A Görögkatolikus Metropólia – három egyházmegyéje részvételével – szervezett pedagógusbúcsút Máriapócson. Június 24-én a Hajdúdorogi Főegyházmegye, a Nyíregyházi és a Miskolci Egyházmegye nevelési és oktatási intézményeinek több mint ezer munkatársa vett részt a lelki és szakmai programon.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az Emmánuel-ház, a Családvár aulája és a zarándokház fogadta a három görögkatolikus egyházmegyéből érkezett vendégeket Keresztelő Szent János ünnepén, amikor is a Görögkatolikus Metropólia immár másodízben hívta össze oktatási és nevelési intézményeinek munkatársait  pedagógusbúcsúra a nemzeti kegyhelyre. A három főpásztor – Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci püspök és Szocska Ábel nyíregyházi püspök –, valamint számos parókus részvételével adtak hálát az elmúlt tanévért a búcsún, megnövekedett létszámú iskolahálózatuk görögkatolikus identitásának erősítése céljából, megadva az egybegyűlteknek az összetartozás élményét és a lelki erőgyűjtés lehetőségét.

A búcsú a kegytemplomban a kegykép előtti imával kezdődött, majd szakmai programmal folytatódott. 

Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora „Ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemtelen” mottóval a magyar görögkatolikus egyháztörténet egyik fontos időszakának eseményeit felidézve fogalmazta meg: egy igaz ügy soha nem lesz elveszett ügy; az igaz ügy kitartással való szolgálata meghozza a vágyott gyümölcsöt.

Az előadó azt a folyamatot mutatta be, ahogy 150 évvel ezelőtt Hajdúdorogon elkezdődött a Kárpát-medencében élő magyar ajkú görögkatolikusok küzdelme a magyarországi görögkatolikus egyházmegye létrehozásáért és a magyar nyelvű liturgiáért.

Bár ebben a folyamatban 1868 volt a mérföldkő, a történet már korábban elkezdődött. 1868-ban gyűltek össze a magyar görögkatolikusság képviselői Hajdúdorogon, hogy hangot adjanak évszázados jogos igényüknek: a román és ószláv liturgikus nyelv mellé a magyar ajkú hívek anyanyelvük bevezetését kérték. A hívó szó a várakozáson felüli mértékben szólította meg a híveket. Nagy számban gyűltek össze, hogy megismerjék egymást, megválasszák ügyük képviselőit, és jogosultságot szerezzenek a már fordításban terjedő magyar nyelvű szertartáskönyvnek.

Az igény a magyar nyelv használatára az 1700-as években ébredt fel, amikor jelentősen megerősödött a magyar etnikum jelenléte a görögkatolikus egyház közösségében, és a hívek érteni akarták a Szent Liturgia imáinak szövegét. Ezzel párhuzamosan a kor – a nyelvújítás évtizedei – is az anyanyelv használatának fontosságára mutatott rá. Erősítette a magyar nyelvért való törekvést az is, hogy a görögkatolikus hívek azzal a stigmával éltek, hogy a többség megkérdőjelezte magyarságukat egyházi nyelvük miatt. A nyelvi törekvések első lépése a szertartáskönyvek magyarra fordítása volt, ezt a nyelvhasználati igény hivatalos érvényesítésének feladata követte. A szabadságharc, majd a megtorlás évtizedei visszavetették, de meg nem szüntették a törekvést, így jött el 1868, a hajdúdorogi találkozó – a korban ugyanis ott élt a legnépesebb görögkatolikus közösség –, mely zászlójára írta mind a magyar görögkatolikus egyházmegye, mind a magyar nyelv ügyét.

A görögkatolikus történetírás arra hívta fel a figyelmet, a római és görögkatolikusság nem egymást kizáró entitások, mindkét rítus jelen volt a Szent István-i egyházalapításnál. Közben megszületett a magyar nyelvű szertartáskönyv is. A törekvés azonban kiváltotta a római katolikus püspöki kar félelmét. Azt fogalmazták meg, különböző etnikumhoz tartozó híveik számára fontos egységteremtő elem a latin nyelv, feltették a kérdést – elsősorban Haynald Lajos kalocsai érsek – hova vezetne, ha minden etnikum a saját nyelvének használatát kérné a soknemzetiségű településeken. Ennek következtében a római kúria is elutasította a görögkatolikusok kérését, mígnem félezer hívő zarándokolt el Rómába 1898-ban, hogy „addig kopogtasson kérésével a Szentatya ajtaján, míg meg nem hallgatja őket”. Ez meg is hozta az eredményt. Hivatalos engedélyt ugyan nem kaptak, de jótékony félrenézést igen, megszűnt a tiltással fenyegető felügyelet. A következő fontos dátum 1912. Ekkor alapították meg a Hajdúdorogi Egyházmegyét 164 parókiával, X. Piusz pápa kiadta a Christifideles Graeci bullát, kialakítva az egyházszervezet jogi kereteit. Az első püspök Miklósy István lett, aki címerében ezt írta: Kitartásban a siker. Jelmondata pedig arra figyelmeztet, akkor is tennünk kell a dolgunkat, ha már nem fogjuk tudni learatni a gyümölcsöket. Az előadó utalt arra, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye születését egyetlen ember sem érhette meg azok körül, akik egykor síkra szálltak érte. „Nekik csak a kudarc jutott. De az igaz ügy nem lehet elveszett ügy” – buzdított Véghseő Tamás.

Barcsák Marianna, a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) vezetője a katolikus oktatás nagy rendszeréről adott rövid áttekintést. Statisztikai adatokkal mutatta be a jelent, utalva a múlt tendenciáira is. Ma 305 intézményi központ működik 668 egységgel hazánkban. 2010-ig fokozatos épülés és a középiskolák dominanciája jellemezte a katolikus iskolahálózatot, nagy múltú intézmények indultak újra. Csak második lépésben nyíltak általános iskolák és óvodák, már kisebb városokban és falvakban is. 2010-re megduplázódott az intézmények száma, egyre több kistelepülésen jött létre katolikus intézmény, mely sok helyen a közösség otthona is lett. „Egyházunknak sikerült megszólítania a településeket, és intézményeink be tudtak épülni a társadalom szövetébe.” Az előadó elmondta, a nyáron újabb gyarapodás várható, szeptembertől 15–20 intézmény névtáblájára kerül fel a katolikusjelző.

A KaPI vezetője a tanulói és nevelői létszámot is ismertette: a katolikus iskolákban 12 ezer pedagógus 125 ezer diákkal foglalkozik. Változott az intézményekbe járó tanulók társadalmi összetétele is. Korábban a tehetséggondozás dominált a katolikus iskolákban, ma már 21 ezer hátrányos helyzetű gyerek nevelését vállalják fel intézményeinkben. Az előadó azt fogalmazta meg, a fenntartók legfontosabb feladata, hogy az infrastrukturális háttér biztosítása mellett gondoskodjanak a katolikus identitás erősítéséről.

Inántsy-Pap Ágnes, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Nyelvi Lektorátusának vezetője a görögkatolikus egyházi fenntartású köznevelési intézmények sajátosságait mutatta be.

Elsőként a számokat ismertette: az államosítás előtt mintegy 140 intézményük volt, 2016-ban az a szám 25 volt. Az első átvett intézmény a hajdúdorogi iskola volt. Elmondható, hogy dominánsan óvodák, általános iskolák és szakgimnáziumok állnak a három görögkatolikus egyházmegye fenntartásában. Jelen vannak megyeszékhelyen, kisvárosokban és falvakban. Az intézmények elhelyezkedése lényegében a görögkatolikus hívek területi jelenlétének felel meg Magyarország négy megyéjének területén: Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Az intézmények sajátos társadalmi küldetését meghatározza a családok társadalmi beágyazódása. Az előadó kutatása kimutatta, a szülők iskolai végzettségét tekintve az érettségi nélküli, középfokú szakmai végzettségű szülők vannak a legmagasabb arányban (33%), és a görögkatolikus iskolába járó tanulók szüleinek 38%-a gazdaságilag inaktív. A három legalacsonyabb iskolázottsági csoportban, a nyolc évfolyamnál alacsonyabb végzettségűek, a nyolc évfolyamot végzettek és az érettségi nélküli, középfokú szakmai végzettségűek között a görögkatolikus hívek képviseltetik magukat a legnagyobb arányban a történelmi egyházak közül. Ezért tart fenn a görögkatolikus egyház nagy számban szakmát adó középfokú intézményt. Így elmondható, hogy az egyház valóban reagál a hívek társadalmi helyzetére az oktatási intézmény típusának megválasztásánál.

A zarándoklat résztvevői Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével ünnepelték a Szent Liturgiát. A kegytemplom előtti téren állították fel a szabadtéri oltárt, a teret teljesen megtöltötték a hívek. 

Szentbeszédében a főpásztor Keresztelő Szent Jánost állította például a pedagógusok elé. A próféta történetét bemutató evangéliumból kiindulva arra kereste a választ, merre tartunk, mi a feladatunk.

Az „útmutató” feladata az Úr útjának előkészítése volt, a nép lelkének előkészítése a befogadásra. A pedagógus feladata is az előkészítés, az Úr befogadására való felkészítés. A fontosnak tartott ismeretek átadása csak eszköz, hogy a diák felkészüljön erre a befogadásra. Az Úr az ugyanis, aki tudja, mire van igazán szüksége a gyereknek, a tanár feladata pedig, hogy ennek szabadságára eljuttassa. Hibát követünk el, ha a gyereket saját képünkre akarjuk formálni, de akkor is, ha társadalmi elvárásoknak igyekszünk megfeleltetni – hangsúlyozta Kocsis Fülöp.

Keresztelő János kiválasztott volt, az az ember, akit anyja méhében már a Szentlélek töltött be. A metropolita a Szentírást idézte: Keresztelő János arra kapott küldetést, hogy „az apák szívét a fiakhoz fordítsa, hogy az engedetleneket az igazak okosságára tanítsa”. Az a tudás fejeződik ki ebben a küldetésben, hogy az apák, szülők nélkül a pedagógusi nevelés csekély hatékonyságú.

Kocsis Fülöp Ferenc pápára hivatkozva állapította meg, mekkora gondot jelent, hogy megszakadt a nevelésben a tanár-szülő-diák háromszög. Ezt kell újraépíteni, hangsúlyozta, és rámutatott: Az a szülő, az a tanár képes az Úr útjának előkészítésében tevékenykedni, aki maga is befogadó Isten felé. Azzal a kérdéssel kell tehát mindannyiunknak szembenézni, mit akar Isten bennünk megvalósítani, és arra kell igent mondanunk.

Gyakori hibánkra is emlékeztetett a főpásztor, arra, hogy nagyon is a saját akaratunk szerint szeretnénk élni, és amikor igent kellene egy hívásra, egy feladatra mondanunk, a nehézségeket látjuk, és bezárkózunk, lehetőséget sem adunk, hogy megvalósuljon valami új. Holott Isten a maga teremtő bölcsességével mindig újat és újat akar hozni. Nem azért, mert a régit el kellene vetni, hanem mert az élet tele van újdonságokkal. Az újra való nyitottságra, a felfedezés bátorságára, az igent mondásra hív minket is Isten. Erre az útra lépve fedezhetjük fel, merre kell haladnunk. Nagy felelősség ugyanis, hogyan újuljunk meg, hogyan legyünk egyre tisztábbak, igazabbak, jobbak és engedelmesebbek Isten felé.

Kocsis Fülöp egy „játékra” hívott: a következő időszakban gyakoroljuk az igent mondást. Az érsek-metropolita visszatért Keresztelő János példájához, rámutatva, hogy Keresztelő János vértanú lett, drámai módon ért véget az élete, ahogy Jézus élete is drámai módon ért véget. És mégis, Keresztelő Szent János betöltötte hivatását, mert Jézus a feltámadásakor olyan népet talált, mely be tudta fogadni ezt a feltámadást. A pedagógus keresztje is az, hogy nem látja munkájának eredményét. „Higgyünk abban, hogy a lélekben az elvetett mag kicsírázik, akkor is, ha ez nem a mi szemünk előtt történik. Segítsük hozzá a gyerekeket, hogy befogadó, igent mondó emberekké váljanak.”

A Szent Liturgiát a pedagógusi munkát elismerő díjak átadása követte. A kitüntetéseket Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Orosz Atanáz püspök és Szocska Ábel püspök nyújtotta át a Hajdúdorogi Főegyházmegye, a Miskolci Egyházmegye és a Nyíregyházi Egyházmegye sok pedagógusának.

A hitoktatás terén végzett munkájáért Az év katekétája díjban részesült Tóth Elekné, a nyíracsádi Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskolából, Rojkovich István bodrogolaszi parókus pedig „Az év pap katekétája” lett.

A pedagógusi munkát egyházmegyénként díjazták. A Hajdúdorogi Főegyházmegyéből Szent István-díjat kapott Baloghné Tóth Ibolya, a debreceni Dienes László Görögkatolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskola tanára. A Szent Gellért-díj ezüst fokozatában részesült Deli Gabriella, a szintén debreceni Szent Efrém Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola zeneelmélet-szolfézs szakos tanára, karvezetője. Szent Lídia-díjat kapott a nyíradonyi Szent Mihály Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola gazdasági vezetője, Kujbusné Törős Anna.

A Miskolci Egyházmegye Keresztelő Szent Jánosról nevezett Nevelésért díját Gárdainé Hídvégi Erika, a miskolci Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakgimnázium tanára kapta. A Szent Lídiáról nevezett díjat Babákné Iglai Marianna gazdasági ügyintézőnek adományozta a Miskolci Egyházmegye.

A Nyíregyházi Egyházmegye Egyházmegyei köznevelésért díját Szocska A. Ábel püspök adta át Balla Andrásnénak, a balkányi Szent Jácint Görögkatolikus Óvoda vezetőhelyettesének. A Szent Gellért-díj ezüst fokozatában Káposznyákné Papp Ibolya részesült, Szent Lídia-díjban pedig Szatmári Istvánné, a nyíregyházi Szent Miklós Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium gazdasági munkatársa.

Mindhárom egyházmegyéből számos pedagógus munkáját ismerték el püspöki dicsérettel, illetve pedagógiai díjjal.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír