirill és Metód, akiket III. Mihály bizánci császár 860-ban a Krím-félszigetre küldött misszióba, Kerszonban megtalálták Kelemen maradványait, és később magukkal vitték Rómába. A már meglévő Szent Kelemen-bazilika fogadta be ereklyéit, és így a szent sír-templomává lett. A bazilika mai altemplomában a középkori freskók beszélik el a szent pápa történetét, ahogy a hagyományban megformálódott.

A hajósok, kalaposok, márványfaragók, tengerészek védőszentje lett, zivatar, hajótörés, gyermekbetegségek ellen kérik oltalmát, valamint a bányászok hajdani patrónusa. Tiszteletével főleg Tirol és Csehország egyes bányavidékein, Magyarországon szórványosan, leginkább Rozsnyó és Selmecbánya környékén találkozunk. A rozsnyai Kálvária kápolnában (1741) képét láthatjuk. Névünnepén itt búcsú is van: a bányászok díszruhásan, kezükben égő gyertyával misén vesznek részt. Hasonlóképpen Illés selmeci falu templomában is ott függ fogadalmi jellegű képe. Körmöcbánya Szentháromság-szobrának egyik kőreliefjén is föltűnik, bányászó szerszámokkal körülvéve. Nyilván Szentkelemen elenyészett sárosi falu (1332) neve is bányász patrocíniummal függött össze. A Kelemen, Kelen, Kele, Kelő családnév is Római Szent Kelemen hajdani tiszteletéről tanúskodik. Patrocíniumai: Bük, Ötösbánya (Rudmány), Mocsonok, Kisgaram (1811), a PilisbenKesztölc. Szentkút a Pinka völgyében a forrásfakasztó Kelement tiszteli védőszentül. Elenyészett Lelle (1055), Tata (1387), Balatonfőkajár(1421) hajdani patrocíniuma. Középkori hazai ábrázolásáról nem tudunk.

Ábrázolásánál gyakran jelenik meg attribútumaként a horgony és a hal, de gyakran ábrázolják könyvet vagy kulcsokat tartva, szökőkút vagy malomkő mellett.

Ünnepe hagyományosan október 13-a volt, de 1969-ben áttették ünnepét november 23-ára.

• Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)