Július 26-án, pénteken este Ferenc pápa helikopteren érkezett meg a Fort Cobe katonai bázisra, amely egyben a riói Ifjúsági Világtalálkozó médiaközpontjának is otthont ad. A Szentatya fehér dzsipje végighaladt a copacabana-i tengerparton a több mint egy millió hívő között, akik a szokásos, mindent felülmúló lelkesedéssel fogadták érkezését. Az öt km-es útvonalon Ferenc pápa többször is leállíttatta az autót, hogy személyesen köszönthesse a fiatalokat, megáldjon gyermekeket.

A tengerparti „Avenida Atlantica” sugárúton 900 méteres szakaszon állították fel a keresztút 14 stációját. A minden részletében legaprólékosabban kidolgozott koreográfiát Ulysses Cruz színházi és TV-rendező tervezte meg, a kivitelezésben 700 önkéntes, valamint számos hivatásos színművész vett részt. A keresztet váltakozva különböző nemzetiségű fiatalok vitték egyik állomástól a másikig. Minden stációnál továbbá más és más kisebbségi, társadalmilag törékeny, kirekesztett csoport képviselői jelentek meg a színen. A kilencedik állomást a fogyatékosoknak szentelték, amikor kerekeskocsin élő emberek töltötték meg a pódiumot.

Az elmélkedések szövegét két, Brazíliában jól ismert pap, Zezinho és Joãozinho írta, akik mint dalszerző énekesek is híresek. A fiatalok egzisztenciális kérdéseiből indultak ki és a következő témákat dolgozták fel: egy fiatal misszionárius, egy megtért fiatal, egy elvonókúrán lévő kábítószeres, minden anya szóvivője, egy szeminarista, egy szerzetesnő, aki az abortusz ellen küzd, egy szerelmespár, a szenvedő nők szóvivője, egy kerekeskocsin élő fiatal, a társadalmi hálózatokat használó fiatal, egy börtönfogoly, egy börtönpasztorációban elkötelezett fiatal, egy terminális állapoban lévő fiatal beteg, egy hallássérült fiatal, fiatalok Észak- és Dél-Amerikából, a Karib-tenger térségéből, Óceániából, Európából, Ázsiából. Ravel Cabral művészeti igazgató megállapította: „Ez a Via Crucis a fiatalokkal folytatott párbeszéd. Hogyan hat a mai fiatalokra Krisztus szenvedése? Egy olyan út, amely szolidaritásra szólít fel”. Nem pusztán feltárja a problémákat, hanem arra buzdítja a fiatalokat, hogy konkrét szolidaritással, keresztény cselekedetekkel válaszoljanak rájuk.

A X. stáció elmélkedését a világháló rabjainak szentelték:

„Itt vagyok, Uram Jézus, Megváltó Krisztus! A te szíved sokféle módon megtanítja, hogy hogyan mozdítsuk elő a szeretetközösséget. Ehhez a nemzedékhez tartozom, amely az internet révén tartja fent a kapcsolatokat. Tudom, hogy a társadalmi hálózatok lehetőséget adnak a valódi kapcsolatok építésére, de ugyanakkor vigyáznom kell, hogy ne váljak túszává szerteágazó, szétszórt hatalmuknak, amely megfosztja a fiatalokat identitásuktól. Például ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy manipulálják értelmünket. Ez odáig vezethet el, hogy teljesen elkülönítenek bennünket vallási, társadalmi, politikai jogainktól. Miközben szemlélem teljes megsemisülésedet a keresztúton, arra kérlek nemzedékem nevében: add meg a kegyelmet és taníts meg minket arra, hogy hogyan evangelizáljunk a „digitális földrészen”. Figyelmeztess minket: fennáll a lehetősége annak, hogy internet-függővé válunk, vagy nem tudunk különbséget tenni a valós és a virtuális között. Az a veszély fenyeget, hogy a hálózat személytelen kapcsolatait felcseréljük a hiteles találkozásokkal, a közvetlen, személyes párbeszéddel.

Az utolsó, XIV. állomás jelenetét a pápai pódiumon mutatták be, amelyen Ferenc pápa mellett helyet foglalt az Argentínából,  kirekesztett, munkát, társadalmi biztosítást egyik napról a másikra elveszített és „kartonpapír” guberálókká váltak 35 képviselője.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír