Mintegy háromszázan vettek részt a budapesti Szent István-bazilikában megrendezett irgalmasság lelkinapon február 13-án. Az irgalmasság szentévéhez kapcsolódó eseményen Török Csaba teológus tartott előadást az irgalmasságról, majd a résztvevők közösen léptek át a szent kapun.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Jézus Szíve Közösség által szervezett lelkinap, amelynek fővédnöke Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a bazilika plébánosa volt, szentségimádással vette kezdetét, ennek részeként a jelenlévők 15 órakor, az irgalmasság órájának kezdetén elimádkozták az irgalmasság rózsafüzért is. A szentségimádáson Ilyés Szabó Anna közreműködött hegedűn.

Az irgalmasságot valahogyan Isten második kategóriás tulajdonságaként vagyunk hajlamosak kezelni – mutatott rá ezt követően Török Csaba teológus előadásában. Pedig ha a hatalmas, teremtő, mindenható és hasonló tulajdonságokkal jellemezzük Istent, nem a Szentírás szavaival tesszük, hanem a görög és római filozófia segítségével. A Szentírás azt mondja, hogy Isten a király, aki megmenti, vezeti a népét – hangsúlyozta az előadó.

Szent Bonaventura azt mondja, hogy aki az Istent meg akarja ismerni, az csakis a keresztre feszítettben ismerheti meg. Mert a keresztre feszített egyszerre mondja el, hogy Isten jelen van, hogy igazságos, de legfőképpen hogy irgalmas. Isten nem lágy szívű, érzelmektől vezérelt, gyenge kezű emberhez hasonlít, aki bárkinek bármit megenged – folytatta előadását a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia televíziós referense. Az ember bűnének ugyanis nagyon súlyos következménye van, de az igazságosságnak ezt a terhét az irgalmas Isten a kereszten saját személyében magára vállalta. Emiatt is mondja ma sok teológus, hogy az irgalmasság Isten azon tulajdonsága, amely az összes többit értelmezi.

Az igazságosság vagy a szentség irgalom nélkül fenyegető, elviselhetetlen lenne. A Szentháromság titkát is az irgalom világítja meg igazán, hiszen hogyan lehetne Isten jóságos, személyes, szeretetteli, ha csak egymaga lenne, nem pedig három, egymást szerető személy. Isten eleve irgalmas volt, nem csak a világ teremtésekor lett az – tette hozzá az előadó.

A szentháromságos Isten saját képére és hasonlatosságára, szeretetre, személyességre, közösségre, irgalomra teremti az embert – mutatott rá a teológus. Hozzáfűzte: ahogy a szentév jelszava is mondja (Irgalmasok, mint az Atya), az a hivatásunk, hogy olyanok legyünk, mint a forrás, Isten. Az az ember nem is lehet igazán ember, aki egy szál magában akar teljes lenni. Jézus Krisztus, az új Ádám az, aki kinyilatkoztatja az embert az embernek és megmutatja nekünk lehetőség szerinti önmagunkat – mondja a II. vatikáni zsinat záródokumentuma is.

Amikor az ember felülemelkedik minden hitbeli kategórián, a jogszerűségen, a méltányosságon, elvárásokon, követelményeken, akkor tud Istenhez hasonlóan irgalmas lenni. Az Isten irgalma ugyanis nem az, hogy megöli a gonoszokat, hanem hogy meghal értük, nem az, hogy kardot ragad, hanem hogy eldobja a kardot, Isten szünet nélkül és folyamatosan megbocsát – hangsúlyozta az előadó.

Török Csaba szerint nem az az igazi kérdés, hogy hova jutunk, ha győz az irgalom, hanem hogy hova jutunk, ha nem győz. Ugyanis a radikális szeretet, az irgalom nélkül előbb-utóbb elpusztul a világ. Csupán a törvény betartása nem is juttat el Istenhez, legjobb esetben is csak nullszaldós lehet az életünk, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása jelenthet csak pozitívumot.

Az irgalmasság nem az, hogy tegyen mindenki azt, amit csak akar, aztán a végén majd egymás nyakába borulunk, ez ugyanis közönyösség – hangsúlyozta a teológus. Az irgalom esetében belesajdul az ember a rosszba, de mégis erőt vesz magán és megbocsát, mert csak az irgalommal tud túllendülni azon, amin különben nem tudna. Isten is akkor halt mg értünk, amikor bűnösök voltunk, amikor nem érdemeltünk irgalmat. Az irgalom soha nem a másikért van, azért mert ő megérdemelné, hanem Istenért, aki már korábban megbocsátott nekem.

Amikor ebben a szentévben az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlására megbízást kapunk, nem a katolikus egyház csapatának bajnokai leszünk – figyelmeztetett a szónok –, hanem felfedezzük a saját hitünk forrásait, és az egészen élő, Istentől áthatott egyház felé vezető úton indulunk el. Török Csaba hangsúlyozta, aki elkötelezi magát az irgalomra, az sosem magányos, mert mindig talál valakit, aki az irgalmára rászorul. Így tehát nem öntökéletesítő robotok leszünk, hanem Krisztus testének tagjai.

Az irgalmasság nem egy szeretetcsomag, amit feladok – intett az előadó, hanem a személyességben válik teljessé: valóban áldozatot hozok általa, valóban belépek a másik életébe. Isten is küldhetett volna egy üzenetet, hogy minden meg van bocsátva, mégis mennyivel inkább megmutatta szeretetét, azzal hogy emberré lett. Így van arca az irgalmasságnak: az emberré lett Isten arca.

Az előadást követően Török Csaba többek között Ferenc pápa gondolataira épülően vezetett imádságot, majd a résztvevők a bazilikát kívülről megkerülve – a lelkivezetőt követve – áthaladtak a szent kapun. A bazilikába visszatérve az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit tartalmazó kis kártyákat kaptak a hívek, majd elmondták a Szentatya szándékára a teljes búcsú elnyeréséhez szükséges Miatyánk és Hiszekegy mellett az Üdvözlégyet és a Dicsőséget is. (Aki áthalad a szent kapun, teljes búcsút nyerhet, ha szándékában áll a búcsú elnyerése, mentes még a bocsánatos bűnökhöz való ragaszkodástól is, elvégezte a szentgyónását és szentáldozáshoz járult, a Szentatya szándékára elimádkozta a Miatyánkot és a Hiszekegyet.)

Kovács Gergely történész, Mindszenty József boldoggá avatási ügyének helyettes posztulátora tartott ezután előadást.  Beszélt arról, miként alakult ki a szentévekhez kapcsolódóan a szent kapu szokása a római bazilikákban, és hogy Ferenc pápa – azért hogy minél többek átléphessenek a szent kapun – azt kérte a főpásztoroktól,  jelöljenek ki egyházmegyéikben több templomot is, ahol szent kapu nyílik az irgalmasság szentévében. Kovács Gergely röviden ismertette a Szent Jobb történetét is, majd az irgalmasság szentévének Ivan Rupnik által tervezett logójának jelentésével ismertette meg a jelenlévőket.

A lelkinapot lezáró szentmise előtt Török Csaba vetített képes előadást tartott az 51. Eucharisztikus Világkongresszuson megtapasztaltakról, ugyanis a tíztagú magyar delegáció tagjaként ő is részt vehetett a Fülöp-szigeteki katolikus világeseményen. Az ázsiai kereszténység fellegvárának tekinthető országban tett látogatás azért is volt különleges, mert itt jelentették be hivatalosan, hogy a következő, vagyis 52. Eucharisztikus Világkongresszust hazánk fővárosában rendezik meg.

Vagyok, aki vagyok – a csipkebokorban megnyilatkozó Isten önmeghatározásából indult ki Török Csaba a szentmisén mondott homíliájában. Ez nem egy filozófiai bölcsesség, hanem Isten ígérete népének, hogy mindig ott lesz vele személyesen, valódi jelenléttel. Isten irgalmassága a megbocsátással győzi le a rosszat a világban, Isten ezáltal hatalmasabb minden emberi rossznál – hangsúlyozta a nap lelkivezetője.

A lelkinap folyamán a résztvevőknek végig lehetőségük volt a szentgyónásra.

Fotó: Thaler Tamás

Agonás Szonja/Magyar Kurír