A Devecser és Kolontár között található szentkútnál július 31-én több százan gyűltek össze a Szent Anna-napi búcsúra, hogy együtt imádkozzanak a meg nem született gyermekekért és a gyermekáldásért.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációs Irodája és a Reményforrás Egyesület erre az alkalomra két új imahelyet hozott létre a meg nem született gyermekekért és a családok gyermekáldásáért, a Devecser és Kolontár között elhelyezkedő, egykori Jézus-ösvény területén.

A kezdeményezés a sikertelen gyermekáldás nehézségeivel küzdő, érintett házaspároktól indult, a helyszín és az alkalom kiválasztását pedig Devecser-Kolontár plébánosa, a főegyházmegye családreferense, Fodor János atya segítette. Az egyik helyszín a két település közötti szentkút, mely közel másfél évszázada létezik, a másik pedig a kolontári templom dombja alatti betlehemi barlang. A szentkutat és környékét csodás módon elkerülte a vörösiszap-katasztrófa, a forrása iható, melynek számos csodát tulajdonítanak a környékbeliek.

A búcsúi miséket az utóbbi években Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódva szeptember végén tartják, viszont pár éve elevenítették fel a régi hagyományt, hogy Szent Anna napját is megünneplik. A szentmise kezdetén Glózer László, a szentkút gondnoka köszöntötte a zarándokokat, majd elimádkozták a Szűzanyát köszöntő imát.

A búcsúi szentmisét Márfi Gyula érsek mutatta be Szijártó László esperes, pápai plébánossal, Bali Tibor helyettes esperes, külsővati plébánossal, Fodor János plébánossal és Somlai Péter tüskevári plébánossal. A főpásztor megáldotta a felújított szentkutat és a gyermekáldásért imádkozók emléktábláját. Márfi Gyula Szent Annáról beszélt, aki a főegyházmegye védőszentje is, hangsúlyozva a nők tiszteletét és azt, hogy Jézus volt az, aki „felemelte” a női nemet, szakítva az akkori hagyományokkal. Nagyon fontos, hogy egy gyermek megtapasztalja az anyai, nagyanyai szeretetet, gyengédséget. Nem elég, ha csak tudást adunk át neki, hanem a szívüket formálni, az akaratukat nemesíteni is szükséges és meg kell tanítani őket imádkozni. Arra figyelmeztetett, hogy a szívünkkel igyekezzünk szeretni a Jóistent, tisztelni a Szűzanyát, a szenteket, köztük Szent Annát s tudjunk hozzájuk hasonlóvá válni az imádságban. A szentmise végén a Burucs házaspár, Tamás és Barbara, az emléktáblák megálmodói, megtervezői beszéltek az imahelyek létrejöttéről, végül Márfi Gyula érsek megáldotta a családokat.

A két, egymástól mintegy két kilométerre található imahely az iszapkatasztrófa során nagyrészt megsemmisült Jézus-ösvény részét képezte. A szentkút életet fakasztó vizénél méltó helyet talál az az imahely, mely a gyermektelen családok gyermekáldásáért hivatott létrejönni. Innen indultak a szentmise végén a Torna patak mentén a zarándokok a kolontári templom dombjánál rejlő betlehemi barlanghoz, mely ezentúl a meg nem született magzatgyermekek emlékét is őrzi. Miután a zarándokok megérkeztek, Márfi Gyula érsek megáldotta az emléktáblát.

A magzatgyermekek emlékére kis fatáblákat írhatnak meg és helyezhetnek el a zarándokok a barlangban.

A két imaszándék, melyekért az imahelyek létrejöttek, sok család életében meghatározó, ugyanakkor kevés hasonló kezdeményezés valósult meg eddig az országban. A létrehozók remélik, hogy ezek a zarándokhelyek a főegyházmegye olyan kincseivé válnak, ahol a Szűzanya pártfogását is kérve a házaspárok reményt és erőt kapnak családi életük kiteljesedéséhez.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye, Családpasztorációs Iroda

Magyar Kurír