Pietro Cavallini: Krisztus születése 
(1296–1300, mozaik, Santa Maria in Trastevere-bazilika, Róma)

Az ember becsapta maga mögött a paradicsom kapuját. Válaszul, Isten kitárta az ég ajtaját, hogy visszatalálhassunk Hozzá. Ezzel Isten és ember közös története új szakaszába lépett. A Messiás nem váratlanul érkezett, vártuk. Nem idegenként idegenbe érkezett, övéi közé jött. Ezt a történelmi várakozást tartja ébren az advent, amikor karácsonyra, Krisztus születésének megünneplésére készülünk.

Jézus emberré lett, vállalta emberlétünk határait, hogy visszaállítsa a Szeretet Istenének uralmát a szívünkben.

Az Istenember nem emberi nagyságával, nem isteni fölségével, nem szellemi fölényével, nem programjának nagyszerűségével érkezett, de elhozta a szabadságot, kiszabadított bennünket önzésünk börtönéből, elhozta a testvériességet, hogy minden ember, szégyenkezés nélkül „viselhesse” ember-arcát.

Jézus beleszületett sötét világunkba. Pesszimizmusunk, gyűlölködéseink, igazságtalanságaink sötét világába. Együtt vándorol velünk, ezért egyetlen éjszaka sem egészen fekete és kilátástalan többé.

Betlehemben a tékozlásból fölkelő emberiséget pillantja meg Fiában az Isten. Rongyaiban ölelte a tékozló fiút magához az atyja. A barlang rongyaiban nekünk is meg kell éreznünk Isten atyai ölelését.

Isten a világ fejedelmének legyőzésére, a bűnbe süllyedt világ meghódítására gyenge gyerekként indult el, isteni fények nélkül. Nekünk is meg kell tanulnunk a karácsonyi fények mögött észrevenni, tisztelni, imádni a karácsonyi fénytelenséget is, a Gyermeket, aki jászolba fektetve, pólyába takarva hozta el az üdvösséget.

A karácsonyi Gyermek felébreszt bennünket, hogy ki ne maradjunk földi életünk megújulásának lehetőségéből. Új ég, Isten emberbarát ege borul fölénk, és új útra lelt a föld, Isten és ember közös útjára.

Jézus emberi születése a humánum hitelességi pecsétje, hogy örök időkre megóvjon az elembertelenedéstől mindenkit, aki igaz emberségre törekszik.

Budapest, 2016 Karácsonyán

P. Kozma Imre OH
prior