Július 1-3-ig tartott „az irgalmasság egyeteme” a budapesti Haller Campingben Kerényi Lajos vezetésével. Ezen az egyetemen arról tanulhattunk, hogyan kell irgalmasnak lennünk önmagunkhoz és másokhoz; a megbocsájtás művészetét sajátíthattuk el.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre! 

2016-ban harmincnegyedik alkalommal került volna sor az egerszalóki ifjúsági találkozóra, amely végül a krakkói katolikus Ifjúsági Világtalálkozó miatt elmaradt. „Arra gondoltam, valamit azért tennem kell, hiszen nem mindenki jut el Krakkóba. Százával, ezrével vannak olyanok, akik az évek során ráhangolódtak Egerszalókra – valami kis »kárpótlást« gondoltam számukra az irgalmasság évében” – mesélt az ötlet születéséről Kerényi Lajos a szerkesztőségünknek adott interjúban.

A Haller Campingben pénteken és szombaton Kerényi Lajos, Papp Miklós, Csókay András és Süveges Gergő tartott előadást, emellett kiscsoportokban beszélgethettek, elvégezhették szentgyónásukat, szentségimádáson vehettek részt, illetve szombat este meditatív körtáncokat tanulhattak a résztvevők.

Vasárnap 10 órakor a záró szentmisét Dobszay Benedek ferences tartományfőnök mutatta be. A három napot, melyen mintegy kétszázan vettek részt, végigkísérte zenei szolgálatával az Imperfectum együttes.

Vasárnap a szentmise kezdetén Dobszay Benedek egy, a homíliában később kibontott anekdotát mesélt a hallgatóságnak, melyben egy szerzetes mondta egyszer túlbuzgó rendtársának: „Hidd el, a Szentlélek nem csak ott működik, ahol te szuszogsz”.

A homíliában először a híveknek tett fel kérdést a ferences tartományfőnök: volt-e már olyan élményetek, hogy nagyon tudtátok, mit kell csinálni, sokra tartottátok magatokat – és mégis megszégyenültetek, mégis hibáztatok? Ezek soha nem könnyű pillanatok – mégis kegyelmi pillanatok. Kegyelmi pillanat átélni, hogy mi is hibázhatunk, tehát mi is irgalomra szorulunk.

Az irgalom szó eredetére is utalt Dobszay Benedek: „a szívet közel vinni a nyomorúsághoz”; majd hangsúlyozta: nem azért kérik tőlünk, hogy legyünk irgalmasak, mert az a másik ember megérdemli. A hívek figyelmébe ajánlotta a Vecsei Miklóssal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökével nemrég készült, az interneten sokak által megosztott interjút, melyben Vecsei Miklós többek között arról beszélt: úgy kell segítenünk, hogy közben tudjuk, nem biztos, hogy a törődést a másik meghálálja azzal, hogy megváltoztatja az életét…

Időről időre az is előfordul, hogy azt érezzük, az irgalmasság gyakorlása szembemegy az igazsággal – folytatta a tartományfőnök. – Előfordul, különösen megosztott társadalmunkban, hogy ha olyan embert dicsérünk, aki nem a „mi körünkhöz” tartozik, magunk is kirekesztetté válhatunk. Az irgalom gyakorlása közben azt az embert kell nézni, aki előttünk áll; ővele tudunk valamit kezdeni, egy befogadható szituációban. Figyeljünk a lelkiismeretünkre: ott belül mi szólal meg bennem? Az irgalmasság inkább követi az eseményeket, mint megelőzi.

Az evangélium látszólag ellentmond az irgalmasságnak: „még a port is rázzátok le a lábatokról” (Lk 10). Ha praktikus megközelítésben nézzük, érthetővé válik a keménynek tűnő hangnem: hiszen minél több emberhez szeretnénk eljuttatni a jó hírt. Habár máshol azt olvassuk: azt az eltévedt egyetlenegyet is meg kell keresni, ugyanakkor a racionalitásunkat is használhatjuk Isten országa hirdetésében.

Jézus eszköztelenül küldi a tanítványokat – de előtte már találkozott velük, már megragadta őket. Bízzunk ebben a találkozásban, hisz ez teszi hitelessé, vonzóvá, amikor Isten országát hirdetjük.

Miért ilyen kemény a hangnem: „ha nem fogadnak be, hagyjátok ott őket”? Dobszay Benedek felidézte azoknak az idős embereknek a panaszát, akik fájlalják, hogy nem tudták továbbadni hitüket gyermekeiknek, unokáiknak. Isten országát nem lehet ráerőszakolni a másik emberre; országa hirdetésében is ott kell lennie az elengedésnek: én megtettem, amit tudtam, valamit Istenre is rá kell bízni. Majd Ő kiegészíti, ahogy Ő akarja.

Lajos atya búcsúzó szavaiban mindenkit biztatott, hogy „strammul folytassuk az életutunkat ezután is”. Sötét a világ, vagyis többen kell vinni a fáklyát – vonta le a következtetést; végül jó utat, tiszta életet kívánt a résztvevőknek. „A viszontlátásra Egerszalókon!”

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír